potus & co

No drama Obama. Ezzel a szójátékkal szokták jellemezni 2008-ban Barack Obama kampánystábjának legendás fegyelmezettségét. Kíváncsi lennék, hogy igaz-e rájuk ez most is, amikor finoman szólva sem alakulnak jól számukra a dolgok.

Egyrészt ott volt a Mitt Romney üzletemberi múltja ellen indított támadás, amelynek megalapozottságát előbb az egyik feltörekvő demokrata politikus, Cory Booker newarki polgármester, majd személyesen Bill Clinton kérdőjelezte meg. Clinton többek között a kiváló jelzővel írta le Romney üzletemberi pályáját, ami nem éppen passzol ahhoz az Obama-féle jellemzéshez, hogy a republikánus jelölt egy vérszívó kapitalista.

Merre van az előre? - Forrás: White House Flickr

Bár az első megszólalások után Booker és Clinton is azt állította, hogy az utólagos tudósítások és elemzések kiforgatták a szavaikat, kétségesnek tűnik a kármentő munkálatok hatékonysága. Arról nem is beszélve, hogy pénteken ismét lesújtó adatok jelentek meg az amerikai álláshelyzetről. Májusban mindössze 69 ezer új munkahely teremtődött, ráadásul még az áprilisi és márciusi adatokat is lefelé módosították.

Ez nem igazán erősíti az elnöki kampánynak azt a központi üzenetét (a szlogen forward, vagyis előre), hogy ha lassan is, de fejlődésnek indult a gazdaság. Sokkal inkább Romney kezére játszanak a folyamatok, ő ugyanis kezdetek óta azzal az ígérettel kampányol, hogy a magánszférában szerzett tapasztalatainak köszönhetően tudja, hogyan lehet felpörgetni a gazdaságot és ezzel állásokat létrehozni.

Még ebben a szorult helyzetben is van ugyanakkor néhány reménysugár az elnök számára. Az egyik az, hogy - mint az Economist cikkéből is kiderül - a választáson döntő szerepet játszó úgynevezett swing államokban az átlagnál jobban alakul a gazdasági helyzet. A Slate ehhez még két másik kiaknázható lehetőséget említ.

Az egyik, hogy Obama eleve jobb helyzetből indul, mint Romney, legalábbis ami a választási matematikát illeti. A győzelemhez 270 elektori szavazatra van szüksége, és ebből 212-re szinte biztosan számíthat (ennyi elektori voksot szállítanak a stabilan demokrata államok). Ehhez képest Romney csak 191-nél kezdheti meg a számlálást. Emellett a demokratáknak dolgozik az idő is, pontosabban a demográfiai változások: a swing államokban nőtt a fiatalok és a kisebbségek aránya, márpedig ezek a társadalm csoportok hagyományosan a demoktratákhoz húznak.

A Slate által említett harmadik tényező inkább pszichológiai. A lap emlékeztet arra, hogy az újraválasztást elbukó legutóbbi elnökök (idősebb Bush és Jimmy Carter) is nagy átalakításokat hajtottak végre a stábjukban, amikor kezdtek rosszul alakulni a dolgok. Ehhez képest Obamáéknál egyelőre nem látszanak a pánik jelei, és a Slate elemzője szerint nem is várható, hogy beindulna a drámázás.

Ahogy haladunk előre a kampányban, egyre fontosabbak lesznek ezek a napok. Konkrétan minden hónap első péntekjéről van szó, amikor az amerikai munkaügyi minisztérium közzéteszi a legújabb állásadatokat. Ha ezek pozitív változásokat mutatnak, akkor az egyértelmű örömhírt jelent az újraválasztásra készülő Barack Obamának, lehetséges kihívóinak (akik persze jó állampolgárként biztos szintén örülnek a javuló álláshelyzetnek) viszont komoly fejtörést okoz, hiszen ők épp arra építették a kampányukat, hogy helyrehozzák azt a gazdaságot, amelyet az elnök tönkretett.

Obama jó hírt kapott - Forrás: White House Flickr

Most épp így alakul a helyzet, a pénteken közzétett adatok szerint ugyanis az elmúlt hónapokhoz hasonlóan tovább folytatódott a robusztus munkahelyteremtés. Februárban összesen 227 ezer új munkahely jött létre, és ugyan a munkanélküliségi arány 8,3 százalékon maradt, valójában ez is pozitív jelnek tekinthető.

Az arány ugyanis azért állt meg a januári szinten, mert sok olyan ember is újra elkezdett munkát keresni, akik korábban annyira reménytelennek látták a saját kilátásaikat, hogy kivonultak a munkaerőpiacról. (A munkanélküliségi arány megállapításánál az aktívan állást keresők számának figyelembe vételével számolnak.) A jó hírek sorába tartozik az is, hogy a januári és decemberi adatokról megállapították, hogy valójában akkor több álláshely keletkezett, mint ahogy azt korábban közölték.

Ha folytatódik ez a trend, akkor Obama fényes kilátásokkal fordulhat rá a novemberben esedékes elnökválasztásra. Nemcsak a gazdasági helyzet tűnik hónapról-hónapra jobbnak, de a republikánus oldalon zajló jelöltkeresés is egyre kínkeservesebb.

Már lassan az államok felében megtartották az előválasztásokat, de a párt továbbra is vívódik a kultúrharcos (Rick Santorum és Newt Gingrich) és a pragmatikus (Mitt Romney) irány képviselői között. Ráadásul bárki is lesz a jelölt, a fő muníciót az adhatná neki, hogy a választókat továbbra is a gazdasági talpraállás érdekli leginkább. Ha az emberek azt látják, hogy a mostani főnök is jól végzi az ezzel kapcsolatos munkát, akkor nem feltétlenül fognak a lecserélésén gondolkodni. Így ha még jön néhány, a maihoz hasonló állásadat, akkor Obama kiütheti a republikánusok kezéből a legveszélyesebb fegyvert.

Ha valami vigasztalhatta Obamát az utóbbi napokban, akkor az az lehetett, hogy ennél mélyebbre már nem kerülhetett volna. A felmérések szerint az emberek többsége lesújtó véleménnyel van a munkájáról, még saját politikai táborában is pocséknak nevezték a nyári adósságplafonos vitában mutatott teljesítményét, most pedig még azt is képtelen volt elintézni, hogy akkor beszéljen a kongresszusban, amikor ő akar.

Múlt héten jelentette be, hogy szeptember 7-én, a nyári szünet után kezdődő ülésszak első napján akar beszédet mondani munkahelyteremtési terveiről, de amikor a republikánusok tiltakoztak, hogy az épp egybeesik a párt elnökjelölti vitájával, akkor átrakta szeptember 8-ára. Ott viszont az NFL-szezon nyitómeccsével ütközött volna, így Obamának szégyenszemre meg kellett elégednie a 8-kor kezdődő főműsoridő előtti idősávval.

Ilyen előzmények után mondta el tehát az elnök a munkahelyteremtési tervéről szóló beszédet. A munkanélküliség már régóta stabilan 9,1 százalék körül áll, ami amerikai viszonylatban rendkívül magasnak számít, közben pedig egyre sötétebb elemzések jelennek meg a gazdaság várható helyzetéről, már nem zárva ki egy újabb recesszió lehetőségét sem. Ennek szeretne elébe menni Obama a csütörtökön bejelentett programmal, amely adócsökkentésekkel és adókedvezményekkel, valamint új állami beruházásokkal (például építkezésekkel, felújításokkal) próbál életet lehelni az amerikai gazdaságba.

A nyári adósságvitában puhánysággal vádolt Obama most keményen fogalmazott, és többször felszólította a kongresszust, hogy azonnal fogadják el az általa javasolt csomagot (amely szerinte amúgy is olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a demokraták és a republikánusok is támogattak korábban). A meglepő az, hogy úgy tűnik, van is erre fogadókészség a kongresszusi republikánusokban. Első reakcióikban Eric Cantor, a képviselőház republikánus frakciójának vezetője és John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke (mindketten az elnök legkeményebb ellenfelei voltak az adósságplafonos konfliktusban) is azt mondták, megfontolásra alkalmasnak tartják Obama terveit.

Az elnök az utóbbi hetekben még a vele általában szimpatizáló újságokban sem nagyon találkozhatott dicsérő szavakkal, most azonban elég volt ránézni a New York Times oldalára, hogy lássuk, ez is megváltozott. “A javaslat lényegesen jobb és merészebb, mint amit amire számítani lehetett” - írta Paul Krugman, aki az elmúlt hónapokban végig azért támadta Obamát, mert szerinte rendkívül gyengének bizonyult a republikánusokkal folytatott vitákban, és valódi harc nélkül adta fel pozícióit. A konzervatív David Brooks pedig arról írt, hogy Obama tervében van potenciál, és érdemes küzdeni érte.

Persze vannak kritikus hangok is - például a Wall Street Journal szerint ez a csomag csak folytatása az eddig elhibázott gazdaságpolitikai lépéseknek -, de ahogy még júniusban, a gazdasági bajok súlyosbodásának első jelénél írtam, vannak a politikában olyan fontos pillanatok, amelyeket talán úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy megváltoznak a kérdések. Akkor jelentek meg az első adatok a vártnál rosszabb álláshelyzetről, és egy csapásra özönleni kezdtek az elnök tevékenységét megkérdőjelező cikkek, kommentárok.

Most úgy tűnik, Obamának van esélye arra, hogy egy számára kedvező fordulat következzen be. Ha a törvényhozásban elfogadják - akár részben - a javaslatát, akkor hosszú idő után arathat egy politikai győzelmet. Persze az igazi kérdés az lesz, hogy a terve működni fog-e gyakorlatban is, vagyis csökkenésnek indul-e a munkanélküliség, de az valójában már egy másik történet.

Egy normális napon ez diadalmas örömhír lehetett volna a Fehér Ház számára. Hónapokon át tartó vergődés után a pénteken közzétett állásadatok kedvező képet mutattak: júliusban 117 ezer új munkahely jött létre az Egyesült Államokban, és a munkanélküliségi arány egy tizedponttal 9,1 százalékra csökkent. Ez azonban nem egy normális péntek volt, miután már csütörtök délutántól kezdve attól volt hangos a világsajtó, hogy zuhannak a tőzsdék és itt az újabb globális válság, és ez a pánikjelenség még tovább súlyosbodott pénteken.

“Ez egy viharos év volt” - mondta Barack Obama elnök pénteki nyilatkozatában, hozzátéve, hogy “túl fogunk jutni rajta”, és “a dolgok jobbra fognak fordulni”. Ez biztatóan hangzik a világ egyik leghatalmasabb emberének a szájából, a probléma csak az, hogy egyelőre semmi konkrét jele nincs annak, hogy a “dolgok jobbra fordulását” miként fogja elérni az Egyesült Államok. Márpedig a tőzsdei zuhanást a legtöbb gazdasági elemző az amerikai gazdaság gyengeségével kapcsolatos félelmekkel magyarázta.

Volt ugye az a hosszú és drámai vita az adósságplafon felemeléséről, amely a hét elején végül egy nehezen kiizzadt kétpárti megállapodással lezárult. Obama láthatóan igyekezett ezen a számára politikai szempontból vereséggel felérő alkun gyorsan továbblépni, és - nem először az elmúlt egy évben - azonnal meghirdette, hogy a legfőbb feladatának ez után az állásteremtést, a valódi gazdasági teljesítmény javítását tekinti.

Túl sok eszköz azonban nincs a kezében erre, és hiába követelik tőle a demokratákhoz húzó közgazdászok, hogy indítson nagy állami programokat a gazdaság felpörgetésére, a törvényhozás nélkül ebben nem tud lépni. A költségvetési kérdésekben ugyanis a törvényhozás a főnök, és a képviselőházat uraló republikánusok már sokszor elmondták, hogy elleneznek minden újabb kiadást. Sőt, ők az egyre nyilvánvalóbb gazdasági bajok gyökerét is a korábbi állami ösztönző programokban látják. John Boehner képviselőházi elnök például közölte, hogy szerinte az állásadatok - amelyek az új munkahelyek ellenére is rendkívül magas munkanélküliségi arányt mutatnak - újabb bizonyítékát adták annak, hogy “az egész washingtoni költekezés, adóztatás és szabályozás tönkreteszi a gazdaságunkat”.

Kormányzati filozófiák és közgazdasági iskolák csapnak tehát össze, és a jelenlegi politikai felállásban egyik sem képes teljesen a másik fölé kerekedni. Hétvégén zárva lesznek a tőzsdék, addig kapnak egy kis gondolkodási időt az amerikai politikai vezetők, de hétfőn hajnalban újra szembesülni fognak a piac ítéletével.

Az amerikai munkaügyi minisztérium péntek reggel tette közzé azt a jelentést, amelyből kiderül, hogy 18 ezerrel bővült a munkahelyek száma az Egyesült Államokban. Ha pusztán ezt nézzük, akkor talán még egy kicsit örülni is lehetne ennek az adatnak, valójában azonban ez a bővülés visszaesést jelent, a népesség - és ezzel a dolgozók számának - gyarapodásával ugyanis nem sikerült tartani a tempót, tehát a munkanélküliségi ráta a május 9,1 százalékról 9,2-re nőtt.

Két év telt el azóta, hogy véget ért a 30-as évek nagy gazdasági világválsága utáni legdurvább recesszió, és a amerikai gazdaság láthatóan még mindig nem tért magához. Több mint két éve van hivatalban Barack Obama elnök, aki ugyan már többször elmondta, hogy legfőbb feladatának az állásteremtést jelenti, láthatóan nem tud komoly eredményeket felmutatni. A Fehér Háznak ugyan visszatérő érve az, hogy Obama intézkedései - a nagy ösztönző csomag és az autóipar megmentése - nélkül még rosszabb lenne a helyzet, de egyrészt ezt nehéz számszerűen bizonyítani, másrészt egy évekkel korábbi történéssel nem lesz könnyű nekifutni a 2012-es elnökválasztásnak.

Obama személyesen reagált - Forrás: whitehouse.gov

A júniusi adat azért is nagy hír, mert az előzetes elemzői várakozások jobb számokról szóltak. Ráadásul ugyanez volt májusban is, amikor hirtelen megállt az év első hónapjainak kedvező trendje. És ugyan vannak olyan gazdasági adatok, amelyek bizakodásra adnak okot - például a kiskereskedelemben -, az amerikai viszonylatban rendkívül magas munkanélküliségi arány az, amire a legtöbben figyelnek.

Különösen igaz ez a republikánusokra, akik már eddig is támadták Obamát, amiért szerintük képtelen kezelni a gazdasági problémákat, és ez most csak erősödni fog. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner nem egészen öt perccel a munkaügyi jelentés közzététele után kiadott egy közleményt, amely szerint “az amerikai emberek még mindig azt a kérdést teszik fel, hogy hol vannak a munkahelyek”.

A munkanélküliségi adat jelentőségét mutatja, hogy Obama személyesen - a Fehér Ház rózsakertjében - reagált a hírre. Egyrészt azt mondta, a jelentés megerősíti, hogy hosszú még az út a gazdaság megerősítésében, másrészt közölte, hogy “nehéz ellenszélbe” kerültek az elmúlt egy-két hónapban. Nyilatkozatából kiderült, hogy ez alatt többek között természeti katasztrófákat ért, de külön kiemelte a görög válságot és a miatta kialakult kényes európai helyzetet, amely szerinte hezitálásra kényszeríti a befektetőket.

Obama felsorolt egy sor olyan dolgot, amellyel szerinte akár azonnal is lehetne javítani a helyzeten. Például be lehetne indítani olyan infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek munkát adhatnának a házépítések leállása miatt munka nélkül maradt építőipari dolgozóknak. Másrészt hatályba léphetne az új szabadalmi törvény, amely segítené az újításokon munkálkodó cégeket. Emellett új kereskedelmi egyezményeket is lehetne kötni, amelyek szintén hozzájárulhatnának a gazdaság felpörgetéséhez. Ezeket mondta tehát Obama, de nem felejtette el hozzátenni, hogy ezek mind a kongresszustól függnek, vagyis egy elegáns mozdulattal visszadobta a labdát a törvényhozásban erős pozíciókkal rendelkező republikánusoknak.