No drama Obama. Ezzel a szójátékkal szokták jellemezni 2008-ban Barack Obama kampánystábjának legendás fegyelmezettségét. Kíváncsi lennék, hogy igaz-e rájuk ez most is, amikor finoman szólva sem alakulnak jól számukra a dolgok.

Egyrészt ott volt a Mitt Romney üzletemberi múltja ellen indított támadás, amelynek megalapozottságát előbb az egyik feltörekvő demokrata politikus, Cory Booker newarki polgármester, majd személyesen Bill Clinton kérdőjelezte meg. Clinton többek között a kiváló jelzővel írta le Romney üzletemberi pályáját, ami nem éppen passzol ahhoz az Obama-féle jellemzéshez, hogy a republikánus jelölt egy vérszívó kapitalista.


Merre van az előre? - Forrás: White House Flickr

Bár az első megszólalások után Booker és Clinton is azt állította, hogy az utólagos tudósítások és elemzések kiforgatták a szavaikat, kétségesnek tűnik a kármentő munkálatok hatékonysága. Arról nem is beszélve, hogy pénteken ismét lesújtó adatok jelentek meg az amerikai álláshelyzetről. Májusban mindössze 69 ezer új munkahely teremtődött, ráadásul még az áprilisi és márciusi adatokat is lefelé módosították.

Ez nem igazán erősíti az elnöki kampánynak azt a központi üzenetét (a szlogen forward, vagyis előre), hogy ha lassan is, de fejlődésnek indult a gazdaság. Sokkal inkább Romney kezére játszanak a folyamatok, ő ugyanis kezdetek óta azzal az ígérettel kampányol, hogy a magánszférában szerzett tapasztalatainak köszönhetően tudja, hogyan lehet felpörgetni a gazdaságot és ezzel állásokat létrehozni.

Még ebben a szorult helyzetben is van ugyanakkor néhány reménysugár az elnök számára. Az egyik az, hogy - mint az Economist cikkéből is kiderül - a választáson döntő szerepet játszó úgynevezett swing államokban az átlagnál jobban alakul a gazdasági helyzet. A Slate ehhez még két másik kiaknázható lehetőséget említ.

Az egyik, hogy Obama eleve jobb helyzetből indul, mint Romney, legalábbis ami a választási matematikát illeti. A győzelemhez 270 elektori szavazatra van szüksége, és ebből 212-re szinte biztosan számíthat (ennyi elektori voksot szállítanak a stabilan demokrata államok). Ehhez képest Romney csak 191-nél kezdheti meg a számlálást. Emellett a demokratáknak dolgozik az idő is, pontosabban a demográfiai változások: a swing államokban nőtt a fiatalok és a kisebbségek aránya, márpedig ezek a társadalm csoportok hagyományosan a demoktratákhoz húznak.

A Slate által említett harmadik tényező inkább pszichológiai. A lap emlékeztet arra, hogy az újraválasztást elbukó legutóbbi elnökök (idősebb Bush és Jimmy Carter) is nagy átalakításokat hajtottak végre a stábjukban, amikor kezdtek rosszul alakulni a dolgok. Ehhez képest Obamáéknál egyelőre nem látszanak a pánik jelei, és a Slate elemzője szerint nem is várható, hogy beindulna a drámázás.