potus & co

A héten zajlott a konzervatívok szokásos éves gyűlése, a CPAC, és a beszámolók szerint Sarah Palin 2008-as alelnökjelölt volt az egyik legnépszerűbb szónok. Ahogy az alábbi videón is látható, különösen pozitív visszhangja volt annak, amikor a pulpitus mögül elővett egy hatalmas üdítős poharat, és belekortyolt. Ezzel üzent Michael Bloomberg New York-i polgármesternek, akinek épp a héten bukott el a bíróságon az az intézkedése, amely megtiltotta volna a városban az óriásméretű üdítők árusítását.

Palin és sok más konzervatív a szabadság korlátozásának tartja Bloomberg javaslatát. Nézőpont kérdése, hogy vajon ez mennyire számít annak (és például a melegházasság tiltása nem), de mindenesetre nagyszerű lenne tudni, mit gondolnának az alapító atyák arról, hogy több mint kétszáz évvel az ő küzdelmeik után a szabadság eszményének szimbóluma a cukros víz lett.

Az Obamáról szóló dokumentum/kampányfilm után megnéztem az Egyesült Államokban nagy felhajtás kíséetében bemutatott a Game Change-et is, és azt kell mondanom, hogy kifejezetten kellemes meglepetés volt. Volt egy olyan félelmem az előzetesek alapján, hogy az egész nem lesz több egy Sarah Palin-karikatúránál, de ehhez képest egy viszonylag árnyalt, és nem mellesleg nagyon izgalmas film készült az alaszkai kormányzónak a 2008-as kampányban játszott szerepéről.

Az árnyaltság ellenére persze Palin nem jön ki túl jól a filmből, amelynek azonban hitelességet ad az, hogy az egykori McCain-stáb két meghatározó tagja (Steve Schmidt főtanácsadó és Nicole Wallace kommunikációs tanácsadó) is valósnak ítélte meg az abban bemutatott történéseket. Ambíciózus és számító, tájékozatlan, de nem feltétlenül buta, színészi képességei kiválóak, anyaként pedig odaadó - néhány szóban összefoglalva ilyen kép rajzolódik ki Palinről a film alapján, amelyre megéri rászánni azt a két órát, amíg tart. Tippeket nem adok, hol lehet hozzájutni, de itt egy részlet a végéről, amelyben Schmidt leüvölti Palint, aki mindenáron beszédet akar mondani a választás estéjén.

Két politikai jellegű filmnek is közeleg a bemutatója. Egyik sem ígérkezik dokumentarista mérföldkőnek, de ettől még fontosak lehetnek, ha másért nem, a viták miatt, amelyeket generálnak.

Az elsőt az HBO mutatja be szombaton (mármint az Egyesült Államokban), és a címe Game Change. Az azonos című könyv alapján készült, amely a 2008-as kampány színfalak mögötti történéseit mutatta be. Üzletileg sikeres könyv volt, de engem elriasztott az elolvasásától az, hogy a szerzők egyes kritikák szerint elég nagyvonalúan bántak a tényekkel, így a leírtak nem feltétlenül a valóságot tükrözik. Az HBO által legyártott film a kampány legellentmondásosabb figurája, Sarah Palin körül forog, és a trailer alapján a figura megfelel majd annak a képnek (buta és hisztis), amely a 2008-as kampányban kialakult róla. Palin és egyes republikánusok már tiltakoztak a film ellen, amivel persze még tovább növelik az érdeklődést iránta. Minden kérdőjel ellenére én is azt mondom, érdemes lehet rászánni azt a másfél órát, profi filmesek készítették, és kiváló színészek szerepelnek benne.

A másik film sem feltétlenül a távolságtartó kritikai attitűd miatt érdemel majd figyelmet. Ez ugyanis Barack Obama kampánystábjának megrendelésére készült, és Obama elnökségét mutatja be. Nem túl váratlan módon olyan kép rajzolódik ki, hogy az elnök ugyan hatalmas kihívásokkal szembesült, de végül csapatának segítségével sikerült úrrá lenni ezeken. Itt is profi filmesek állnak a háttérben, a filmet az a David Guggenheim rendezte, aki Oscar-díjat nyert az Al Gore szereplésével készült Kényelmetlen igazság. Az előzetes alapján nagyon profi kampányfilmre számíthatunk (a narrátor például nem más, mint Tom Hanks), és pusztán már az is zseniális, amikor Rahm Emanuel lendületesen számolva lóbálja az ujjait, köztük azt, amelyik félig hiányzik. Az egykori kabinetfőnökről régóta járja az a legenda, hogy külön élvezte, hogy ilyen bizarr módon mutathat be másoknak, és most egy ehhez közeli látványban van részünk.

Sarah Palin visszatért. Persze igazából nem is ment el, csak nem figyelt rá senki, miután annyi kacérkodás után végül is nem szállt be az elnökválasztási kampányba. Most azonban ismét bekerült a hírek közé, méghozzá azzal, hogy védelmébe vette Newt Gingrichet. „Megpróbálják keresztre feszíteni, és átírni a történelmet, átírni mindazt, amiért kiállt az évek során” – mondta Palin a Fox Business Newsnak.

A nyilatkozat érdekessége, hogy Palin ezúttal nem elsősorban a demokratákat és a szerinte elfogult médiát értette a többes szám harmadik személy alatt, hanem a republikánus párt és környezete meghatározó figuráit, akik az utóbbi napokban kemény támadásokat indítottak a dél-karolinai győzelmével az előválasztási verseny egyik esélyesévé előlépett Gingrich ellen.

Palin megvédi a "támadó muffint" - Forrás: Palin Facebook-oldala

Mint arról a Politico csütörtökön egy összeállításban beszámolt, Ronald Reagan egykori kormányzatának egyik tagja, Elliot Abrams például azt emlegette fel, hogy Gingrich ugyan most úgy állítja be magát, mint aki Reagan szoros szövetségese volt, valójában azonban rendszeresen kritizálta őt. A szókimondásáról híres konzervatív publicista, Ann Coulter is elég egyértelművé tette, mit gondol Gingrichről, azt figyelmeztetést tette ugyanis közzé a honlapján, hogy „Válaszd újra Obamát, szavazz Newtra!” Nem válogatta meg a szavait a Wall Street Journalen publikáló Peggy Noonan sem, aki még hetekkel ezelőtt azt írta Gingrichről, hogy olyan, mint egy „dühös kicsi támadó muffin”.

Rajtuk kívül is sok republikánus és konzervatív mondja azt, hogy Gingrich rossz választás lenne a párt elnökjelöltjeként. Azt mondják, hogy lehet ugyan, hogy nagyon okos és vannak zseniális ötletei, de megbízhatatlan és túlságosan nagyra van magával. Az egyik legkeményebb kritikát egykori képviselőtársától, a jelenleg szenátor Tom Coburntől kapta, aki republikánus létére azt nyilatkozta, hogy Gingrich lenne az utolsó ember, akire ő szavazna egy elnökválasztáson.

Elég erős össztűznek tűnik ez, viszont egyrészt Gingrich továbbra is a felmérések élén szerepel – Mitt Romney-val együtt -, így láthatóan vannak támogatói, még ha nem is a párt első vonalában. Épp erre hivatkozva védi Palin, aki szerint Gingrichet azért támadják olyan hevesen a saját pártjából is, mert nem tagja az úgynevezett establishmentnek. Őket tartja fő ellenfelének az egykori alaszkai kormányzó és alelnökjelölt is, és minden alkalmat megragad arra, hogy kiossza a médiát, a demokratákat és a régóta a hatalom közelében lévő republikánusokat. Hasonló üzenete van Gingrich kampányának, sokak szerint ugyanis ennek tudható be például az hogy a tévévitákban szinte több időt tölt az általa liberálisnak tartott tévés műsorvezetők piszkálásával, mint a saját riválisainak a kritizálásával.

Eddig csak privát vetítései voltak, és hosszabb részletek sem szivárogtak ki (legalábbis én kerestem, de nem találtam) az Undefeated című filmnek, de most megjelent egy hivatalos trailere, és július közepétől játszani fogják több amerikai moziban is. Ez az a film, amely Sarah Palin megrendelésére készült azzal a céllal, hogy bemutassa az igazi énjét. A trailer alapján érző szívű anya, de legalább olyan kemény, mint a tengerészgyalogosok, és egymaga elintézi nemcsak a begyöpösödött republikánus pártot, hanem a hatalmas olajlobbit is, a liberális médiáról nem is beszélve. Most már tényleg csak az a kérdés, hogy mi a film valódi célja: puszta szórakoztatás (esetleg ismeretterjesztés) vagy pedig az, hogy előkészítse a terepet egy elnökválasztási kampányhoz?