potus & co

Az egyik legizgalmasabb pártpolitikai kérdés Amerikában most az, hogy mi lesz a republikánusokkal. Ránézésre nagyon jó állapotban vannak, többségük van a képviselőházban, megerősödtek a szenátusban, a választók pedig elég egyértelműen jelezték novemberben, hogy elegük van a demokratákból. A felszín alatt azonban sok a feszültség és a súrlódás, amit persze az árgus szemekkel figyelő média alaposan fel is nagyít.

A novemberi választáson sok olyan jelölt nyert, akiket a Tea Party nevű konzervatív, az alkotmány értékeihez való visszatérést és a kormányzat szerepének csökkentését hirdető mozgalom támogatott (és néhány épp emiatt el is bukott). Ők jórészt épp annak köszönhették a sikerüket, hogy a politika megújítását, Washington megtisztítását ígérték. Ez persze nemcsak a demokratákra jelentett fenyegetést, hanem a bejáratott republikánus politikusokra is.

Michele Bachman a Tea Party nevében - Forrás: youtube.com

A kampánynak most már rég vége, összeült az új kongresszus, és ezeknek a különböző nézetű embereknek együtt kell dolgoznia. Vannak jelek, hogy ez nem megy olyan könnyen, például az, hogy Barack Obama State Of The Union beszédére a hagyományoktól eltérően nem egyetlen republikánus politikus mondta el a párt reakcióját, hanem egy Tea Party-s politikus is nyilatkozatot adott.

Ez nem éppen az egységesség üzenete volt, de a két beszéd (Paul Ryan mondta a hivatalos szöveget, Michele Bachmann pedig a Tea Party részéről szólalt meg) gyakorlatilag alig különbözött egymástól. Mindketten arról beszéltek, hogy Obama szerintük feleslegesen költött el sok százmilliárd dollárt a gazdaságélénkítés nevében, miközben munkahelyeket nem sikerült teremteni. Azt is elmondta mindkét politikus, hogy a demokraták egészségügyi reformját katasztrofálisnak tartják, és ezért vissza akarják vonni a törvényt.

Ez tehát inkább csak egy látszólagos törésnek tűnt, nem kellett azonban sokáig várni arra, hogy valódi tartalmi vita robbanjon ki a republikánusok között. Komoly kiadáscsökkentést követelnek, abban azonban nincs egyetértés, hogy ez érintse-e a hadsereget is (ahogy ezt a kormányzat javasolja). Sok republikánus szerint a nemzetbiztonsági területtől egy fillért sem szabad elvonni - főleg nem háború idején -, akadnak azonban olyanok, köztük Tea Party-sok is, akik szerint épp hogy a hatalmas hiány jelent védelmi kockázatot, ezért a Pentagon sem maradhat ki a megszorításokból.

Persze ez a vita sem olyan nagyon meglepő. A republikánus párt nagy, a legkülönfélébb nézetű emberek megférnek benne, úgyhogy ha a szimbólumként szolgáló elefántnak rajzolnának még néhány fejet, az teljesen rendben is lenne.

Bár egyelőre semmi konkrétumot nem tudni arról, hogy mi volt az indítéka annak, aki szombaton meglőtte Gabrielle Giffords arizonai demokrata képviselőt és megölt hat másik embert, egyre többen vetik fel, hogy az elmérgesedett politikai légkörben kell keresni az okokat. Az alaphangot Clarence Dupnik, az arizonai Pima megye sheriffje adta meg, aki már szombaton arról beszélt, felháborító az “a düh, a gyűlölet és bigottság, ami az országban folyik”. A Giffords kampányait támogató, liberális sheriff hírében álló Dupnik hozzátette, hogy ez különösen igaz Arizona államra, amely “az előítélet és bigottság Mekkája lett”.

A demokrata párt más hívei sem késlekedtek a felelősök megnevezésével, és aktivisták különböző internetes fórumokon a republikánus párt konzervatív szárnyát hibáztatták annak a légkörnek a kialakulásáért, amely a feltételezések szerint az ámokfutáshoz vezetett. Felemlegették például, hogy Sarah Palin még tavasszal közzétett egy térképet azokkal a képviselői körzetekkel, amelyeket szerinte vissza kell szerezni a demokratáktól. Ezeket célkereszttel jelölték meg, és köztük volt Giffords körzete is.

A konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportosulásának alapítója, Judson Phillips szerint azonban képtelenség ilyen vádakkal illetni őket. “Még semmilyen tényt nem lehetett tudni, Giffords képviselőt épp csak elvitték egy hordágyon, még az állapotáról sem tudtunk semmit, de a háború már megkezdődött. A keményvonalas baloldaliak már elkezdték hibáztatni a Tea Partyt” - fogalmazott Phillips.

Giffords egy, a mexikói határ őrizetéért felelős katonatiszttel - Forrás: flickr.com/photos/gabriellagiffords

Arizona valóban a politikai háborúskodás egyik legjelentősebb terepe volt az utóbbi egy évben. Az állam törvényhozása tavasszal elfogadott ugyanis egy rendkívül szigorú bevándorlási törvényt, amely körül hisztérikus vita alakult ki. A törvény legvitatottabb pontja az, hogy a rendőrök számára kötelezővé teszi, hogy igazoltassanak mindenkit, aki a gyanú szerint illegális bevándorló. Bírálói - köztük a szövetségi kormány - szerint ez a latinok elleni diszkriminációhoz vezet, támogatói szerint azonban szükség van kemény eszközökre az egyre súlyosabbá váló illegális bevándorlás megfékezésére.

Giffords ugyan tiltakozott a törvény ellen (aminek hatályba lépését amúgy időközben megakadályozta egy bírói döntés), de azzal ő is egyetértett, hogy a Mexikóval közös határvonalat az eddigieknél jóval szigorúbban kell ellenőrizni. Ez a mérsékelt hozzáállás jellemző egész poltizálására is. Bár támogatta a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformtörvényt (és a szavazás után be is törték irodájának ablakát), a fegyverviselési jogot tekintve már inkább a konzervatívokhoz áll közel. Eltért a pártja hivatalos irányvonalától azzal is, hogy azon kevés demokrata képviselő közé tartozott, akik nem támogatták Nancy Pelosi korábbi házelnököt abban, hogy a párt képviselőcsoportjának vezetője legyen.

Giffordst nem lehet tehát könnyen beskatulyázni politikailag, és lehet, hogy kiderül, az ellene végrehajtott brutális támadásnak nincs is köze a politikához. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az amerikaiak nem tudják megspórolni maguknak azt a vitát, hogy vajon mennyire káros az a marakodó, féligazságokon alapuló, durva stílusú politizálás, ami elharapózott az országban.