Néhány hónappal ezelőtt részt vettem egy kommunikációs tréningen, aminek egyebek mellett megvolt az a hozadéka is, hogy végre találkoztam hús-vér lobbistákkal. Mindketten - egy nő és egy férfi - az egészségügyi üzletágban dolgoztak, és nagyjából tényleg olyanok is voltak, ahogy a lobbistákat el lehet képzelni. Kifogástalanul öltözködtek, magabiztosan viselkedtek, és a tréning részeként tartott prezentációikból azt szűrtem le, hogy nagyon jól értenek az érzelmi manipulációhoz. (Volt a kurzuson egy kormányzati alkalmazott is, aki szintén nagyon jól illett a róla és kollégáiról élő sztereotípiákhoz: lusta volt, de nagyszájú, és ő volt az egyetlen, aki a képzés végén rosszabbul kommunikált, mint az elején.)
Obama egykori munkatársainak megvannak az összeköttetéseik a Fehér Házban
A bemutatkozáskor a két lobbicéges alkalmazott viccelődve megjegyezte, hogy ők bizony a “gonosz lobbisták” közé tartoznak. Ez nyilvánvaló utalás volt arra, hogy a lobbizás nem feltétlenül a legjobban csengő nevű foglalkozás, és ez különösen igaz az elmúlt néhány évre. Barack Obama a 2008-as kampányában az egyik fő üzenet az volt, hogy az ő megválasztása véget vet majd a nemes célokat szolgáló politizálást megmérgező lobbicégek hatalmának. “Én azért vagyok benne ebben a versenyben, hogy megmondjam a washingtoni céges lobbistáknak azt, hogy vége van azoknak az időknek, amikor ők diktálták a napirendet” - fogalmazott Obama még jelöltként 2007-ben.
A megválasztása után ugyan még valóban próbált ügyelni arra, hogy távol tartsa az adminisztrációtól a lobbistákat, ez az igyekezet azonban mintha lanyhult volna mostanára. Május elején például a Fehér Ház megerősítette, hogy Obama egy korábbi iparági lobbistát, Tom Wheelert jelöli a médiahatósági feladatokat ellátó Federal Communications Commission élére.
Ez nem igazán passzolt a 2008-as kampányígéretekhez, ahogy az sem, amiről a Washington Post pénteken számolt be. A cikk szerint az Obama-adminisztráció több egykori munkatársa is lobbicégeknél kötött ki, amelyek nyilván azért vették fel őket, hogy kihasználják politikai kapcsolataikat.
Ez néha egészen érdekes szituációkat is eredményez. Hamarosan várható a kormányzati (konkrétan külügyminiszteri) döntés a Keystone XL nevű olajvezeték engedélyezéséről, amely körül hatalmas kampány folyik. Környezetvédő szervezetek tiltakoznak ellene, míg ipari szereplők támogatják a beruházást. A Fehér Ház szempontjából pikáns elem az, hogy négy egykori munkatársa (az elnöki stábból, illetve a kampánycsapatból) az ellenzők táborát erősíti (Bill Burton, Stephanie Cutter, Jim Papa és Paul Tewes), míg egy másik korábbi stábtag (Anita Dunn kommunikációs igazgató) cége az olajvezeték megvalósításán fáradozó vállalatnak is dolgozik.
Bár lehet, hogy ők nem úgy mutatkoznak be, mint az én tréninges ismerőseim, de végső soron ugyanúgy a “gonosz lobbisták” közé tartoznak ők is, mint azok, akikről olyan sok csúnyát lehetett hallani a sokak által inspirálónak tartott 2008-as kampányban.
Utolsó kommentek