Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Elkullogtak Romney magányos farkasai

Elie Litvin az egyik legnagyobb rajongója Mitt Romneynak. A pattanásos, szemüveges fiú most 19 éves, de már kilencéves korában a politikusnak dolgozott. Romney akkor - 2002-ben - azért kampányolt, hogy elnyerje Massachusetts állam kormányzói székét, és a Boston környékén lakó republikánus érzelmű fiú megkereste a kampányszervezetet, hogy tudna-e valahogy segíteni. Kiderült, hogy tudott, orosz bevándorlók gyermekeként ugyanis jól jött a Romneyéknak egy tolmács, amikor az oroszok által lakott környéken kampányoltak.

Elie Litvin most Washingtonban él, és az egyik helyi egyetemen tanul politikai kommunikációt, közben pedig besegít Mitt Romney elnökválasztási kampányába is. Többször találkoztak személyesen, de nincs közöttük szorosabb kapcsolat, bár a fiú annyiban nagyon hasonlít Romneyhoz, hogy ugyanolyan fegyelmezetten és szinte gépiesen beszél, mint ő. Litvin ugyanakkor nem szándékozik a politika első vonalába törni, legfeljebb politikai tanácsadóként szeretne dolgozni a háttérben. A mostani kampányban elsősorban az egyetemisták aktivizálására koncentrál, de ő hirdette meg csütörtök estére azt a partit is, amelyre a republikánus elnökjelölő konvenció utolsó napja iránt érdeklődőket várta közös tévénézésre.

Az olcsó sörért jöttek

Ez a kezdeményezés ugyanakkor nem sikerült a legjobban. Este hét órára volt meghirdetve a parti egy Barcode nevű belvárosi bárba, amely ugyan zsúfolásig tömve volt emberekkel, de mint kiderült, túlnyomó többségük nem a partira jött, hanem azért, hogy kihasználja a happy hourt, vagyis azt, hogy a kora esti órákig féláron lehet kapni sört és egyéb italokat. A republikánus konvenció iránt érdeklődők számára el volt kerítve egy kisebb rész, de ott csak néhány ember lézengett.



Ezt ugyanakkor egyáltalán nem lehet a republikánus kampány iránti általános hozzáállás jeleként értékelni. Egyrészt Washington hagyományosan az egyik leginkább demokrata város az országban, és így a republikánus párt nem túl aktív itt, nekem is hosszas keresgélésbe és telefonálásba került, mire ezt az egyetlen partit sikerült megtalálni. A másik oka a gyér érdeklődésnek az lehetett, hogy a fővárosban élő aktív republikánusok egy jó része valószínűleg épp a floridai Tampában, a konvenció helyszínén tartózkodott. Erre panaszkodott legalábbis az egyik férfi, mondván, körbekérdezte a barátait, hogy jönnek-e a kocsmába, de mindenkitől azt a választ kapta, hogy ott vannak személyesen a gyűlésen.

"Ryan ezt megoldotta"

Az összegyűltek között így is akadtak azonban páran, akik láthatóan otthonosan mozogtak az amerikai politikában. A parti egyik résztvevője például egy harmincas éveiben járó kopasz férfi volt, aki kisebb kampányokon dolgozó tanácsadóként mutatkozott be nekem. Azt mondta, szerinte nem kétséges, hogy Romney fog győzni, ráadásul meggyőző fölénnyel. Ezt arra alapozza, hogy mivel nagyon megosztottak a választók, és viszonylag kevés független vagy bizonytalan szavazó van, ezért azon fog múlni az eredmény, hogy melyik párt tudja mozgósítani jobban a bázisát. “Ryan ezt megoldotta” - jegyezte meg a férfi, utalva arra, hogy a korábban liberális nézetekkel is kacérkodó Mitt Romney iránt ugyan nem volt nagy lelkesedés a párton belül, de a keményvonalas konzervativizmusáról ismert Paul Ryan alelnöki jelölését feltüzelve fogadták a republikánusok.

A kopasz fejére időnként baseballsapkát csapó férfi szerint Romney előnyére szolgál nemcsak az, hogy sokkal biztosabb az anyagi háttere, hanem az is, hogy nagyon rossz állapotban van a gazdaság. “Amikor ilyen nagy a baj, nem arra van szükség, hogy olyan legyél, mint George Washington vagy Abraham Lincoln. Elég az is, ha elfogadható vagy” - magyarázta.

Vége a partinak

Azt végül nem sikerült megtudni, hogyan követnek a vérbeli republikánusok egy elnökjelölti beszédet, mert a csúcsidőben is legfeljebb tízfős csoportosulás szép lassan megfogyatkozott. Este kilenc órára már csak Litvin maradt két hozzá hasonló korú lánnyal, és ugyan előtte nem sokkal elintézett néhány telefont, nyilvánvalóan az sem hozta meg a kívánt eredményt. A parti így még az előtt végetért, hogy a fontosabb beszédek elkezdődtek volna, és negyed tízkor már csak az asztalt törölgető pincér maradt a republikánusok által lefoglalt részen.

Pedig voltak érdekes beszédek. Az est meglepetése - bár néhány órával korábban már kiszivárgott az információ - az volt, hogy színpadra lépett Clint Eastwood, aki egy fiktív párbeszédet folytatott le a szerinte nem túl sikeres Barack Obamával. A tévéközvetítés szerint ez nagyon tetszett a konvenció helyszínén tartózkodó republikánusoknak, akik szintén sok tapssal fogadták Marco Rubio floridai szenátornak az Egyesült Államok különlegességéről szóló beszédét. A kubai szülőktől származó politikus hosszan mesélt arról, hogy milyen nehéz sorban éltek a szülei, és hogy csak az Egyesült Államokban történhetett meg az, hogy ilyen családi háttérrel neki mégis sikerült sokra vinnie.

Rubio szerepe az volt, hogy bemutassa Mitt Romneyt, aki hivatalosan a csütörtöki beszédével vált a párt elnökjelöltjévé. A pódiumra a közönség sorain keresztül érkező, több tucat emberrel kezet fogó Romneyval szemben az előzetes politikai elemzői elvárás egyrészt az volt, hogy minden korábbinál világosabb érveket fog felhozni arra, hogy az amerikaiaknak őt kell választaniuk Obama helyett. A másik dolog, amit sokan vártak tőle az volt, hogy jobban bemutassa magát, mint embert, a közvélemény-kutatások szerint ugyanis a választók többsége vagy nem ismeri jól, vagy pedig nem igazán kedveli.

Család és üzlet

Romney mindkét várakozásnak megpróbált megfelelni. Egyrészt hosszan beszélt szüleiről, akikről elmondta, hogy apja ugyan nem jutott el oda, hogy főiskolára menjen, de így is sikerült felküzdenie magát egy nagy autóvállalat vezetői posztjára, és később elnyerte Michigan állam kormányzói székét is. Szülei magánéletébe egészen olyan mélyen belement, hogy elmondta, apja minden nap vitt egy rózsát az anyjának, aki onnan tudta meg, hogy a férje meghalt, hogy egyik nap elmaradt a rózsa.



Az elnökjelölt megosztott történeteket feleségéről és öt - ma már felnőtt - gyermekükről is, majd mesélt az általa alapított befektető cégről, amelynek tevékenysége miatt sokat kritizálják a demokraták. Ők azt állítják, hogy a cégnek köze volt több vállalkozás bezárásához, aminek következtében sokan elveszítették a munkájukat. Romney ezekre az esetekre nem tért ki, de felsorolt több olyan vállalatot, amelyeket ők indítottak el, vagy mentettek meg, és ma szerinte sikeresen működnek.

A beszéd gerincét azonban leginkább az adta, ahogy Romney érvelt Obama ellenében és saját maga mellett. Az elnökről azt mondta, hogy minden jel szerint ő is egy rendes ember, jó családapa, “de rossz elnök”. Szerinte ugyan érthető volt az, hogy négy évvel ezelőtt sokan bíztak a reményt és változást ígérő Obamában, de most fel kell tennie mindenkinek a kérdést, hogy vajon a nagy ígéretek megvalósultak-e. “Annak örültem volna, ha Obama elnök sikeres, mert azt szeretném, hogy Amerika sikeres legyen” - fogalmazott Romney, de aztán hozzátette, hogy az elnök kudarcot vallott, ezért az amerikaiknak egy új fejezetet kell nyitniuk.

"Persze, ez csak politika"

A saját programjáról azt mondta el, amit az eddigi kampánybeszédek alapján tudni lehetett. Öt pontba sorolta a fontosabb ígéreteket, amelyek a következők: 1. 2020-ra Észak-Amerika engergiafüggetlen lesz annak segítségével, hogy teljes mértékben ki fogják használni saját energiaforrásaikat (beleértve a szént és az olajat is), 2. képezni fogják az embereket, hogy munkát tudjanak találni, 3. új kereskedelmi egyezményeket fognak kötni, hogy az USA-t ne érhessék hátrányok a világpiacon, 4. csökkenteni fogják a kiadásokat, és egyensúlyba hozzák a költségvetést, 5. adócsökkentések révén támogatni fogják a kisvállalkozásokat.

Romney most sem ment bele azoknak a nyitott kérdéseknek a tisztázásába, hogy például milyen kiadásokat csökkentene, és ezáltal milyen állami szolgáltatások szűnnének meg. Kevés időt szentelt a külpolitikai kérdésekre is, bár az kiderült, hogy keményebb fellépésre lehet tőle számítani Iránnal és Oroszországga szemben is. “Az én elnökségem alatt a barátaink több lojalitásra számíthatnak, Putyin elnök pedig kevesebb rugalmasságra és több keménységre” - fogalmazott Romney.

Nagy, általános jellegű ígéretekből tehát nem volt hiány, és valószínűleg hasonlókat hallhatunk majd a jövő heti demokrata konvención Obamától is. A nagy kérdés azonban az, hogy mennyit tudnak ebből megvalósítani, bármelyikük is nyeri a választást. Az amerikai kormányzati berendezkedés lényege ugyanis épp az, hogy önmagukban az egyes szereplők (az elnök, a szenátus és a képviselőház) nem sokat tudnak tenni, és ezért bárki is nyer, egyáltalán nem kap szabad kezet a programja végrehajtására. Amikor felvetettem ezt még a parti elején egy harsányan beszélgető fiatalembernek - aki már hét óra körül kicsit spiccesnek tűnt -, akkor egy pillanatra maga elé nézett, majd feltekintett a CNN tudósítását mutató kivetítőre, és csak annyit mondott: “Persze, ez az egész csak politika.”

1 Tovább

Miért építkezik minden republikánus?

Ha valaki egészen mostanáig nem követte az amerikai politikát, most viszont leült meghallgatni a republikánus konvención elhangzott beszédeket, akkor meglepődve vehette észre, hogy szinte mindegyik szónok büszkén emlegetett valamilyen építkezést. Vagy azt, hogy ő maga személyesen építkezett, vagy azt, hogy valamelyik ismerőse épített fel valamit, vagy esetleg azt, hogy a republikánus elnökjelölt, Mitt Romney nevéhez fűzödik valamilyen építkezés.

A legtöbb szónok nem magyarázza el külön, hogy miért tartja ennyire fontosnak az építkezés hangsúlyozását, de a helyszínen biztosan mindenki érti. A republikánusok ezzel ugyanis Barack Obama elnök egyik elhíresült mondatára utalnak, amely úgy hangzott: “Ha van egy vállalkozásod, azt nem te építetted. Valaki más tette lehetővé.” A republikánusok szerint ez a mondat tökéletesen jellemzi a demokrata elnök hozzáállását a magánvállalkozásokhoz. Szerintük ugyanis Obama a szövetségi kormányzat kiterjesztésén dolgozik, amivel azonban - állítják a republikánusok - megfojtja az amerikai gazdaság gerincét adó magánszférát.

A mondat valóban elhangzott Obamától, de a demokraták azt állítják, hogy a republikánusok nagyon igazságtalanul állítják be az idézetet, és a szövegkörnyezetet elolvasva már valóban nem tűnik az ominózus mondat vállalkozásellenesnek. Obama ugyanis arról beszélt, hogy sok vagyonos amerikai is egyetért vele abban, hogy a saját sikerüket nemcsak saját maguknak köszönhetik. “Ha sikeres voltál, valaki menetközben segített neked. Volt egy nagyszerű tanár valahol az életedben. Valaki segített megalkotni ezt a hihetetlen amerikai rendszert, amely lehetővé tette, hogy sikeres legyél. Valaki befektetett az utakba és hidakba” - így hangzott Obama érvelése, mielőtt kiejtette volna a száján a republikánusok által most olyan sokat idézett mondatot.

A szövegkörnyezet alapján tehát világos, hogy az elnök arról beszélt, hogy szerinte a kormánynak milyen fontos segítő szerepe (oktatás, infrastruktúra) van a gazdaságban. Ilyen szempontból tehát jogosnak tűnik a demokraták kifogása, bár hozzá kell tenni, hogy ebben a rendkívül durva kampányban már fel sem tűnnek az ilyen csúsztatások. (Elég csak felemlegetni, amikor Romneynak volt egy olyan mondata, hogy “szeretek kirúgni embereket”, amire azonnal ráugrottak a demokraták, és nem sokat törődtek azzal, hogy a republikánus politikus arról beszélt, hogy olyan emberek érdemelnek kirúgást, akik rossz szolgáltatást végeznek.)

Nem hagyta ki az építkezős utalást beszédéből a konvenció szerdai napjának vezérszónoka, Paul Ryan alelnökjelölt sem. Azt mondta, minden amerikai vállalkozásba nagyon sok munkát öltek a tulajdonosok, és most a gazdasági válsághelyzet kellős közepén nem sokat segít rajtuk az hogy “az elnöktől azt hallják, a kormányé az érdem”. A tömeg nagy élnezése közepette Ryan harsogva hozzátette azt is: “Igen, ti építettétek!”

Ryan ugyan némi cikizés mellett az egekig magasztalta Mitt Romney republikánus elnökjelöltet (a cikizés lényege az volt, hogy a Ryannél 23 évvel idősebb Romney állítólag olyan lagymatag zenéket hallgat, amiket a liftekben szoktak játszani), a beszéd nagy része Obamáról szólt. Keményen támadta őt, amiért szerinte csak szövegelt az elmúlt négy évben, de alig tett valamit a problémák megoldásáért. Hozzátette persze, hogy amikor cselekedett, akkor - Ryan szerint - súlyos hibákat követett el. Ilyennek nevezte a 2009 elején elfogadott 800 millird dollárös gazdasági ösztönző csomagot, amely Ryan szerint nem csak hogy pazarlás volt (arra nem tért ki, hogy wisconsini képviselőként ő is lobbizott azért, hogy jusson pénz helyi projektekre), hanem egy nagyon súlyos bűn, mert az egész csomag kölcsönvett pénzből volt finanszírozva.

“Nem szabad továbbra is olyan pénzt költeni, amivel nem rendelkezünk” - ismételte el kampánybeszédeinek egyik visszatérő mondatát Ryan, aki ígéretet tett arra, hogy ha megnyerik a választást, akkor radikális kiadáscsökkentést hajtanak végre, és megszüntetnek egy csomó olyan szabályozást, amely szerintük kárt okoz a magánvállalkozásoknak. Ryan szerint ezzel visszatér a szabadság az Egyesült Államokba.

Ryan a részletekbe ezúttal nem ment bele, és ugyan van egy kész költségvetési csomagja, Mitt Romney már többször jelezte, hogy ő egy saját programot fog letenni a választók elé. Csütörtökön lesz a konvenció utolsó napja, akkor beszél Romney, majd kiderül, feltárja-e a lapjait.

0 Tovább

Feltűnt Obama szelleme a republikánusoknál

Nyolc évvel ezelőtt egy viszonylag ismeretlen politikus mondta a központi beszédet a demokrata párt elnökjelölő konvencióján. Hatalmas sikert aratott azzal az üzenettel, hogy az amerikaiaknak össze kell fogniuk, mert - ahogy fogalmazott - nincs republikánus Amerika és demokrata Amerika, hanem csak egy ország van, és együtt kell dolgozni a sikerért. Azt a politikust Barack Obamának hívták, és azóta mindenki által ismert módon feljutott az amerikai politika csúcsára.

Most épp azért gyűltek össze a republikánusok, hogy elindítsák a harcukat az ő legyőzésére, de érdekes módon a központi beszédet mondó politikus mintha megidézte volna a nyolc évvel ezelőtti Obamát. Ez a politikus a republikánusok egyik legnépszerűbb új arca, Chris Christie, aki az elmúlt években egyrészt szókimondó stílusával tűnt ki, másrészt azzal, hogy felvállalt kemény politikai konfliktusokat. Beszéde annyiban hasonlított a nyolc évvel ezelőtti demokrata szónoklatra, hogy meglepően sokszor emlegette azt, hogy kétpárti megoldásokra van szükség. “Követeljük, hogy a vezetőink dolgozzanak együtt” - fogalmazott Christie, aki arra is több utalást tett, hogy ő a korábban erős demokrata bázisként elkönyvelt New Jersey állam kormányzója.

A republikánus konvenció helyszíne - Forrás: http://www.gopconvention2012.com/

Az egymással civakodó felek együttműködésre való felszólítása persze a politika egyik legrégebbi közhelyei közé tartozik, az utóbbi hónapokban azonban nem sokat lehetett hallani ezt a republikánusoktól. Sokkal inkább az a mondás mostanában, hogy két irány közül kell választania az országnak, a kétpártiság emlegetése ezért némileg meglepő volt Christietől. Igaz ugyanakkor, hogy a beszédében azt is kijelentette, hogy “a mi elképzeléseink jók Amerikának, az övéik pedig már kudarcot vallottak”. Mint a beszédből kiderült, a republikánus elképzelések alatt azt érti, hogy vissza kell fogni az állami kiadásokat, és drasztikusan csökkenteni kell a kormányzati szerepvállalást. Hozzátette azt is, “meg kell mondanunk az embereknek az igazat: a baj nagy, és a megoldások nem lesznek fájdalommentesek”.

Volt tehát pártosság ebben a beszédben jócskán, de valahogy mégsem hangzott harciasan, és ugyan Christie azt állította, hogy az igazi vezetők nem a közvélemény-kutatásokat követik, hanem megváltoztatják a közvéleményt, valószínűleg nem járunk távol a valóságtól, ha azt gondoljuk, hogy a minden bizonnyal jól átgondolt üzenet mögött számok is rejtőznek. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy a választók nagyon megosztottak, és a többség már elkötelezte magát egyik vagy másik oldal mellett. Az is látszik, hogy nagyon szoros az állás, így csak egy viszonylag kis, még bizonytalankodó szavazótábor meggyőzéséért megy a harc. Márpedig őket könnyebben meg lehet fogni egy ilyen higgadt beszéddel, mint csatakiáltásokkal.

Ebbe a logikába passzolt a konvenció első igazi napjának másik fontosabb beszéde is. Ann Romney, a republikánus jelölt felesége ugyanis csupa emberi dologról, a házasságukról, a gyerekeikről, a betegségek által okozott problémákról beszélt. Elmondta például, hogy a házasságuk elején egy alagsori lakásban éltek, és tésztára volt csak pénzük, de állítása szerint az volt a legszebb időszaka a házasságuknak. Az biztosra vehető, hogy Ann Romney nemcsak a delegáltak szórakoztatására hozta fel ezeket a családi történeteket, hanem sokkal inkább azért, hogy megpróbáljon változtatni azon a képen, amely - részben a demokraták hathatós segítségével - kialakult a férjéről. Az üzletemberi karrierje során tetemes vagyont összegyűjtő Mitt Romneyról ugyanis - szintén felmérések szerint - a választók többsége azt gondolja, hogy rideg és a távolságtartó, a szegényebbek problémái pedig nem érdeklik.

Kérdés, hogy egy beszéd mennyire tudja megváltoztatni ezt a képet, de valószínűleg a republikánusok nem szállnak le majd erről az útról, és később is sokat hallhatunk majd Romneyról, a magánemberről. Az különösen érdekes lesz, amikor azt próbálják majd bizonyítani, hogy a kampányrendezvényeken szinte robotszerűen viselkedő és gyenge vicceket sütögető politikusnak van humora. Márpedig láthatóan ezt is a kampány részévé szeretnék tenni, Ann Romney ugyanis többször elismételte azt, hogy férje még most is megnevetteti őt, csakúgy mint középiskolai megismerkedésük idején.

0 Tovább

Életre kel a robot?

Nincs szerencséjük a republikánusoknak az időjárással. Négy évvel ezelőtt a Gustav nevű hurrikán érkezése miatt kellett lerövidíteniük az elnökjelölő gyűlésüket, most pedig az Isaac néven emlegetett vihar kényszerítette őket ugyanerre. 2008-ban ráadásul abból a szempontból jobb helyzetben voltak, hogy fizikailag nem fenyegette őket a trópusi vihar, a konvenciót ugyanis fenn északon, a Minnesota állambeli St. Paulban tartották (és csak azért mondtak le a gyűlés első napjáról, mert még elevenen élt a 2005-ös Katrina hurrikán emléke, amelynél a kárelhárítást nem éppen dicsőségesen vezényelte le George Bush republikánus elnök).

Most ugyanakkor nemcsak elvont értelemben fenyegeti őket a vihar, a gyűlés helyszíne ugyanis épp az érkező hurrikán várható útvonalán fekszik: a floridai Tampában. Szombaton ezért be is jelentették, hogy óvatosságból törlik az első nap programját, így hétfő helyett csak kedden fog indulni a rendezvény. Ez elvileg még nem jelent hatalmas problémát, mert a hétfő úgyis csak egy lazább felvezetés lett volna, viszont ha a vihar több napon át is gondot okoz, akkor bajban lesznek a republikánusok. A következő három napon ugyanis már lényegi dolgok következnek: kedden mond beszédet a republikánusok egyik nagy kedvence, Chris Christie New Jersey-i kormányzó, szerdán áll ki a közönség elé Paul Ryan alelnökjelölt, a csütörtöki zárónapon pedig maga az elnökjelölt, Mitt Romney következik (akit a párt egyik új, feltörekvő figurája, Marco Rubio fog bemutatni).

Így készülnek a konvencióra a helyszínen

Volt szerencsém ott lenni a 2008-as republikánus konvención, és annak alapján azt tudom mondani, hogy ezek a rendezvények percre pontosan megkoreografált showműsorok. Tele van a terem színes sapkákat viselő emberekkel, mindenki zászlókat lobogtat, és bárki bármiről is beszéljen, néhány percenként biztosan van taps vagy ováció. Az alapos tervezésnek az is az eredménye, hogy minden apró mozzanatnak üzenete van: ki mond beszédet és ki nem, illetve aki beszél, az mikor teszi ezt (a tévék által közvetített időben vagy sem) és milyen hosszan. Évtizedekkel ezelőtt (nagyjából a 70-es éveket megelőzően) még valódi drámák helyszínei is voltak a konvenciók, akkoriban ugyanis sokszor tényleg ott dőlt el, hogy ki lesz a párt elnökjelöltje, most már azonban ezt a meccset lejátszák az év első felében zajló előválasztásokon.

Ettől azonban egy konvenció még lehet izgalmas, és szolgáltathat spontán pillanatokat vagy meglepetéseket. 2008-ban például a republikánus konvención vált nyilvánvalóvá, hogy milyen óriási lelkesedést tud kiváltani a republikánusokból Sarah Palin akkori alelnökjelölt, a teremben tartózkodó több ezer ember ugyanis szinte szó szerint fülsüketítő ujjongásban tört ki kemény szavai hallatán (és persze az is kiderült, hogy milyen negatívan állnak hozzá a demokraták, a beszéde után ugyanis hirtelen megugrott az Obamának küldött pénzadományok összege).

Mitt Romney ugyan nem a spontaneitásáról vagy a népvezéri képességeiről híres, de várhatóan mindent megtesz majd azért, hogy lendületet adjon a kampányának, a jelenlegi állás szerint ugyanis Barack Obamának nagyobb esélye van - még ha ez csak halvány előnyt is jelent - a választás megnyerésére, mint neki. A várakozás az, hogy Romney arra használja majd a pártkonvencióra irányuló óriási médiafigyelmet, hogy megmutassa személyes oldalát a választóknak, és bizonyítsa, hogy nemcsak érti, hanem át is érzi a problémáik súlyát.

Romney virginiai központja - Forrás: saját fotó

Erre azért van szüksége, mert a felmérések ugyan azt mutatják, hogy a választók elégedetlenek azzal, ahogy Obama a súlyos gazdasági helyzetet kezeli, viszont nem gondolják azt, hogy Romney feltétlenül jobb lenne erre a feladatra. Obamának ráadásul megvan az az előnye is, hogy a választók többsége kedveli, és azt gondolja róla, hogy empatikusan áll az átlagemberek problémáihoz, míg Romneyt sokkal ridegebbnek és távolságtartónak látják (ebben persze benne van a republikánus jelöltet negatív reklámok garmadájával támadó demokraták keze is).

Ennek a személyesebb bemutatkozásra való törekvésnek már vannak is jelei Romney részéről. Bár a politikus mindeddig tartózkodott attól, hogy az egyes keresztények által gyanús szektának tartott mormon egyházhoz való kötődése téma legyen, múlt héten a sajtót is beengedték a szertartásra, ahova elment. A nyitás jele az is, hogy Romney feleségével együtt megjelent a Parade nevű életmódmagazin legutóbbi számának címlapján, és még a New York Timesnak is készségesen nyilatkoztak a hozzá közel állók arról, hogy Romney hogyan viselkedett különböző krízishelyzetekben (az egyik az volt, amikor még fiatalon volt egy súlyos autóbalesete, a másik pedig, amikor kiderült a feleségéről, hogy szklerózis multiplexben szenved).

Érdemes lesz tehát figyelni a következő napokat, meg persze utána a felmérések alakulását. Persze ha jól is sikerül Romneynak a konvenció, nem sokáig élvezheti a reflektorfényt, a rákövetkező héten ugyanis következik a demokraták gyűlése, ahol ugyan persze biztosan sok szó lesz róla, de feltehetően nem túl pozitív kontextusban.

0 Tovább

potus & co

blogavatar

Mi és miért történik az amerikai politikában? Egy blog egyenesen Washington DC-ből.

Utolsó kommentek