potus & co

Napokon át tartó indulatos vita után megszólalt az elnök is. Az arizonai Tucsonban mondott egy több mint félórás beszédet mintegy 14 ezer ember előtt egy egyetemi sportcsarnokban. Bár részben gyászbeszéd volt, hangulatában egy kicsit a kampánygyűlésekre is emlékeztetett, a közönség például többször tapssal szakította meg a szónoklatot (a leghangosabban akkor, amikor Obama közölte a friss hírt, hogy a fejbe lőtt képviselő, Gabrielle Giffords a támadás óta először kinyitotta a szemét).

A legnagyobb figyelem arra irányult, hogyan reagál Obama arra, hogy liberálisok és konzervatívok egymásnak estek a támadás után. Előbbiek szerint a konzervatívok harcias retorikája megmérgezte a politikai közbeszédet, és ez vezetett a szombati támadáshoz. A konzervatívok szerint azonban ez hazugság, és szerintük ellenfeleik politikai célokra akarják felhasználni a brutális támadást (Sarah Palin egyenesen vérvádnak nevezte a liberálisok állításait)

Ahogy arra számítani lehetett, Obama nem állt egyik oldalra sem. Helyette mérsékletességre intette mindkét felet. “Fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, és tegyünk azért, hogy olyan módon beszéljünk egymással, ami gyógyuláshoz vezet és nem újabb sérülésekhez” - fogalmazott az elnök, és civilizáltabb közbeszédre szólított fel, amire szerinte nem is csak a mostani tragédia miatt van szükség, hanem azért is, mert csak így lehet megfelelni az ország előtt álló nagy kihívásoknak.

Bár nyilván cinikus dolog még egy gyászbeszédet is politikai szűrőn keresztül nézni (az amerikai elnöktől és más nagyhatalmú politikusoktól sem feltétlenül kell elvitatni, hogy őszinte emberi érzések vezérlik ilyen tragikus pillanatokban), annyit talán érdemes megjegyezni, hogy ez a megnyilvánulás passzol abba az irányba, amerre Obama hónapokkal ezelőtt elindult. Elnöksége első két évében beszorult a liberális (legádázabb ellenfelei szerint szocialista) elnök pozíciójába, a novemberi félidős választások óta azonban láthatóan igyekszik kitörni ebből. A mostani, pártoktól távolságot tartó, higgadtságot és egységre törekvést sugalló üzenete ráerősít erre.

Végül csak megszólalt. Ahogy legtöbbször szokta, nem interjút adott, nem újságcikket írt, hanem közvetlenül, a Facebook-oldalán közzétett meglehetősen hosszú, több mint hét és fél perces videóval üzent. Sarah Palin azokra a nagyon súlyos, liberális fórumokon elhangzott vádakra reagált, amelyek szerint az ő harcias nyilatkozatai megmérgezték a közbeszédet, és ez vezetett ahhoz, hogy egy fegyveres támadó fejbe lőtte Gabrielle Giffords arizonai képviselőt és megölt hat másik embert.

Nem túl meglepő módon Palin visszautasítja ezeket a vádakat. Azt mondja, hogy megengedhetetlen, hogy egy tragédia után órákkal újságírók és kommentátorok olyan állításokat fogalmaznak meg, amelyek épp hogy azt a gyűlölködést és erőszakot szítják, amit elvileg csillapítani szeretnének. Palin a „blood libel” kifejezést használja a vele szemben megfogalmazott állításokra, amivel azt a főként zsidókat ért középkori vádat szokták leírni, amely szerint egyes csoportok gyermekek vérét használják fel vallási rítusokhoz. (A kifejezés magyarul is létezik, elég csak a tiszaeszlári vérvádra gondolni.)

Ez egy nagyon kemény, erőteljes válasz az elmúlt napokban megfogalmazott kritikákra. Palin semmi jelét nem adta annak, hogy változtatni akarna politikai stílusán, bár az feltűnő volt, hogy szokásától eltérően most szinte barátságosan szólt Barack Obamáról. „Obama elnök és én talán nem értünk egyet mindenben, de tudom, hogy csatlakoznak hozzám a demokratikus berendezkedésünk egészségének megerősítésében” – mondja egy helyen Palin.

Önmagában érdekes azonban az, hogy az egykori alaszkai kormányzó ennyire komolyan vette az amúgy leginkább blogokban és elejtett megjegyzésekben, és nem hivatalos politikai nyilatkozatokban megfogalmazódott vádakat. Továbbra is lebegteti azt, hogy elindul-e a 2012-es elnökválasztáson, és nyilván nem lenne jó belépő, ha folyton arról kérdezgetnék kampányolás közben, mi köze Giffords-képviselő fejbe lövéséhez. Felmérések szerint a 2008-as elnökválasztási kampányban republikánus alelnökjelöltként feltűnt Palin már eddig is megosztó figura volt (még a republikánusok körében is), úgyhogy kérdés, mit változtatnak ezen az elhangzott vádak és az ezekre adott reakciója.

Az amerikai politikában minden történésre azonnal van valamilyen párhuzam a közeli vagy távoli történelemből. A szombati arizonai lövöldözés után egyre többen idézik fel az 1995-ös oklahomai merényletet, amikor egy szélsőséges nézeteket valló férfi felrobbantott egy kormányzati épületet és megölt közel 170 embert. Nem sokkal a támadás után Bill Clinton akkori elnök kiállt, és a konzervatívokat (legádázabb politikai ellenfeleit) tette felelőssé annak a légkörnek a kialakulásáért, amely a terrorakcióhoz vezetett. Szerinte az ő retorikájuk, a “gyűlölet terjesztése” hozzájárult ahhoz, hogy az erőszak elfogadottá vált.

Most minden szem Obamára szegeződik, azt figyelve, hogy ő miként reagál egy hasonló történésre. Az arizonai Tucsonban egy, a rendelkezésre álló információk szerint zavarodott fiatal férfi meglőtte Gabrielle Giffords demokrata képviselőt, és megölt hat másik embert. Egyes liberálisok szinte azonnal a demokrata politikusokat kíméletlenül támadó konzervatívokat tették felelőssé a támadásért.

Utóbbiak persze visszatámadtak és képmutatással, a tragédia kihasználásával vádolták meg a baloldaliakat. Glenn Beck konzervatív rádiós-tévésen keresztül Sarah Palin is megüzente, hogy utálja az erőszakot és szerinte azért nincs béke, mert a politikusok visszaélnek a háborúskodással. (Palin reakcióját azért övezte nagy figyelem, mert az arizonai támadás után többen felhívták a figyelmet arra, hogy még a félidős választások előtt ő tett közzé egy térképet, amelyen célkeresztbe - vagy valami ahhoz hasonlóba, erről most vita folyik - tették a nyerhetőnek minősített demokrata körzeteket, köztük Giffordsét is.)

Obama az arizonai kormányzóval beszél telefonon - Forrás: flickr.com/photos/whitehouse

Obama egyelőre nem nyilvánított véleményt ebben a vitában. Egyperces néma csönddel adózott az áldozatok emlékének, és hétfőn egy nyilvános eseményen is csak annyit mondott, hogy most közös imára és összefogásra van szükség. Az elnök egyik nagy ígérete 2008-ban az volt, hogy véget vet a marakodó, mocskolódó politizálásnak. Talán ebben vallotta a leglátványosabb kudarcot, a politikai stílus és a megosztottság ugyanis most még erősebbnek érződik, mint akkor.

Épp ezért tűnik azonban kétségesnek az is, hogy hasonlóra szánná el magát, mint Clinton az oklahomai robbantás után. Ha állást foglalna ebben a vitában, akkor azzal csak olajat öntene a tűzre, és lenullázhatná az utóbbi hónapokban tett törekvéseit, amelyekkel a politikai közepet igyekezett elfoglalni. Úgyhogy ha tippelnem kellene, akkor a legtöbb történelmi összevetéshez hasonlóan féloldalas lesz az oklahomai párhuzam is.

Bár egyelőre semmi konkrétumot nem tudni arról, hogy mi volt az indítéka annak, aki szombaton meglőtte Gabrielle Giffords arizonai demokrata képviselőt és megölt hat másik embert, egyre többen vetik fel, hogy az elmérgesedett politikai légkörben kell keresni az okokat. Az alaphangot Clarence Dupnik, az arizonai Pima megye sheriffje adta meg, aki már szombaton arról beszélt, felháborító az “a düh, a gyűlölet és bigottság, ami az országban folyik”. A Giffords kampányait támogató, liberális sheriff hírében álló Dupnik hozzátette, hogy ez különösen igaz Arizona államra, amely “az előítélet és bigottság Mekkája lett”.

A demokrata párt más hívei sem késlekedtek a felelősök megnevezésével, és aktivisták különböző internetes fórumokon a republikánus párt konzervatív szárnyát hibáztatták annak a légkörnek a kialakulásáért, amely a feltételezések szerint az ámokfutáshoz vezetett. Felemlegették például, hogy Sarah Palin még tavasszal közzétett egy térképet azokkal a képviselői körzetekkel, amelyeket szerinte vissza kell szerezni a demokratáktól. Ezeket célkereszttel jelölték meg, és köztük volt Giffords körzete is.

A konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportosulásának alapítója, Judson Phillips szerint azonban képtelenség ilyen vádakkal illetni őket. “Még semmilyen tényt nem lehetett tudni, Giffords képviselőt épp csak elvitték egy hordágyon, még az állapotáról sem tudtunk semmit, de a háború már megkezdődött. A keményvonalas baloldaliak már elkezdték hibáztatni a Tea Partyt” - fogalmazott Phillips.

Giffords egy, a mexikói határ őrizetéért felelős katonatiszttel - Forrás: flickr.com/photos/gabriellagiffords

Arizona valóban a politikai háborúskodás egyik legjelentősebb terepe volt az utóbbi egy évben. Az állam törvényhozása tavasszal elfogadott ugyanis egy rendkívül szigorú bevándorlási törvényt, amely körül hisztérikus vita alakult ki. A törvény legvitatottabb pontja az, hogy a rendőrök számára kötelezővé teszi, hogy igazoltassanak mindenkit, aki a gyanú szerint illegális bevándorló. Bírálói - köztük a szövetségi kormány - szerint ez a latinok elleni diszkriminációhoz vezet, támogatói szerint azonban szükség van kemény eszközökre az egyre súlyosabbá váló illegális bevándorlás megfékezésére.

Giffords ugyan tiltakozott a törvény ellen (aminek hatályba lépését amúgy időközben megakadályozta egy bírói döntés), de azzal ő is egyetértett, hogy a Mexikóval közös határvonalat az eddigieknél jóval szigorúbban kell ellenőrizni. Ez a mérsékelt hozzáállás jellemző egész poltizálására is. Bár támogatta a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformtörvényt (és a szavazás után be is törték irodájának ablakát), a fegyverviselési jogot tekintve már inkább a konzervatívokhoz áll közel. Eltért a pártja hivatalos irányvonalától azzal is, hogy azon kevés demokrata képviselő közé tartozott, akik nem támogatták Nancy Pelosi korábbi házelnököt abban, hogy a párt képviselőcsoportjának vezetője legyen.

Giffordst nem lehet tehát könnyen beskatulyázni politikailag, és lehet, hogy kiderül, az ellene végrehajtott brutális támadásnak nincs is köze a politikához. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az amerikaiak nem tudják megspórolni maguknak azt a vitát, hogy vajon mennyire káros az a marakodó, féligazságokon alapuló, durva stílusú politizálás, ami elharapózott az országban.