potus & co

"Nem veszíthetem el az egész demokrata pártot" - mondta Barack Obama a hadsereg egyik tábornokának, David Petraeusnak az afganisztáni háborús stratégia felülvizsgálata közben Bob Woodward legutóbbi könyve szerint. A gyors csapaterősítést, majd szintén gyors kivonulást ígérő stratégiával talán sikerült is megőriznie pártjának bizalmát, de a legújabb belpolitikai ütközetben szembekerült párttársaival, vagy legalábbis azok egy jelentős részével.

A demokrata párt egyes tagjait az háborította fel, hogy Obama engedett a republikánusoknak a hónapok óta zajló adóvitában. Elfogadta, hogy a leggazdagabbak számára se csökkenjenek az adók, cserébe viszont kérte, hogy a lejáró munkanélküli segélyeket is hosszabbítsák meg.

Több demokrata politikus is - vérmérséklettől függően -  felháborodva vagy elkeseredve fogadta ennek a megállapodásnak a hírét. Kedden zárt ajtók mögött tanácskoztak a képviselőház demokrata tagjai, és a kiszivárgott információk szerint többen közölték, hogy nem fogják megszavazni az adómegállapodást. Mivel jelenleg még a demokraták vannak többségben a törvényhozásnak ebben a házában is (amikor januárban beiktatják a novemberi félidős választások nyerteseit, akkor a republikánusok veszik át az irányítást), elvileg még az is előfordulhat, hogy veszélybe kerül a törvény elfogadása.

A CNN szerint többen azt kifogásolták, hogy a megállapodás értelmében még a hagyatéki adóban is olyan változtatások jönnek, amelyek a leggazdagabb rétegeknek kedveznek. Szerintük ez egyrészt igazságtalan, másrészt nem engedheti meg magának az ország akkor, amikor a költségvetés rekordhiánnyal küszködik.

Még nem világos, hogy mennyire súlyos következményei lesznek ennek a belső vitának az elnökre nézve hosszú távon, de most úgy tűnik, mintha két tűz közé szorult volna. Eddig a republikánusokkal voltak kemény összecsapásai adóügyekben (persze más kérdésekben is), most viszont amikor nagy nehezen megegyezett velük, akkor a saját pártjával került szembe. Obama egy keddi sajtótájékoztatón jelezte is elkeseredettségét azzal, hogy közölte, túl magas mércével mérik a saját pártján belül, és minden egyes kompromisszumot árulásnak ítélnek meg. Szerinte azonban nem lehet másképp kormányozni egy "nagy és változatos országban".

Jelzésértékű azonban az is, hogy - mint arra a New York Times rámutat - liberális bloggerek és kommentátorok körében elkezdődött a susmorgás arról, hogy talán az lenne a legjobb, ha a 2012-es elnökválasztáson lenne demokrata kihívója Obamának a jelöltség elnyeréséért.

Obama hétfőn - magyar idő szerint éjszaka - kiállt, és bejelentette, hogy megegyezésre jutottak a hónapok óta húzódó adóvitában. A megállapodás megegyezik azzal, amit sejteni lehetett már a republikánus és demokrata politikusok vasárnapi nyilatkozataiból is: a leggazdagabb rétegnek sem emelkednek az adók jövőre, miközben meghosszabbítják az év végén lejáró munkanélkülis segélyeket is.

A gazdagokat érintő adószabályhoz a republikánusok ragaszkodtak, szerintük ugyanis az elhúzódó gazdasági válsághelyzetben nem megengedhető semmiféle adóemelés. A demokraták viszont azt mondták, hogy ez egyrészt igazságtalan, másrészt további terheket ró az amúgy is súlyos hiánnyal küszködő költségvetésre. Ezt a vitát tehát végül a demokraták elveszítették, és legfeljebb a munkanélküli segélyek meghosszabbításával vigasztalódhatnak.


Obama egyeztet demokrata és republikánus vezetőkkel (forrás: Fehér Ház)

A New York Times arról ír, hogy Obama ezzel elidegeníti saját liberális bázisát, és valóban látható, hogy a demokrata párton belül elindult a fanyalgás. Sherrod Brown ohiói demokrata szenátor például azonnal közölte, hogy nem ért egyet az Obama által bejelentett megállapodással. "Szerintem jobb megegyezést is elérhetett volna" - idézte a CNN az elkeseredett szenátort.

A fejlemény ugyanakkor érdekes abból a szempontból is, hogy a novemberi félidős választások után sokan találgatták, hogy miként reagál Obama a pártja csúnya vereségére. Történelmi párhuzamokat vontak elemzők, és azon spekuláltak, hogy vajon Bill Clinton útját követi-e (aki az 1994-es hasonló vereség után elindult középre, és együttműködött a republikánusokkal) vagy pedig a második világháború után elnöklő Harry Trumanét, aki viszont nyílt konfliktusokat vállalt republikánus ellenfeleivel. Az első példa alapján Obama a clintoni úton indult el, de persze lehet, hogy ezt még korai elkiabálni.

Közeledik a megállapodás az elmúlt hónapok legnagyobb vitájában, miután republikánus és demokrata politikusok vasárnapi nyilatkozataiból kirajzolódni látszik egy kompromisszum képe. A vita lényege, hogy mi legyen a sorsa azoknak az adócsökkentéseknek, amelyeket még George Bush előző elnök rendelt el, és amelyek idén év végén lejárnak.

Ha a törvényhozók nem tesznek semmit, akkor az adók emelkedni fognak, ezt viszont a politikusok pártállástól függetlenül rossz lépésnek tartanák egy olyan helyzetben, amikor az amerikai gazdaság továbbra is gyenge lábakon áll.

A pártok azon a ponton ütköztek egymással, hogy az alacsonyabb adók fenntartása mindenkit érintsen-e (ezt mondják a republikánusok) vagy pedig csak azokat, akiknek évi jövedelme 250 ezer dollár alatt van (ezt akarja Barack Obama elnök és pártjának többsége is). A kirajzolódó kompromisszum úgy néz ki, hogy senki számára nem emelkednének az adók, viszont a törvényhozás egyúttal döntene a szintén év végén lejáró, és sokakat érintő munkanélküli segélyek meghosszabbításáról is. Utóbbi a demokraták kérése, így a hónapok óta tartó heves vitából ők sem szállnának ki üres kézzel.

A lehetséges kompromisszum azonban már jelzi a demokraták csúnya vereségét hozó novemberi törvényhozási választások utáni változást az erőviszonyokban. Ha ez a megállapodás lesz a vita megoldása, akkor a kulcskérdésben a republikánusok érezhetik magukat nyertesnek, míg a demokraták legfeljebb egy járulékos győzelmet könyvelhetnek el maguknak.

Persze már most vannak olyan hangok, hogy a demokratáknak nem jön majd rosszul később (például a 2012-es elnökválasztási kampányban), hogy a republikánusokat a gazdagok érdekeinek védelmezőiként festhetik le.

Barack Obamának is megvolt a maga Medgyessy-pillanata. Egy vasárnap esti rendezvényen küszködött a "superfluous" szó kimondásával (az itt beágyazott videón a 42. másodpercnél), és amikor többszöri nekifutásra sem sikerült neki, akkor elkezdett viccelődni, hogy ez azért van, mert nemrég felrepett a szája egy kosárlabada meccs közben."Próbálják meg, amikor van 12 öltésük" - poénkodott Obama, majd amikor végül sikerült kiejtenie a szót, akkor a jelenlévők megtapsolták.

A superfluous egyébként azt jelenti, hogy szükségtelen, és az elnök egy néhai legfelsőbb bírósági tag véleményéből idézve futott bele a szóba. Aki esetleg nem emlékszik rá, Medgyessy Péter egykori miniszterelnöknek az útelágazódás szó okozott hasonló gondokat egy parlamenti beszédben.

Semmi eredménye nem lett végül az első nagy találkozónak Barack Obama és a november elejei félidős választásokon győztes republikánusok vezetői között. A legsürgetőbb kérdés az volt, hogy mi legyen az év végén lejáró adócsökkentésekkel, de nem jutottak előbbre.

Obama a találkozó után annyit mondott, hogy megegyeztek abban, majd folytatják a beszélgetéseket, Mitch McConnel szenátor viszont már a beszélgetés előtt világosság tette az álláspontjukat: "Mi lenne, ha senkinek nem emelkedne az adója? Pont."

Az elnök ugyanis azt szeretné, ha a leggazdagabbaknak (akik évi 250 ezer dollár felett keresnek) nem maradna meg a még Bush által elfogadtatott alacsony adó, a republikánusok viszont azt mondják, egy ilyen roskatag gazdasági helyzetben senkinek sem szabad emelni az adóterheit.

Év végéig van határidő, addig kéne valamit lépnie a két oldalnak. Ez egy jó tesztje lesz az új politikai felállásnak, amelyben egy meggyengült demokrata elnök néz szembe a republikánusokkal, akik rég érezték magukat olyan erősnek, mint most.