potus & co

Napok óta zajlik egy érdekes per Chicagóban. A tárgyalás akörül forog, hogy Barack Obama egykori kabinetfőnökének, Rahm Emanuelnek pontosan hogyan alakultak a lakhatási viszonyai az amerikai nagyvárosban. Emanuel az egyik versenyző a februári polgármester-választást felvezető kampányban, a pert pedig riválisai indították. A szabályok szerint ugyanis csak az jelöltetheti magát, aki a választás előtt legalább egy éve a városban él.

Emanuelnek ugyan Chicago a szülővárosa, és ott töltötte élete jelentős részét is, az utóbbi két évben a washingtoni Fehér Házban dolgozott az elnök legbizalmasabb munkatársaként. Bár ez idő alatt is megtartotta chicagói házát, de kiadta egy bérlőnek, így politikai ellenfelei szerint nem felel meg a követelményeknek.

Emanuel az elnökkel - Forrás: flickr.com/whitehouse

A három napja tartó tárgyaláson kedden azt boncolgatták, hogy vajon Emanuel tényleg hagyott-e saját tárgyakkal teli dobozokat a chicagói ház pincéjében vagy sem. A politikus szerint így volt, és állítja, hogy többek között felesége esküvői ruháját és a családi porcelánt is a dobozokban őrizték. A lakás bérlője viszont azt mondja, hogy ő nem találkozott a dobozokkal. Nehéz eldönteni, kinek van igaza, a bérlő ugyanis - a Chicago Tribune terjedelmes tudósítása szerint - már régóta kapcsolatban áll az Emanuel elleni pert indítók ügyvédjével.

A szerdai tárgyaláson kevésbé izgalmas részletekről volt szó. Ezen meghallgatták azt az ingatlanügynököt, akivel a chicagói ház 1998-as megvételét intézte Emanuel. A magát a politikus régi barátjaként jellemző ügynök elmondta, hogy Emanuel eleve csak egy-két évre tervezte fehér házi munkáját, az ingatlant pedig azért adta bérbe, mert biztonsági szempontból ez tűnt a legjobb megoldásnak. Azt is elmondta, hogy a bérlő állítólag 100 ezer dollárt követelt azért cserébe, hogy a vártnál hamarabb elhagyja a házat. Emanuel ugyanis az után döntött a visszatérésről, hogy a Chicagót két évtizeden át irányító Richard Daley szeptemberben váratlanul bejelentette, nem jelölteti magát újra a polgármesteri posztért.

Bár a per jelentéktelennek tűnő részletek körül forog, a tétje nagy. Emanuel kizárásával ugyanis a felmérések szerint legesélyesebb jelölt esne ki a versenyből. Országosan ismert politikus, aki a republikánusoknak kedvező politikai környezetben is labdába tud rúgni a stabilan demokrata városban, és az is tudható róla, hogy már régóta készül a polgármesterségre (már korábban jelezte, ha Daley visszavonul, akkor megpályázza a posztot).

Egy ellentmondásos város - Forrás: saját fotó

Ha Emanuel végül zöld utat kap, és megnyeri a választást, akkor a chicagóiak elmondhatják majd magukról, hogy az amerikai politikai élet egyik legszínesebb figurája a polgármesterük. Híres-hírhedt durva stílusáról, trágárkodásairól, és gyakran emlegetik vele kapcsolatban azt a történetet, hogy egyszer egy döglött halat küldött egy közvélemény-kutatónak, aki magára haragította, de közben riválisai is elismerik, hogy nagy munkabírású, dinamikus politikus (tavaly év elején írtam Emanuelről egy portrét az [origo]-n, ez itt található).

A személyiségjegyeit tekintve Emanuel passzolna Chicagóhoz, ehhez az ellentmondásos városhoz. Monumentális épületeivel, szegregált és lerobbant városrészeivel, jellegzetes magasvasútjával, a Michigan-tó partján kacskaringozó bicikliútjával egyszerre barátságos és ijesztő. Izgalmas a kulturális élete, tele van gazdag cégekkel és bevándorlókkal, de közben mégis nyugodtabb a tempója, mint például New Yorknak. És nem mellesleg azt tartják róla az amerikaiak, hogy Chicagóban a legkeményebb a politikai közeg, és ott csak a legdörzsöltebb szereplőknek van esélyük a túlélésre. Ha valaki, akkor Emanuel biztosan közéjük tartozik.

Egyre bonyolódik a helyzet adóügyben. Amikor Obama múlt héten megállapodott a republikánusokkal arról, hogy a leggazdagabbak számára sem lesz adóemelés, és ezzel együtt meghosszabbítják az év végén lejáró munkanélküli segélyeket, akkor a reakciók még viszonylag egyszerűek voltak. A republikánusok diadalként élték meg a megállapodást, a demokraták pedig háborogtak.

Azóta azonban a republikánus táborban is felerősödtek a kritikus hangok. A CNN szerint a konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportja, a Tea Party Express tiltakozik az alku ellen, mert szerintük az csak tovább növeli a hiányt, ráadásul mivel az alacsonyabb adók csak két évre szólnak, ezért nincs igazi ösztönző hatása a gazdaságra. "Minél többet hallunk erről a megállapodásról, annál kevésbé szeretjük" - idézte a CNN Levi Russellt, a csoport szóvivőjét.

Kedden egy befolyásos republikánus politikus, Mitt Romney a USA Todayben megjelent cikkében hasonló érveket hozott fel a megállapodás ellen. Szerinte is bizonytalansághoz vezet a rövid távra szóló megállapodás (az adócsökkentést még George Bush előző elnök kezdeményezésére fogadták el határozott időre, idén év végéig, ezt hosszabbítanák meg most még két évre), miközben az alku értelmében még jobban eladósodik az ország. "Obama elnöknek van oka az ünneplésre. Az alku rövidtávú gazdasági ösztönző csomagot eredményez, és ezt pont akkor teszi, amikor neki a legnagyobb szüksége van rá: a 2012-es elnökválasztások előtt" - fogalmaz Romney, aki a 2008-as kudarc után várhatóan ismét indul az elnökválasztáson.

Romney-nak nem tetszik az alku - Forrás: flickr.com/mittromney

Romney lényegében azt mondja, hogy a republikánusok saját magukat lőtték lábon az alkuval. Ha ugyanis a megállapodás eredményeként újabb pénzeket pumpálnak a gazdaságba, és ennek hatására elkezd csökkenni a munkanélküliség, az hatalmas muníciót jelentene Obama számára a 2012-es kampányban. Bár egyelőre túl sok a "ha" ebben a gondolatmenetben, megvalósulása esetén évek múlva úgy fognak emlékezni erre a vitatott alkura, mint Obama egyik legügyesebb és legdörzsöltebb húzására.

Rossz hírt kapott ma a Fehér Ház. Virginia államban egy szövetségi bíró alkotmányellenesnek találta a Barack Obama által is erőltetett egészségügyi reformnak azt a kulcselemét, amely kötelezővé tenné 2014-től, hogy az amerikai állampolgárok egészségbiztosítást vásároljanak. A bíró szerint nincs olyan alkotmányos hatóság az Egyesült Államokban, amely ilyen kötelezettséget róhat az emberekre.

A reform ellenzői több bíróságon is megtámadták az idén tavasszal elfogadott törvényt, a virginiai döntés után pedig szinte biztosra vehető, hogy az ügy eljut a legfelsőbb bíróságig.

Az egészségbiztosítás kiterjesztése volt Obama eddigi legnagyobb eredménye, egyben ugyanakkor sok szempontból a legnagyobb kudarca is. Megvalósította a demokraták több évtizedek óta dédelgetett álmát (a mintegy 300 milliós országban több mint 40 millió embernek nincs biztosítása), viszont olyan kompromisszumokat kötött, amelyekkel saját liberális bázisát is magára haragította, ráadásul közben egyetlen rebulikánus politikust sem tudott megnyerni az ügynek. A választók pedig nem díjazták, hogy mindezt épp a gazdasági válság kellős közepén hajtotta végre.

Ezek után minden bizonnyal aggódva olvasgatja majd a virginiai bíró ítéletét az elnöki stáb. A törvényt alkotmányellenesnek minősítő bíró megjegyezte ugyan, hogy nyilvánvalóan "nemes célok" vezérelték a törvényhozást, de ez vélhetően nem fogja vigasztalni az újabb küzdelmek elé néző Fehér Házat.

"Elfáradtam" - ez volt az első szava Bernie Sanders szenátornak az őt kérdező újságírókhoz a szenátusban pénteken mondott beszéde után. Valóban kimerült lehetett, miután 8 óra 37 percen át szónokolt a szenátusban. Rekordot ugyan nem döntött vele (ezt Strom Thurmond néhai szenátor tartja, aki 1957-ben 24 órán és 18 percen át szónokolt a polgárjogi törvény ellen), de azt elérte, hogy az amerikai politika összes szereplője felfigyeljen rá.

A Vermont államot képviselő szenátor a hosszú beszédben az elnök és a republikánusok között született adómegállapodás ellen tiltakozott, és ha esetleg valakinek esetleg nem lett volna ez egyértelmű a nyolc órás felszólalásból, a végén még ráerősített az üzenetre:"Ez egy hosszú nap volt. Hadd mondjam el egyszerűen, hogy az elnök és a republikánusok által kidolgozott javaslat közel sem olyan jó, mint amilyet el tudnánk érni."

Sanders ugyan a szövetségi törvényhozás kevés független (tehát se nem demokrata, se nem republikánus) politikusához tartozik, de ebben az ügyben a demokraták oldalára állt. A Barack Obama által kedden bejelentett javaslatot ugyanis a saját pártján belül többen tiltakozással fogadták, szerintük ugyanis nem lett volna szabad engedni, hogy az év végén lejáró adócsökkentést a leggazdagabb rétegek számára is meghosszabbítsák.

Sanders (a kép jobboldalán) riportereknek beszél az adómegállapodásról - Forrás: Sanders.senate.gov

Kisebb vita alakult ki arról, hogy Sanders beszéde az angolul filibusternek hívott eszköznek számít-e. Így nevezik azt, amikor a törvényhozásban valamilyen lépéssel - például egy végtelen beszéddel - próbálják megakadályozni egy törvény elfogadtatását. Maga Sanders azt mondta, nem erről volt szó, és a szenátusban elnöklő Harry Reid szenátor stábja is azt mondta, technikailag ez nem filibuster.

A tervek szerint hétfőn le is zajlik az adótörvény vitájáról szóló szavazás a szenátusban, és a demokrata tiltakozások ellenére egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az elnök és a republikánusok megállapodása átmegy a törvényhozáson. Pénteken Obama egy csodafegyvert is bevetett Bill Clinton korábbi elnök személyében, aki a Fehér Házban váratlanul összehívott sajtótájékoztatón állt ki teljes mellszélességgel az adómegállapodás mellett. Obama megtett még egy lépést a clintoni úton?

Rövid időn belül két monstre cikk is született Sarah Palinről, az amerikai politika jelenlegi vitathatatlanul legnagyobb sztárjáról. Három hete a New York Times közölt róla egy nagyobb írást, most pedig a Time-ban jelent meg egy hasonlóan terjedelmes cikk. A Timesé informatívabb, a Time-é inkább okoskodós, de mindkettő nagyjából akörül forog, hogyan is működik a Palin-gépezet, kik a munkatársai, kikre hallgat, stb. Ezekről megtudunk sok részletet, de a lényegi kérdés persze az, hogy vajon mik a politikus szándékai: elindul a republikánus jelöltségért a 2012-es elnökválasztáson vagy sem.

Egyértelmű választ egyik cikkből sem kapunk, de ez nyilván nem az újságok hibája. Palin a New York Timesnak csak annyit mondott, hogy gondolkodik az induláson, amihez képest a Time-ban annyi előrelépés van, hogy ugyan ott is feltételes módban beszél egy esetleges kampányról, de már arról is közöl részleteket, hogy mihez kezdene, ha ő lenne az elnök. Az újságírónak küldött e-mailben azt írta, hogy az első és legfontosabb feladat a Barack Obama által aláírt egészségügyi reformtörvény visszavonása lenne. Ez önmagában arra utalna, hogy készül az indulásra, a választ azonban nagyon óvatosan nem egyes szám első személyben fogalmazta meg, hanem úgy, hogy ez kell hogy legyen a "következő republikánus elnök" feladata.

A médiában egyre ügyesebben ellavírozó Palin tehát lebegteti a dolgot, bár most már egyre inkább az a helyzet, hogy az lenne a meglepetés, ha végül úgy döntene, hogy nem száll be a versenybe. Azzal, hogy ezekben a cikkekben is nyitva hagyta a kérdést, fenntartja a feszültséget, miközben tett már olyan megjegyzéseket, hogy szerinte le tudná győzni Obamát. A Palin-jelenség tehát tovább él, és minden bizonnyal nem ezek voltak az utolsó nagy cikkek sem a témában.

Update 22:30-kor: a CNN forrásai szerint Palin jövőre külföldi körutat tesz, amelynek során a tervek szerint útba ejti Izraelt és Nagy-Britanniát is. A pontos időpont és a részletes útiterv még nem ismert, de ha valami tovább erősíti a Palin elnökségi próbálkozásáról szóló találgatásokat, akkor ez az.

Update 6:45-kor: na, így higgyen az ember a CNN-nek. A hírcsatorna helyesbítette a hírét: Palin megy külföldre, de nem jövőre, és nem Izraelbe, valamint az Egyesült Királyságba, hanem jövő héten Haitire. Elnézést a félretájékoztatásért.