Érdekes a washingtoni think tankek világa. Ezekről a magyar fordításban szerintem kissé sután agytrösztként emlegetett intézetekről mindig mindenki tudja, hogy melyik politikai oldalhoz - néha még azt is, hogy azon belül melyik szárnyhoz - állnak közel, de ha elmegyünk a rendezvényeikre, akkor pusztán az előadások alapján nem is olyan könnyű ezt megállapítani.

Ritkán hallottam például olyan kemény kritikát az Obama-kormányzat külpolitikájáról, mint a minap a Brookings Institute-ban, pedig ez az intézet közismerten a demokraták hátországához tartozik. De alapvetően korrekt értékelés zajlott az elnökválasztási kampány állásáról a szintén a demokratákhoz kötődő Center for American Progress nevű szervezet keddi rendezvényén is. Bár az előadók egy-egy elejtett megjegyzése utalt a szimpátiájukra, az intézet liberális elkötelezettségére leginkább a közönség reakcióiból tudtam következtetni. Bár volt egy olyan gyanúm, hogy a résztvevők többsége az ingyen kínált szendvicsek miatt érkezett, nyilvánvalóan volt politikai érdeklődésük is, ugyanis egy emberként horkantak fel minden egyes republikánus politikus nevének hallatán.

Ez a rendezvény leginkább azokra a demográfiai változásokra koncentrált, amelyek befolyásolják a választások kimenetelét, és ezek közül a legfontosabb a kisebbségként meghatározott csoportok erősödése. Az afroamerikaiak mellett ez leginkább a latinokat jelenti, akiknek száma - és ezáltal politikai befolyása - egyre nő. A legutóbbi, 2010-es népszámlálási adatok szerint a 308 milliós lakosság 16 százaléka latin. Ez 50,5 millió embert jelent, ami 15,2 millióval több a tíz évvel korábbi adatokhoz képest. Az arányok érzékeltetése végett: 2000 és 2010 között 27,3 millióval nőtt a lakosság száma.

Az előadáson ismertetett kutatási adatok szerint 2008-ban Barack Obama kapta a kisebbségi voksok 80 százalékát, és hasonlóra számíthat most is. Bár sok latin csalódott benne, amiért nem született meg a 2008-ban megígért bevándorlási reform, de a republikánus párt hivatalos irányvonala olyan szigorú és merev ebben kérdésben, hogy akkor már inkább maradnak a demokratáknál.


Romney nem túl népszerű a kisebbségiek körében - Forrás: Flickr/MittRomney

Obama tehát számíthat az egyre növekvő számú kisebbségi csoportokra, Romney azonban eközben csak a fehér szavazók körében erős, de ott is van egy gyenge pontja: a nők. A főiskolát végzett fehér nők többsége ugyanis Obamát támogatja, vélhetően taszítják ugyanis őket a republikánusok konzervatív szociális nézetei (például abortusz, fogamzásgátlás).

Az elmúlt néhány évtizedben még ez sem okozott volna komoly gondot, mert ahogy a keddi fórum egyik résztvevője, Ron Brownstein, az Atlantic magazin szerzője fogalmazott, “ebben az országban mindig a fehér többség választotta az elnököt”. Hozzátette ugyanakkor, hogy már 2008-ban sem ez volt a helyzet, és még kevésbé igaz ez a mostani választásra. Idézett egy republikánus politikai stratégát, aki azt mondta neki, hogy ez az utolsó alkalom, hogy valaki a fehér szavazók 60 százalékos támogatottságára (amivel nagyjából Romney rendelkezik) építve próbál elnökválasztást nyerni.

Ha most buknak a republikánusok, akkor tehát biztos komoly gondolkodásra lesznek kényszerítve arról, hogyan kerüljenek ki ebből a kelepcéből.