Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most következik egy videós összeállítás Bob Woodwardnak a washingtoni könyvfesztiválon mondott beszédéből. Sajnos feliratozással most sem tudok szolgálni, illetve előre is elnézést kérek a nem éppen tökéletes technikai megvalósításért. A telefonommal rögzítettem, és ezért a kép remeg, illetve biztos sokaknak feltűnik majd, hogy jobboldalon időnként benyúlkál egy kéz. Ez a világhírű újságíró mellett álló jeltomács testéhez tartozik, és ugyan próbáltam elkerülni, hogy megjelenjen a felvételen, még a vágás segítségével sem tudtam ezt teljesen megoldani.

A Richard Nixon elnök bukásához vezető Watergate-sztori feltárásával ismertté vált Woodward a könyvfesztiválon legújabb könyvéről (Price of Politics) beszélt, amely az Obama-kormányzat gazdaságpolitikájáról szól. A könyv különösen nagy figyelmet szentel annak, hogy a tavaly nyári adósságplafonos vita során miért fulladtak kudarcba a Barack Obama elnök és a törvényhozás republikánus vezetői közötti tárgyalások egy hosszú távú adósságrendezési alkuról. Itt az angol nyelvű videó, alatta pedig a magyar szöveges összefoglaló.

A videó három részből áll: az elsőn arról van szó, hogy milyen nagy pénzügyi kihívások előtt áll az amerikai kormány. Miután a tavaly nyári tárgyalások során nem sikerült a demokratáknak és a republikánusoknak dűlőre jutniuk a hatalmasra duzzadt államadósság kezeléséről, ezért egy olyan megoldás született, hogy megegyezés hiányában jövő év elején automatikus adóemelések kiadáscsökkentések lépnek életbe. Woodward szerint nagyon súlyos a helyzet, és idézte Joe Biden alelnök kabinetfőnökét, aki szerint a 2011 nyári tárgyalások - amikor az amerikai kormány kis híján fizetésképtelenné vált - a kubai rakétaválságra emlékeztettek. Woodward azt is mondja, hogy ha az Egyesült Államok nem rendezi az adósságproblémáját, akkor Görögország sorsára fog jutni.

Bob Woodward az új könyvét dedikálja

A második rész kifejezetten szórakoztató. A régebbi emlékeket felidéző Woodward arról beszél, hogy amikor még elnöksége alatt meginterjúvolta Bill Clintont, akkor teljesen a hatása alá került. Szerinte Clintonnál nincs profibb ember a szemkontaktus megtartásában, és így eléri, hogy a beszélgetés nagyin intim dimenziókba kerüljön. Woodward viccelődve meséli, hogy az interjú közben olyan érzése volt, hogy a pislogást teljesen mellőző Clinton biztosan azon gondolkodik, mennyire kiváló kérdéseket kap. Később aztán, amikor meglátta az interjú átiratát - amelyből persze már hiányzott a szemkontaktus -, rá kellett jönnie, hogy a beszélgetés teljesen haszontalan volt, és végül egyetlen mondatot használt róla a könyvben, amelyen akkor éppen dolgozott.

A harmadik rész arról szól, hogy Woodward szerint miért olyan nagyszerű foglalkozás az újságírás. Szerinte ha eljönne egy földönkívüli az Egyesült Államokba, akkor biztos azt állapítaná meg, hogy az újságíróknak van a legjobb dolguk, mert mindig akkor lépnek be egy ember életébe, amikor az illető épp érdekes valamiért, és ha unalmassá válik, akkor otthagyják. Woodward szerint ezt semmilyen más foglalkozásról nem lehet elmondani.