Kissé megingott a hitem az amerikai jogegyenlőségben. Hétfőn reggel a Legfelsőbb Bíróság épületében kezdtem, hogy beülhessek a határozathozatalra. Az intézmény honlapján olvasható tájékoztató szerint az ülések nyilvánosak, és érkezési sorrendben osztják ki a helyeket. Több mint másfél órával korábban érkeztem, hogy biztosan legyen helyem, és örömmel láttam, hogy a sor mindössze negyven-ötven emberből állt. Olvasmányaimból tudtam, hogy a bírósági ülésterem mintegy 500 ember befogadására alkalmas, és csak ritkán szokott teljesen megtelni.

Így amikor a sorbanállás közben olyan szóbeszédet hallottam, hogy állítólag csak néhány embert fognak beengedni, nem foglalkoztam vele. Pedig jobban tettem volna, ha igen, mert mint kiderült, csak a sor elején álló néhány embert engedték be a terembe, arra hivatkozva, hogy a helyek túlnyomó többsége le lett foglalva. Nem volt világos, hogy miért nem mondták meg ezt már az elején, és miért hagyták órákat várakozni az embereket, ahogy azt sem értettem, miért és kik foglalják le a helyeket, ha egyszer a honlapon mindenhol az érkezési sorrend szerinti ültetést hirdetik. Ezekre a kérdésekre a biztonsági emberek sem tudtak magyarázatot adni. Annyit azért elmondtak, hogy újságírói akkreditációt is nagyon nehéz szerezni.

Tévéstábok a Legfelsőbb Bíróság előtt

Végül is nem maradtam le sok mindenről, az egyetlen érdekesebb döntés az volt, amely kimondta, hogy az arizonai hatóságok nem kérhetnek külön igazolványt a választásokon résztvevőktől az állampolgárságuk bizonyítására. A bíróság szerint meg kell elégedniük azzal a szövetségi nyilatkozattal, amelyen a szavazó eskü alatt vall az állampolgárságáról.

A döntés politikai jelentőséggel is bír, az üzenete ugyanis az, hogy az egyes államok nem nehezíthetik meg külön szabályokkal a szavazók részvételét a választásokon. A tavalyi elnökválasztáson is kemény jogi küzdelmek folytak a szavazási szabályok körül, és általában a republikánusok voltak azok, akik a személyazonosság igazolásának szigorítását követelték, míg a demokraták tiltakoztak ez ellen. A republikánusok szerint az új szabályokra a csalások kiszűrése miatt van szükség, a demokraták viszont azzal érveltek, hogy az extra igazolványok kérése a kisebbségiek és szegények kiszorítását eredményezné a választásokról. Mivel a demokraták általában népszerűbbek ezeknek a társadalmi csoportoknak a körében, így a választójogi szabályok körüli csatának nyilvánvaló politikai szempontjai is voltak.

Ennek a döntésnek is vannak tehát messzire vezető következményei, de ennél súlyosabb ügyekben is várható döntés a Legfelsőbb Bíróságtól. Az ügyrenden szerepel például a melegházasság kérdése, amely ráadásul két különböző ügyben is a bíróság elé került. Az egyik az, hogy vajon alkotmányos volt-e az a kaliforniai népszavazás, amely megtiltotta az azonos neműek házasságát, a másik pedig az, amelyben arról kell dönteni, hogy a szövetségi kormány jogosan zárja-e ki a meleg házaspárokat a heteroszexuális pároknak járó állami juttatások köréből.

Emellett döntés születhet a kisebbségek egyenjogúságáért folytatott küzdelemben, a múlt század második felében született két jogi intézményről is. Az egyik egy olyan választójogi törvény, amely kimondja, hogy egyes államok csak a szövetségi kormány jóváhagyásával módosíthatják választójogi szabályaikat. Ez a kitétel jellemzően a déli államokra vonatkozik, ahol a legerősebb volt a feketékkel szembeni diszkrimináció, és a bíróságnak most arról kell döntenie, hogy vajon továbbra is szükség van-e a felügyeletükre. Ugyanígy napirenden van egy olyan ügy is, amelynek az alapkérdése az, hogy vajon a kisebbségieket továbbra is megilleti-e a pozitív diszkrimináció a felsőoktatásban.

Ezek mind nagy horderejű társadalmi ügyek, és ennek megfelelően nagy súllyal bírnak majd a bírósági döntések. A nyári szünet előtt a mostani menetrend szerint már csak két ülés lesz (csütörtökön és jövő hétfőn), és ugyan volt már példa arra is, hogy a következő ülésszakra halasztották egy-egy ügyben a döntéshozatalt, meglepő lenne, ha legalább a fontosabb kérdések többségében nem születne határozat.