potus & co

Ezekben a percekben is zajlik (mire befejeztem ezt a posztot, már csak zajlott) a republikánus elnökjelöltségért versenybe szállók első tévévitája. Ez lehetne akár a 2012-es elnökválasztási kampány hivatalos nyitánya is, csak hát ahhoz ez túlságosan is nyögvenyelős kezdés. Egyrészt még több potenciális jelölt is vár az indulás hivatalos bejelentésével , másrészt még a hivatalos aspiránsok közül is többen úgy döntöttek, hogy kihagyják a Fox News által szervezett vitát.

Nem ment el például Mitt Romney és Newt Gingrich, pedig mindketten bejelentették már, hogy megkezdik a kampányolást. Akik a vitán részt vettek: Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó, Ron Paul texasi képviselő, Herman Cain, a Godfather’s Pizza nevű cég korábbi vezetője, Gary Johnson, Új-Mexikó korábbi kormányzója és Rick Santorum korábbi pennsylvaniai szenátor. Közülük jelen állás szerint Pawlenty számít egyedül esélyes versenyzőknek, a többiek minden bizonnyal mellékszereplők lesznek a 2012-es kampányban.

Csonka társaság - Forrás: Foxnews.com

Ahogy arról már ezen a blogon is szó volt, a republikánusok vélhetően részben azért vonakodnak beszállni a versenybe, mert Barack Obama minden problémája ellenére nem feltétlenül tűnik könnyen megverhető ellenfélnek. Főleg miután épp pár napja sikerült Oszama Bin Laden megölésével egy komoly eredményt felmutatnia az amúgy a republikánusok erősségének számító nemzetbiztonsági területen.

Amikor azonban az egyik műsorvezető feltette a kérdést a jelölteknek, hogy miért gondolják mégis azt, hogy a jelenlegi elnök megverhető, akkor sorban azt mondták, hogy ilyen gyenge  gazdasági teljesítmény mellett ez nem is lehet kérdés. Jó helyen tapogatóznak, a Bin Laden haláláról szóló hír után készült felmérések is azt mutatják ugyanis, hogy Obama megítélése ugyan javult, de ettől az még nem változott, hogy a többség elégtelennek tartja a gazdaság érdekében végzett munkáját.

Ráadásul nem sokkal a majdnem kormányzati leálláshoz vezető költségvetési vita után most egy újabb élesnek ígérkező konfliktus várható Washingtonban. A pénzügyminisztérium számításai szerint ugyanis május 16-án eléri a szövetségi állam az úgynevezett adósságplafont, ami azt jelenti, hogy megszűnik a lehetősége további hitel felvételére. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy fizetésképtelenné válhat az Egyesült Államok, bár még a vészforgatókönyvek is azzal számolnak, hogy a plafon újabb megemelése nélkül is még nyár végéig teljesíteni fogja pénzügyi kötelezettségeit.

A plafon megemelése a törvényhozás hatásköre, és ez gyakorlatilag rutinná vált az elmúlt években, most azonban annyira elmérgesedni látszik az adósságról, költségvetésről szóló politikai vita, hogy nem várható gyors megoldás. A képviselőházban többségben lévő republikánusok várhatóan csak akkor mennének bele a plafon felemelésébe, ha cserébe kemény megszorító intézkedések jönnek, ezt azonban a demokraták többsége nem hajlandó elfogadni. Várható tehát hogy némi Bin Laden-ezés után újra a pénzügyek és gazdasági kérdések kerülnek előtérbe, és ebben a meccsben még valóban nincs eldöntve semmi.

Itt egy újabb hivatalos versenyző! Tim Pawlenty néhány órával ezelőtt jelentette be, hogy megkezdi az elnökválasztási kampány első, úgynevezett tapogatozó szakaszát. Ez csak az első lépés, de innentől kezdve már vonatkoznak rá a kampányszabályok, és a sajtó még az eddiginél is jobban figyelni fogja minden lépését. A bejelentése nem túl nagy meglepetés, nemrég én is idéztem egy elemzést, amely arról szólt, hogy a papíron nem feltétlenül a legesélyesebbnek tűnő Pawlenty lehet a republikánusok titkos favoritja. A fenti videóban mindenesetre úgy mutatja be magát, mint aki megmenti a gazdasági bajok által sújtott országot, és a filmben még a nap is kisüt, amikor ezt elmondja.

Érdekes gondolatsorban jut a New Republic munkatársa, Jonathan Chait arra a megállapításra, hogy igazából Tim Pawlenty a republikánusok embere a 2012-es elnökválasztáson. Az egykori minnesotai kormányzó ugyan sok más lehetséges indulóhoz hasonlóan még nem jelentette be hivatalosan, hogy versenybe száll a jelöltségért, de mozgásai (az előválasztások miatt fontos államokban tett látogatásai) arra utalnak, hogy komolyan gondolkodik rajta.

Ezzel együtt a felmérések alapján a republikánus szavazók inkább gondolkodnak más jelöltekben, aminek több oka is van. Tim Pawlenty egy decens politikus, de nem éppen karakteres. (Az Economist múlt heti számában jelent meg egy szórakoztató lista a lehetséges republikánus aspiránsokról, és ott Pawlentyről azt írták, előnye, hogy nincs semmilyen sötét folt a pályáján, hátránya viszont, hogy nincs karizmája.) Sokat elmond róla, hogy amikor 2008-ban a kampányát dinamizálni akaró John McCain alelnökjelöltet keresett, akkor nem őt választotta - pedig ott volt a shortlisten -, hanem Sarah Palint.

Egy decens politikus - Forrás: Facebook.com/timpawlenty

Jonathan Chait azzal érvel Pawlenty mellett, hogy az előválasztásokat olyan jelölt fogja megnyerni, aki egyszerre bírja a republikánus elit és a tömegbázis támogatását. A kettő közötti konfliktusra épp Palin a legjobb példa, aki ugyan népszerű a bázis körében, az elit viszont iszonyodik tőle. Ott van aztán Mitt Romney, aki talán a legprofibb az összes szóba jöhető jelölt közül, viszont Chait is rámutat arra, hogy nagyon nehéz lesz túljutnia azon, hogy Massachusetts kormányzójaként kísértetiesen hasonló egészségügyi reformot vezetett be, mint amiért a republikánusok most Obamát kárhoztatják. A Fehér Ház egyébként már szépen adagolja is ezt az információt, de Romneynak nem is annyira Obamáéktól, hanem a saját párttársaitól kell tartania. Amint beindul az előválasztási kampány, ezt az egészségügyes párhuzamot fogja harsogni minden ellenfele.

Ott vannak persze még olyan jelöltek, mint Mike Huckabee vagy Haley Barbour, esetükben azonban szintén arra jut a New Republic szerzője, hogy vagy az elitnek vagy a bázisnak elfogadhatatlanok. Így végül is kizárásos alapon jut el Pawlentyig, aki egyrészt egy általában demokrata vonzódású államnak volt a kormányzója (tehát van esélye a függetleneknél is), másrészt viszont konzervatív álláspontot képvisel a republikánus bázisnak fontos kérdésekben (abortusz, házasság, bár támogatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozását, ami nem feltétlenül népszerű a konzervatívoknál).

Logikusnak tűnik ez a gondolatmenet, de persze ez is csak egy az elnökválasztást övező sok-sok okoskodás közül. Arról nem is beszélve, hogy az előválasztásokkal együtt ez egy annyira bonyolult folyamat, amelyet csak egy sokváltozós egyenlettel lehetne leírni, amelynek a megoldása még nagyon messze van, de Chaitnak abban mindenképp igaza van, hogy Pawlentyre érdemes lesz odafigyelni.

A CPAC elnevezésű (Conservative Political Action Conference) gyűlés minden évben fontos eseménynek számít az amerikai politikában, de idén ez most különösen így van. Február 10. és 12. között mintegy tízezren gyűlnek össze az amerikai konzervatív szervezetek találkozóján, amelyen beszédet mond több olyan politikus is, akik várhatóan harcba szállnak a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért a 2012-es választáson. Mivel jövő ilyenkor már javában tudni lehet majd az aspiránsokat, így az idei CPAC egyfajta seregszemleként is felfogható, ráadásul a hagyománynak amúgy is része egy véleménnyilvánító szavazás (úgynevezett straw poll) is a felszólaló politikusokról.

Ez a szavazás nem bír különösebb jelentőséggel (tavaly például a keményvonalas libertariánus Ron Paul nyerte, aki ugyan markáns szereplője volt a 2008-as kampánynak, de valódi esélye nem volt a nyerésre), a győztes viszont legalább biztosan a hírek élére kerül egy rövid időre. Az elnökjelöltségre várhatóan pályázó felszólalók között van Mitt Romney (aki már 2008-ban is elindult), Newt Gingrich (a képviselőház vezetője a Clinton-érában), Haley Barbour (Mississippi állam kormányzója), Tim Pawlenty (Minnesota korábbi kormányzója) és Mitch Daniels (Indiana állam kormányzója). Legalább annyira érdekes azonban az is, hogy ki az, aki nem megy el: sem Sarah Palin, sem Mike Huckabee nem lesz ott, pedig mindketten a republikánus párt konzervatív szárnyához tartoznak, és a 2012-es kampány lehetséges résztvevőiként tartják őket számon.

Mintegy tízezren vesznek részt a gyűlésen - Forrás: facebook.com/cpac

Bár Palin és Huckabee is zsúfolt naptárára hivatkozva mondta le a részvételt, a gyűlést tartalmi kérdések is beárnyékolják. Több szervezet is bojkottot hirdetett, miután kiderült, hogy a GOProud nevű republikánus meleg mozgalom is részt vesz a rendezvényen. Ez jelzi, hogy még a konzervatív tábor sem egységes, pedig ez is csak egy - igaz, nagyon meghatározó - csoportja a republikánus pártnak. Ez persze nem újdonság, mindig is máshova helyezték a hangsúlyt az úgynevezett szociális konzervatívok (számukra az abortusz és a házasság tartoznak a fő kérdések közé) és a gazdasági konzervatívok (akiknek a kormányzati szerep minimalizálása a legfontosabb).

Eközben a képviselőházban épp most küszködnek a republikánus párt vezetői azzal, hogy valahogy egyben tartsák hatalmasra nőtt frakciójukat. Két napon belül egymás után kétszer fordult elő, hogy John Boehner házelnöknek és Eric Cantor frakcióvezetőnek nem sikerült biztosítania a republikánus támogatást két olyan szavazáshoz, amelyeket amúgy mindenki puszta formalitásnak tekintett. Boehnerék erre azzal reagáltak, hogy “nem lehetnek minden nap tökéletesek”, illetve hogy még csak most szoknak bele a többségi szerepbe.

Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy komoly tartalmi kérdésekben is vannak feszültségek a frakción belül, a tavaly novemberben a konzervatív Tea Party támogatásával megválasztott képviselők ugyanis nem hajlandók engedni az általuk legfontosabbnak tartott költségvetési megszorításokból, és tiltakoznak minden olyan lépés ellen, amely felvizezné az erre vonatkozó célokat. Ha összeadjuk ezt a CPAC körüli ellentmondásokkal, valamint azzal, hogy egyelőre teljesen nyitottnak tűnik az elnökjelöltségi verseny, akkor úgy néz ki, hogy izgalmas fordulatok elé nézünk a republikánus politikában.

Szolgálati közlemény: a Potus & Co már követhető a Facebookon is.