Nem sok dolog van, amiben Sarah Palin és Barack Obama egyetért, de úgy tűnik, hogy ha Ronald Reaganről van szó, akkor nem is állnak olyan távol egymástól. A harcias republikánus politikusnő vasárnap egy interjúban beszélt arról, hogy pótolhatatlan figurának tartja Reagant, a jelenlegi elnök pedig szintén többször jelét adta annak, hogy nagy tisztelője az 1981 és 1989 között hatalmon lévő elődjének. Vasárnap sorra tartották a megemlékezéseket Reaganről, aki épp száz évvel ezelőtt született (2004-ben hunyt el), és az elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy nagyjából eldöntött dolog az, hogy a nagy amerikai elnökök közé tartozik.

A republikánusok számára katasztrofális eredményt hozó 2008-as választások után felerősödtek a hangok, amelyek szerint a pártnak egy új Reaganre van szüksége, de a választás győztese, Obama is példaképként tekintett rá. “Ronald Reagan olyan módon változtatta meg Amerika pályáját, amilyen módon sem Richard Nixon, sem Bill Clinton nem tette meg” - nyilatkozta a 2008-as kampányban Obama, nem kis felhördülést kiváltva a Clinton-táborban. Legutóbb pedig azzal jelezte érdeklődését Reagan elnöksége iránt, hogy a karácsonyi vakációja alatt - mint azt a szóvivője nyilatkozta - egy róla szóló könyvet olvasott.


Egy derűs elnök - Forrás: www.reagancentennial.com

Obama talán a saját problémáira is megoldást keres elődje tevékenységének tanulmányozásával. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kétszámjegyű volt az infláció, a gazdaság recesszióba süllyedt, és az USA külföldön is súlyos sebeket kapott (elég csak ‘79-es iráni túszdrámára gondolni). Reagan végül úgy fejezte be második ciklusát, hogy a gazdaság közben talpra állt, a rivális szuperhatalom, a Szovjetunió pedig térdre kényszerült.

Voltak közben súlyos megpróbáltatásai, de az egykori színészből (egyik szerepe miatt ragadt rajta a Gipper becenév is) lett elnök a rá jellemző derűvel és önkritikus humorral lépett túl ezeken. Első ciklusának második évében pártja nagyot bukott a félidős választásokon, és politikáját nemcsak a demokraták, hanem a republikánusok közül is többen támadták (nem tetszett nekik például, hogy hajlandó volt tárgyalni Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral). Csúnya foltott ejtett elnökségén az Irán-Kontra ügy is, de végső soron most a legtöbben úgy emlékeznek rá, mint egy igazi győztesre.

Ez kevés embernek adatik meg az amerikai politikában is, így nem csoda, hogy olyan sokan kutatják, mi volt a titka a 40. POTUS-nak.