potus & co

A helyiek csak úgy hívják, a 16. utcai kör, és mindenki tud róla valami rosszat mondani. Sok ott a baleset. Nem látni a forgalmat. Nagy dugókat okoz.

Amiről szó van, az egy kereszteződés, amely pontosan a Washingtont (vagy ahogy közigazgatásilag hívják, District of Columbia) és Maryland államot elválasztó határon fekszik. Ha például valaki délről érkezik, akkor Washingtonból hajt be a kereszteződésbe, de a Maryland államhoz tartozó Silver Spring nevű kisvárosba fog megérkezni. A 16. utca mellett még három másik utca fut benne össze, és ugyan a térképen nézve körforgalomnak tűnik, valójában nem az.

A 16. utcai kör a Google térképén

A Washington felől érkezőket ugyanis lámpák irányítják, a másik oldalon azonban csak táblák figyelmeztetnek a más irányból érkező forgalomra. Ugyanez igaz a gyalogos közlekedésre is: a washingtoni oldalon lámpák segítik az áthaladást, a marylandi térfélen azonban meg kell várni, amíg kiürül az út (az itteni autósok körében ugyanis nem divat a zebrán várakozók átengedése). A helyzetet bonyolítja, hogy a marylandi oldalról érkezők ugyan szabadon bemehetnek a kereszteződésbe, de megállíthatja őket az a lámpa, amely középen van elhelyezve. Emiatt a zavaros megoldás miatt könnyen alakulhatnak ki torlódások.

Elég gyakran tekerek át biciklivel a 16. utcai körön, és sokszor elgondolkodtam a furcsaságain. Hétfőn este végre megtudtam azt is, hogy mi áll a hátterében, és mint kiderült, ez a sajátos közlekedési képződmény akár a szimbóluma is lehetne a szövetségi berendezkedésből adódó amerikai kormányzati nehézségeknek.

Telefonos videó a két oldalról

A Washington Post honlapján olvastam vasárnap, hogy hétfőn lakossági fórum lesz a környék problémáiról, és mivel én is itt lakom (a marylandi oldalon, de kb. száz méterre a határvonaltól), úgy döntöttem, hogy kíváncsiságból elmegyek megnézni, hogyan zajlik egy ilyen rendezvény. Este 7-kor kezdődött a fórum a Washingtonhoz tartozó Shepherd Park nevű városrész általános iskolájának tornatermében, és már önmagában azt élmény volt nézni, hogy egy ilyen esemény is milyen hűen tükrözi ennek az országnak a változatosságát. A falra kirakott gyerekrajzokon a karácsonyfa mellett volt menóra és félhold is, ahogy a termet megtöltő felnőttek között is voltak fehérek, feketék és ázsiaiak. Láthatóan sokan régi ismerősök voltak, ugyanis hangosan köszönve és ölelkezve köszöntötték egymást.

A fórumnak két helyi politikus volt a moderátora: Muriel Bowser, aki a washingtoni képviselőtestületnek a tagja, és Valerie Ervin, aki a határ másik oldalán elterülő Montgomery megye (amely Maryland állam része) önkormányzati képviselője. Bár ők ketten nagyon barátságosan viszonyultak egymáshoz, egyételmű volt, hogy vannak azért feszültségek a határvonal két oldala között.

Az egyik ilyen feszültségforrás a 16. utcai kör. Mint kiderült, azért olyan kaotikus a kereszteződés, mert az egyik oldaláért a washingtoni közlekedési hatóságok, a másikért viszont a marylandiek felelnek. Mivel ezek teljesen függetlenül működnek egymástól, így hiába raktak ki lámpákat a washingtoniak, senki és semmi nem kötelezte a marylandieket arra, hogy kövessék a példájukat.

Ez talán érthetetlennek tűnhet, de valójában világos következménye az Egyesült Államok szövetségi berendezkedésének. Ennek lényege, hogy az egyes államok (valamint a sajátos közigazgatási státust élvező District of Columbia) komoly önállósággal bírnak a saját dolgaik felett, így nagy különbségek lehetnek köztük. Marylandben például a szupermarketekben nem lehet alkoholt venni (csak külön erre kijelölt üzletekben), de az ország másik oldalán elterülő Kaliforniában (meg még sok más államban) igen. De igaz ez az adózásra (Floridában például nincs személyi jövedelemadó), a fegyvertartásra (van, ahol lehet szabadon flangálni a pisztollyal az utcán, máshol nem), vagy például az autóbiztosításra is.

Lakossági fórum a Shepherd Park-i általános iskolában

A legtöbb esetben nem okoznak problémát ezek a különbözőségek, de mint a 16. utcai kör példája is mutatja, időnként azért akadnak problémák, és ezeket nem is könnyű megoldani. A hétfő esti fórumon például kiderült, hogy a helyi politikusok 2008-ban kezdtek el foglalkozni az üggyel, de az azóta eltelt öt évben sem sikerült közel kerülni a megoldáshoz.

Elsőként a Montgomery megyei közlekedési hatóság egyik szakembere szólalt fel, de ő csak annyit mondott, hogy az érintett útszakasz közvetlenül Maryland államhoz tartozik, és a megyének legfeljebb a majdan felállítandó jelzőlámpák fenntartásával lesznek feladatai. Ez után egy fiatal nő következett Maryland állam képviseletében, és ő elmondta, hogy sajnos nem egyszerű a helyzet, mert ha jelzőlámpákat állítanak fel a marylandi oldalon, akkor azt össze kell hangolni a washingtoni rendszerrel, ami azonban bonyolult. Azt is elárulta, hogy nincs semmilyen határidő, vagyis nem tudja megmondani, hogy várhatóan mikorra fog rendeződni az ügy.

Az egyébként békésen és nyugodtan viselkedő közönség körében ekkor már lehetett hallani morgolódó hangokat, majd nem sokkal később egy Rick néven bemutatkozó férfi némileg ingerülten feltette azt a logikus kérdést, hogy ha 2008 óta vannak tárgyalások, de még mindig nincs határidő, miközben hetente vannak balesetek, akkor “mi is történik?” Ezt helyeslő morajjal fogadták a többiek, mire Muriel Bowser képviselő azzal próbálta csillapítani a kedélyeket, hogy közölte, “igen, túl hosszú ideje tart” a dolog, Valerie Ervin képviselő pedig közbevetette, hogy ha határidő nincs is, de terv legalább van.

Vannak kétségeim afelől, hogy ez mennyire nyugtatta meg a hallgatóságot, főleg, miután néhány perccel később kiderült, hogy a közlekedési szakemberek fejében is vannak zavarok. Egy Carl nevű idős férfi felvetette ugyanis, hogy a jelzőlámpák hiánya mellett vannak láthatósági problémák is a kereszteződésben, mire a Marylandet képviselő nő próbált valamit válaszolni, de aztán a közönség lehurrogta azzal, hogy ez valójában a washingtoni oldalra vonatkozik, ott vannak ugyanis olyan fák, amelyek ágai akadályozzák az autósok látását.

Amikor egy nyugdíjas rendőrnő felállt és menetrendet, illetve határidőket követelt, akkor Ervin képviselő azzal próbálta leszerelni, hogy kérte az embereket, aktivizálják magukat és gyakoroljanak nyomást az illetékes hatóságokra. “Tehát akkor elakadt az egész” - fordította ezt le saját magának morogva az éppen mögöttem helyet foglaló egykori rendőrnő, mások azonban hangosan is kifejezték elégedetlenségüket.

“Ez az este egy vicc” - mondta például egy másik idős nő, és az arcokat nézve a többség egyetértett vele. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy tapssal köszönjék meg a közlekedési hatóságok szakembereinek a részvételt, amikor rátértek a fórum következő napirendjére, az államhatár mentén tapasztalt parkolási problémák rendezésére.

Ha elmegyek valamilyen ismeretlen helyre, és értem az ott használt nyelvet, akkor nehezen tudom megállni, hogy ne vásároljak egy-egy példányt a helyi újságból. Ez történt most is, amikor egy nagyon kedves marylandi kisvárosban, St. Michaelsben járva a szupermarketben a világszerte ismert New York Times, Washington Post és Wall Street Journal mellett a polcon megláttam a Star Democrat nevű lapot. Egy pillanatig hezitáltam ugyan, hogy melyiket vásároljam meg, de aztán a helyi újság mellett döntöttem, és nem is bántam meg.

A világhírű lapokból például biztosan nem tudtam volna meg, hogy a Talbot megyei könyvtárban tartott olvasói bingo győztese egy Samantha McConnel nevű nő lett, aki az újságban közölt fotó alapján egyébként csak mérsékelten örült a nyereménynek. De szinte biztosan lemaradtam volna arról a gyerekkori élményeim miatt személyesen engem érdeklő hírről is, hogy kórházban kötött ki az a 15 éves fiú, aki egy autóhoz kapaszkodva gördeszkázott a Prospect nevet viselő sugárúton Easton városában. És biztosan kimaradt volna az életemből az az olvasói levél is, amelyben arról panaszkodik a lutheránus nő, hogy mormon barátja arra hivatkozva hagyta el, hogy nem jut ideje a kapcsolatra misszionárius munkája mellett, nem sokkal később azonban a férfi mégis összejött egy másik nővel.

A bájos kisváros, St. Michaels kikötője

Nemcsak az ilyen színes apróságokról csúsztam volna le ugyanakkor, ha nem veszem meg a Star Democratot (mint megtudtam, a több mint kétszáz éve működő újság neve nem takar pártos elkötelezettséget, a címlapon is inkább a Star van kiemelve) hanem arról a Potus blog szempontjából relevánsabb hírről is, miszerint Donald Rumsfeld korábbi védelmi miniszter támogatásáról biztosította Dan Bongino republikánus szenátorjelöltet. A Google News-ban lefuttatott keresés szerint a nagyobb újságok és hírügynökségek nem számoltak be erről az információról, és ebben persze valójában nincs semmi meglepő.

Az ifjabb George Bush védelmi minisztereként saját pártja is gyakran támadta Rumsfeldet, és 2006-os távozása óta nem tartozik az országos politika első vonalához. A mostani kampányban játszott szerepe is minimális, és a Bongino melletti kiállásának is elsősorban az az oka, hogy van egy háza a Washingtontól mindössze egy órányi autóútra található St. Michaelstől, és így sok időt tölt ott (érdekesség, hogy a Bush-adminisztráció másik emblematikus figurája, Dick Cheney korábbi alelnök szintén vett egy házat a környéken).

Az sem valószínű, hogy pártfogoltjának, a korábban a mindenkori amerikai elnököt védő testőrségben  (secret service) szolgáló Dan Bonginónak komoly esélyei lennének a szenátori hely megszerzésére. Maryland a stabilan demokrata államok közé tartozik, és a Bongino által megpályázott helyet jelenleg ugyan egy olyan demokrata (Ben Cardin) tölti be, aki csak az első ciklusában jár, de hozzá kell tenni, hogy a tisztség előtte harminc éven át egy másik demokrata politikusé, Paul Sarbanesé volt, aki az előző választáson, 2006-ban nem indult újra.

A felmérések szerint Cardin toronymagasan vezet Bongino előtt, így nem valószínű, hogy nagy érdeklődést vált ki országos szinten ez a verseny. Az ő példájuk is rávilágít ugyanakkor arra az elnökválasztási kampányzajban gyakran elfeledett tényre, hogy a november 6-i szavazáson nemcsak a Fehér Ház lakójáról döntenek majd az amerikaiak, hanem törvényhozási választások (meg mindenféle népszavazások) is lesznek. Ezek között van néhány nagyon érdekes meccs: Missouriról nemrég már volt szó, de érdemes lesz figyelni a virginiai és a massachusetts-i szenátorválasztásokat is. Sok múlhat ezeken, a végrehajtó hatalom élén álló elnöktől független törvényhozás ugyanis megkerülhetetlen szereplő a kormányzásban, úgyhogy majd visszatérünk még ezekre a csatákra a következő hetekben.