potus & co

Az Egyesült Államok messze nem egy tökéletes ország, és ezt nagyon sok bizonyítékkal alá lehet támasztani. A legutóbbi személyes szomorú tapasztalataim közé tartozik az, amikor láttam, hogy egy étteremben kólával próbáltak jó kedvre deríteni egy két év körüli síró gyereket, vagy éppen az, hogy órákba telt hazajutni egy koncert után, mivel ebben az autóközpontú országban hamar leáll az egyébként is nehézkesen működő és drága tömegközlekedés, ráadásul még a taxicégek is hajlamosak átverni az ügyfeleket.

Van azonban sok dolog, ami jól működik itt, és erre jó példa volt a vasárnap esti Oscar-díjátadás, ahol több olyan film volt versenyben a nagyobb díjakért, amelyek erős közéleti töltéssel bírnak. A Lincoln a rabszolgaság eltörléséért folytatott küzdelem egyik legfontosabb állomásáról szól, a Zero Dark Thirty a terror elleni háborút boncolgatja, és ugyan a legjobb film díját elnyerő Argo kevésbé politizál, de a sztori hátterét mégiscsak az évtizedek óta bonyolódó iráni-amerikai konfliktus adja.

Az Argo trailere

Ezek a filmek is jelzik, hogy az amerikaiak előszeretettel turkálnak a saját múltjukban, és az sem riasztja el őket, ha időnként csúnya dolgokat találnak. A Lincoln bemutatta, hogy időnként milyen mocskos eszközök használatára van szükség a nemes célok elérése érdekében, a Zero Dark Thirty pedig olyan igazságokkal szembesítette a nézőit, ami annyira kényelmetlen volt sokak számára, hogy inkább el sem akarták hinni.

És ezek csak a filmek, miközben hónapról hónapra jelennek meg történelmi témájú - és nem a szakmának, hanem a nagyközönségnek - szóló könyvek, arról pedig már nem is beszélve, hogy az újságokban - és néha még a tévében is! - megjelenő elemzések is nagyon sokszor a régmúlt történéseihez visszanyúlva sorakoztatják fel az érveket. Ez a folyamat persze sok selejtet is termel, és gyakran találkozni sekélyes vagy egyszerűen csak ostoba párhuzamokkal vagy történelmi utalásokkal, de a múlttal való szembenézés mégiscsak egy olyan hozzáállás, ami példa lehet sokak számára.

Abraham Lincoln hazudik. Ennek bemutatása az egyik legerősebb jelenet a Steven Spielberg által rendezett, az amerikai sajtóban elég jó kritikákat kapott új történelmi filmben. Spielberg az Egyesült Államok legnagyobb elnökei között számon tartott Lincoln életének utolsó hónapjaira koncentrál, azon belül is elsősorban a rabszolgaság eltörlését kimondó 13. alkotmánykiegészítés elfogadtatására.

A történelmi háttér röviden annyi, hogy a polgárháború még dúl, de Lincolnt 1864-ben újraválasztják, és ő eldönti, hogy még a második ciklus hivatalos megkezdése előtt elfogadtatja a törvényhozással - konkrétan a képviselőházzal, mert a szenátus már megszavazta - az alkotmánykiegészítést. A hozzá közel állók - felesége, tanácsadói - őrültnek tartják, amiért erre a ránézésre lehetetlen ügyre akarja pazarolni frissen szerzett politikai tőkéjét, de Lincoln hajthatatlan. Szerinte a rabszolgaság olyan méreg, amely meg fogja ölni az országot, ezért fel kell számolni.

Daniel Day-Lewis megint nagyon jó

Ez végül sikerült neki, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy Lincoln nemcsak nagyszerű beszédeket tudott írni és mondani, hanem ezzel együtt egy kifejezetten dörzsölt, mesterien manipuláló politikus is volt. Tudta azt, hogy végső soron az egész a matematikán múlik: tud-e elegendő támogató szavazatot szerezni vagy sem. Azzal számolt, hogy a saját pártjának képviselőit sikerül maga mögött felsorakoztatnia (bár ők is megosztottak a témában), a további szükséges mintegy húsz szavazatot pedig a jogszabályt ellenző demokraták soraiból kell megszereznie.

Itt jöttek be a képbe olyan eszközök, amelyek az általában megvetéssel kezelt politikai manipuláció kelléktárába tartoznak. Voltak olyanok, akiket valamilyen pozícióval vásároltak meg, másnak egyszerűen megígérték, hogy elintézik, megtarthassa a képviselői mandátumát (a szavazás eredménye vitatott volt, és egy kis közbenjárással pontot lehetett tenni a végére).

Az egész műveletnek fontos eleme volt az is, hogy miként is alakul a polgárháború sorsa. Ekkor már az északiak (vagyis Lincolnék) álltak nyerésre, és az alkotmánykiegészítési törekvésekkel egy időben Lincoln titkos tárgyalásokat kezdeményezett a déliekkel. Azért kellett titokban tartania ezt, mert ha kiderül, hogy küszöbön áll a háború befejezése, akkor a saját pártjának konzervatív szárnya kihátrált volna az alkotmánykiegészítés mögül.

A film bemutatója

Ehhez kapcsolódik Lincoln hazugsága is. A filmben egyik drámao fordulata az, amikor már épp a szavazásra készül a képviselőház, és a demokraták előállnak azzal, hogy információjuk szerint úton van Washingtonba a déliek tárgyalódelegációja, mire a konzervatív republikánusok kérik a voksolás elhalasztását. Ezzel veszélybe kerül az alkotmánykiegészítés, de az elnök több embere átrohan a Fehér Házba, ahol Lincoln egy nyilatkozatot ír arról, hogy tagadja a tárgyalódelegációról szóló információt. Odaadja a papírt az egyik emberének, aki egyből tiltakozni kezd, hogy ezzel félrevezetik a kongresszust, mire Lincoln csak annyit tesz, hogy az iratot egy másik, kevésbé gátlásos munkatársának a kezébe nyomja. Ő átfut vele a képviselőházba, ahol ugyan az egyik demokrata rámutat arra, hogy a nyilatkozat nem egyértelmű tagadást tartalmaz, Lincoln ugyanis úgy fogalmaz, hogy “nincs tudomása” az érkező delegációról, végül folytatódik az eljárás, és az alktománykiegészítés megkapja a szükséges támogatást.

Ez hatalmas teljesítmény volt, aminek persze megvoltak a maga árnyoldalai is, de erre mondja azt David Brooks, a New York Times publicistája, hogy épp ezért lehet szeretni a politikát. Szerinte Spielberg filmje megmutatja azt, hogy a politikában sokkal több jót lehet tenni, mint bármely más területen: “Felszámolhatod a rabszolgaságot, lehetőségeket nyithatsz meg és küzdhetsz a szegénység ellen. De ezeket csak úgy tudod elérni, ha hajlandó vagy bemocskolni a saját jellemedet azért, hogy másokat szolgáljál - ha hajlandó vagy félrevezető trükközésre, köpönyegforgatásra, sikamlósságra és képmutatásra.”

Azt tudjuk, hogy Barack Obama egyik nagy példaképének Lincolnt tartja, és hogy a Fehér Házban külön vetítést is rendezett a filmből. Ő is épp a második ciklusára készül, érdemes lesz figyelni, hogy követi-e majd a fennkölt célokat és a dörzsöltséget nagyszerűen ötvöző előd példáját.