Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mi van a republikánusok végbelében?

“A politikai szervezeti tevékenységünknek egy nagyon komoly proktológiai vizsgálatra van szüksége. Mindenhova be kell néznünk” - Haley Barbour, Mississippi állam korábbi kormányzója fogalmazott így múlt héten egy republikánus gyűlésen, ahol a fő téma természetesen az elnökválasztáson elszenvedett vereség volt. A Barbour által javasolt politikai végbéltükrözés már meg is kezdődött, és ugyan bizonyára még eltart majd még egy ideig, már látszódnak az első eredmények.

Haley Barbour végbéltükrözést javasol a pártjának

Az egyik legnyilvánvalóbb dolog az, hogy Mitt Romneyt nagyon hamar ejtették a republikánusok. Ezt részben saját maga provokálta ki azzal, hogy múlt héten egy konferenciabeszélgetésen azt mondta a kampányát adományokkal segítő támogatóknak, hogy szerinte Obama különböző “ajándékokkal” lényegében megvásárolta a különböző választói csoportok - melegek, latinok, egyedülálló nők - szavazatait.

A választásnak ezt a nem éppen nagyvonalú - és nem mellesleg a számok által sem alátámasztott - értelmezését a leghevesebben épp a republikánus oldalról ítélték el. Bobby Jindal louisianai kormányzó például azt mondta, hogy “abszolút helytelen”, amit Romney mondott. Hozzátette azt is, hogy ha a republikánusok azt akarják, hogy a választók szeressék őket, akkor az első dolog az, hogy nekik kell szeretniük őket, és nem sértegethetik őket azzal, hogy pénzért vagy juttatásokért odaadják a szavazatukat.

Ehhez az elítélő nyilatkozathoz később több más vezető republikánus politikus is csatlakozott, abban azonban már vannak a különbségek a párton belül, hogy ha a Romney-féle ajándék-elmélet nem is állja meg a helyét, akkor vajon mire vezethető vissza a november eleji vereség. Az egyik magyarázat az, hogy pusztán az volt az oka, hogy Romney nem volt elég karizmatikus és nem volt hitelesen konzervatív, ráadásul a kampánya a szervezeti és technológiai hátteret tekintve is gyengébb volt Obamáéhoz képest. Ennek az elméletnek a hívei hozzáteszik azt is, a vereségben szintén komoly szerepet játszott az, hogy Romneyék nem reagáltak időben azokra az üzletemberi múltját támadó hirdetésekre, amelyekkel az Obama-stáb még a kampány elején jött elő.

Romneyt hamar ejtette a párt - Forrás: Facebook

A párt szempontjából nézve ez a kényelmesebb magyarázat. Ha ugyanis ez mind igaz, akkor a republikánusoknak nincs szükségük semmilyen komolyabb változtatásra azon kívül, hogy a legközelebbi választásra találnak egy jobb jelöltet (a párt tele van karizmatikus és a saját államukban sikeres kormányzókkal), illetve több energiát fektetnek a szervezésbe.  Vannak azonban sokan a párton belül, akik azt gondolják, hogy ez nem lesz elég. Szerintük az egyik legfontosabb feladat az, hogy a republikánusoknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott demográfiai körülményekhez, azon belül is leginkább ahhoz, hogy a latin szavazók megkerülhetetlen szereplővé váltak.

A választás óta az egyik legtöbbet emlegetett szám az volt, hogy az exit poll adatok szerint Obamát támogatta a latin választók 71 százaléka, és a politikai elemzések szerint ez annak tudható be, hogy a hivatalban lévő elnök sokkal liberálisabb bevándorlási politikát képviselt, mint Romney. A republikánus jelölt az előválasztások idején azt ígérte, hogy olyan keménnyé teszi az életet az illegális bevándorlók számára, hogy azok önként deportálják majd magukat az országból.

Az országban törvénytelenül tartózkodók persze nem szavazhatnak a választásokon, de sokuknak van családi vagy baráti kötődése a sokmillió latin származású állampolgárhoz, akik számára a bevándorlási helyzet mérsékelt módon történő rendezése az egyik legfontosabb kérdés. A választási vereség után a republikánusok közül is többen felismerték, hogy ha nem akarják örökre elveszíteni a latin szavazókat, akkor nyitottabbnak kell lenniük egy olyan reformra, amely megnyitja az utat legalább a bevándorlók egy része előtt a törvényes tartózkodáshoz vagy akár az állampolgársághoz is.

Már vannak is olyan republikánus politikusok, akik nyíltan beszélnek erről, Bob McDonnell virginiai kormányzó például kijelentette, hogy “fel kell ismernünk, nem fogunk deportálni 12 millió embert. Ez egyszerűen nem fog megtörténni”. A bevándorlás ráadásul csak az egyik olyan ügy, amelyben egyes republikánusok elkezdtek mérsékeltebb hangot megütni. Az ország előtt álló talán legsürgetőbb problémáról, a költségvetés rendbetételéről is együttműködőbb hangot ütnek meg többen, és az eddigi merev elzárkózás helyett már nyitottabbnak tűnnek arra, hogy ne csak a kiadáscsökkentés, hanem a bevételek növelése is része legyen a megoldásnak.

Nem fog persze egyik napról a másikra megváltozni a republikánus párt, és még ha egyes politikusok hirtelen változtattak is a véleményükön, lehet, hogy a mögöttük álló tömegek kevésbé lesznek rugalmasak. Az első jelek azonban azt mutatják, hogy ha véget ér a Barbour által javasolt mindenre kiterjedő - esetenként talán fájdalmas - vizsgálat, akkor a következő választáson már nem ugyanaz a párt fog a választók kegyeiért versengeni, mint a két héttel ezelőtt véget ért kampányban.

0 Tovább

Miről ír ma Kathie Obradovich?

Vannak sokkal nagyobb nevek az amerikai újságírásban Kathie Obradovichnál, de most egy ideig mégis érdemes lesz odafigyelni arra, hogy mit is ír. Ő ugyanis az Iowa állam fővárosában működő Des Moines Register nevű lap politikai kommentátora, így a fő feladata a helyi kampányesemények követése. Márpedig ezek különös jelentőséggel bírnak a következő szűk egy évben, hagyományosan Iowa államban indul ugyanis az elnökválasztást megelőző előválasztási szezon.

Igaz, most van némi zavar akörül, hogy melyik állam is lesz az első. Iowa államban február 6-ára van beteverzve a kaukusznak hívott választási esemény, Florida azonban egy még korábbi időpontot, január 31-ét tűzött ki. Ezzel persze azt kockáztatják, hogy megbüntetik őket, és esetleg érvénytelenítik is az ottani eredményt, de Iowa kormányzója is jelezte, hogy ha szükséges, akkor ők fogják még előbbre hozni a dátumot. Az iowaiak számára ugyanis nem kérdés, hogy megtartják elsőségüket.

Három évvel ezelőtt is nagyon emlékezetes volt az ottani előválasztási forduló. Nagy meglepetésre Barack Obama fölényes győzelemet aratott Hillary Clinton felett (aki végül csak harmadik lett), és onnantól kezdve már senki nem vonta kétségbe esélyét a végső győzelemre. Ezúttal persze a republikánus mezőny az érdekes, miután Obamának várhatóan nem kell komoly kihívókkal számolnia a demokrata oldalon.


Mike Huckabee a 2008-as iowai diadal után - Forrás: youtube.com

Róluk, a republikánusokról szól Kathie Obradovich hétfői írása is. Beszámol például arról, hogy egy friss felmérés szerint gyengült a helyi támogatottsága Sarah Palinnek: míg 2009 novemberében még a republikánusok 71 százalékának volt róla pozitív véleménye, addig most már csak 65 százalék az arány.

Palin persze még nem jelentette be, hogy indulna, de tett már olyan utalásokat, amelyek szerint kacérkodik a gondolattal. Ehhez képest azonban nem nagyon töri magát Iowában, pedig Clinton is épp azért hasalt el három éve, mert nem fordított elég figyelmet erre a középnyugati államra, ahol hagyományosan fontos szerepe van a személyes kampányjelenlétnek (ez adódik a kaukuszformátumból is, amelynek lényege, hogy egy hosszadalmas gyűlésen választják ki a támogatandó jelöltet).

Más republikánus aspiránsok sokkal szorgalmasabbak. Épp most fejezte be iowai látogatását az új könyvével turnézó Mike Huckabee (aki 2008-ban megnyerte a helyi republikánus kaukuszt), Haley Barbour, Mississippi állam kormányzója múlt héten járt ott, Newt Gingrich pedig jövő héten érkezik. Messze van még az előválasztási szezon, de láthatóan már most sűrű a naptárja Kathie Obradovichnak és kollégáinak.

0 Tovább

Forrongó konzervatívok

A CPAC elnevezésű (Conservative Political Action Conference) gyűlés minden évben fontos eseménynek számít az amerikai politikában, de idén ez most különösen így van. Február 10. és 12. között mintegy tízezren gyűlnek össze az amerikai konzervatív szervezetek találkozóján, amelyen beszédet mond több olyan politikus is, akik várhatóan harcba szállnak a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért a 2012-es választáson. Mivel jövő ilyenkor már javában tudni lehet majd az aspiránsokat, így az idei CPAC egyfajta seregszemleként is felfogható, ráadásul a hagyománynak amúgy is része egy véleménnyilvánító szavazás (úgynevezett straw poll) is a felszólaló politikusokról.

Ez a szavazás nem bír különösebb jelentőséggel (tavaly például a keményvonalas libertariánus Ron Paul nyerte, aki ugyan markáns szereplője volt a 2008-as kampánynak, de valódi esélye nem volt a nyerésre), a győztes viszont legalább biztosan a hírek élére kerül egy rövid időre. Az elnökjelöltségre várhatóan pályázó felszólalók között van Mitt Romney (aki már 2008-ban is elindult), Newt Gingrich (a képviselőház vezetője a Clinton-érában), Haley Barbour (Mississippi állam kormányzója), Tim Pawlenty (Minnesota korábbi kormányzója) és Mitch Daniels (Indiana állam kormányzója). Legalább annyira érdekes azonban az is, hogy ki az, aki nem megy el: sem Sarah Palin, sem Mike Huckabee nem lesz ott, pedig mindketten a republikánus párt konzervatív szárnyához tartoznak, és a 2012-es kampány lehetséges résztvevőiként tartják őket számon.


Mintegy tízezren vesznek részt a gyűlésen - Forrás: facebook.com/cpac

 

Bár Palin és Huckabee is zsúfolt naptárára hivatkozva mondta le a részvételt, a gyűlést tartalmi kérdések is beárnyékolják. Több szervezet is bojkottot hirdetett, miután kiderült, hogy a GOProud nevű republikánus meleg mozgalom is részt vesz a rendezvényen. Ez jelzi, hogy még a konzervatív tábor sem egységes, pedig ez is csak egy - igaz, nagyon meghatározó - csoportja a republikánus pártnak. Ez persze nem újdonság, mindig is máshova helyezték a hangsúlyt az úgynevezett szociális konzervatívok (számukra az abortusz és a házasság tartoznak a fő kérdések közé) és a gazdasági konzervatívok (akiknek a kormányzati szerep minimalizálása a legfontosabb).

Eközben a képviselőházban épp most küszködnek a republikánus párt vezetői azzal, hogy valahogy egyben tartsák hatalmasra nőtt frakciójukat. Két napon belül egymás után kétszer fordult elő, hogy John Boehner házelnöknek és Eric Cantor frakcióvezetőnek nem sikerült biztosítania a republikánus támogatást két olyan szavazáshoz, amelyeket amúgy mindenki puszta formalitásnak tekintett. Boehnerék erre azzal reagáltak, hogy “nem lehetnek minden nap tökéletesek”, illetve hogy még csak most szoknak bele a többségi szerepbe.

Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy komoly tartalmi kérdésekben is vannak feszültségek a frakción belül, a tavaly novemberben a konzervatív Tea Party támogatásával megválasztott képviselők ugyanis nem hajlandók engedni az általuk legfontosabbnak tartott költségvetési megszorításokból, és tiltakoznak minden olyan lépés ellen, amely felvizezné az erre vonatkozó célokat. Ha összeadjuk ezt a CPAC körüli ellentmondásokkal, valamint azzal, hogy egyelőre teljesen nyitottnak tűnik az elnökjelöltségi verseny, akkor úgy néz ki, hogy izgalmas fordulatok elé nézünk a republikánus politikában.

Szolgálati közlemény: a Potus & Co már követhető a Facebookon is.

0 Tovább

potus & co

blogavatar

Mi és miért történik az amerikai politikában? Egy blog egyenesen Washington DC-ből.

Utolsó kommentek