Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nemet mondott a republikánusok nagy reménysége

Hiába bátorították sokan, Mitch Daniels indianai kormányzó végül úgy döntött, hogy nem száll be a 2012-es elnökválasztási kampányba. Ezt vasárnap kora reggel közölte támogatóival, döntését azzal indokolva, hogy a családja ellenezte, hogy induljon, és ugyan “szeretem az országot, de a családomat még jobban szeretem”.

Sok befolyásos republikánus háttérember kérlelte Danielst az utóbbi hetekben, hogy szálljon versenybe az elnökjelöltségért. Valóban erős jelölt lehetett volna. Költségvetési igazgatóként dolgozott a Fehér Házban George W. Bush idején, és Indianapolis kormányzókójaként is szerzett gyakorlati tapasztalatokat a költségvetési problémák kezelésében, márpedig az USA pénzügyeinek rendbetétele ígérkezik az egyik legfontosabb kampánytémának. Daniels visszafogott politikus, távol állnak tőle a más republikánus aspiránsokra jellemző harsány megnyilvánulások, így a független szavazók körében is lehettek volna esélyei az elnökválasztáson.

Ezekkel Daniels is tisztában lehetett, talán épp ezért vívódott olyan sokáig, hogy elinduljon-e. Az, hogy végül a távolmaradást választotta, aggodalommal töltheti el azokat a republikánusokat, akik az eddig felálló mezőnyt túl gyengének tartják. Múlt héten a felmérések szerint népszerű Mike Huckabee jelentette be, hogy - Danielshez hasonlóan személyes okokra hivatkozva - nem száll be a versenybe.

Ezek után meglepetés lenne, ha hirtelen megjelenne egy erős induló, így valószínűleg ebből a merítésből (amelyben a legerősebbnek a saját pártjában is sokak által támadott Mitt Romney tűnik) kell majd kiválasztaniuk a republikánusoknak azt, akivel le akarják győzni Barack Obamát 2012-ben.

0 Tovább

Kinek jó Huckabee távolmaradása?

Egy érdekes és fontos szereplővel lett szegényebb a 2012-es elnökválasztási kampány. Helyi idő szerint szombat este jelentette be Mike Huckabee a saját tévéműsorában, hogy nem száll versenybe a republikánus elnökjelöltség elnyeréséért. Annak ellenére döntött így, hogy több felmérés szerint is ő rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal a potenciális indulók között, így jó eséllyel szállhatott volna versenybe az egyelőre nem túl erősnek tűnő mezőnyben.

Huckabee azt mondta, ugyan sokan biztatták arra, hogy induljon, de számára ez egy lelki döntés volt. “Minden tényező azt mondja, hogy induljak, de a szívem azt mondja, hogy nem” - fogalmazott az egykori baptista lelkész és korábbi arkansas-i kormányzó a Fox Newson futó műsorának végén.


Huckabee a 2008-as kampányban - Forrás: flickr.com/mikehuckabee

Politikai elemzők persze felemlegetnek egyéb olyan tényezőket is, amelyek befolyásolhatták a döntését. Egyrészt vannak olyan általános körülmények, mint például az, hogy mindig nehéz szembeszállni egy hivatalban lévő elnökkel (ez minden problémája ellenére Barack Obamára is igaz), így bárki is lesz a republikánus jelölt, komolyan számolnia kell a kudarc lehetőségével. Huckabee számára emellett szempont lehetett az is, hogy az utóbbi években könyveivel, tévéműsorával, egyéb szerepléseivel pályája során először kezdett el igazán jól keresni, és egy elnökválasztási kampányban ezeknek a jövedelemforrásoknak egy részéről le kellene mondania.

Ezekhez a busás megbízásokhoz épp annak eredményeként jutott hozzá, hogy a 2008-as kampánynak ő volt az egyik meglepetése. Ugyan keményen konzervatív nézeteket vall például az abortusz és a melegjogok ügyében, de ez az elköteleződés humorérzékkel és nyitottsággal párosul, így nemcsak a vallásos választóknál volt népszerű, hanem szélesebb körben is. Így amikor a 2008-as előválasztási szezont elindító iowai kaukuszon olyan jelölteket tudott legyőzni, akik nála jóval erősebb anyagi és szervezeti hátteret tudtak maguk mögött, mindenki megjegyezte a nevét.

Ismertsége azóta csak nőtt, így mostani döntése után már csak az a kérdés, hogy végül is kit fog támogatni ebben a kampányban. A hitelességi problémákkal küszködő, de még mindig a legerősebb aspiránsnak tűnő Mitt Romney-val legendásan rossz a viszonyuk, így meglepő lenne, ha látványosan beállna mögé.

Persze egyúttal az a kérdés is felmerül, hogy ki profitálhat leginkább Huckabee távolmaradásából. A vallásos konzervatívok körében elfoglalhatja a helyét például Sarah Palin egykori alaszkai kormányzó, már ha úgy dönt, hogy elindul. De erre pályázhat Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök is, aki már hivatalosan is elindította a kampányát épp ezen a héten. Igaz, Gingrich korábbi viharos magánélete miatt nem feltétlenül a legvonzóbb a konzervatívok számára, de a politikus komoly erőfeszítéseket tesz a bizalmuk elnyerésére.

Vannak tehát, akik örülhetnek Huckabee döntésének, de ha kívülállóként tekintünk a kampányra, akkor csak sajnálhatjuk, hogy épp egy ilyen meghatározó figura marad ki belőle.

0 Tovább

Baráti tűzben

Mitt Romney minden elemzés és felmérés szerint az egyik legmeghatározóbb figurája a 2012-es elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőnynek. Sikeres üzletember, egykori kormányzóként tapasztalt politikus, a nevét is ismerik országszerte, és nem mellesleg nemcsak intelligens, de jóképű is. Azt ugyan még nem jelentette be, hogy el is indul a választáson, de a lehetséges aspiránsok közül talán ő tette eddig a legtöbbet (értek ez alatt rengeteg utazást, tárgyalást, szervezést, szereplést) azért, hogy sikeres kampánya legyen. Most azonban Mitt Romney bajban van. Méghozzá nagy bajban.

Romney legnagyobb gyengeségének már régóta azt tartották, hogy Massachusetts kormányzójaként egy olyan egészségügyi reformot vezetett be, amely kísértetiesen hasonlít az Obama-kormányzat szorgalmazására tavaly elfogadtatott, a republikánusok által keményen támadott törvényhez. Ennek az Obama-féle reformnak a központi eleme az, hogy gyakorlatilag kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítást minden állampolgár számára, és épp ez volt a legnagyobb újítása Romney 2006-os törvényének is. Ezt a kötelezővé tételt kifogásolják azonban leginkább az Obama-reform bírálói, szerintük ugyanis ezzel az állam gyakorlatilag átveszi az ellenőrzést az egészségügy felett (hiszen, aki nem tudja kifizetni a biztosítást, annak az állam támogatást nyújt), és korlátozza az állampolgárok szabad döntéshez való jogát.


Nem minden barátjának örülhet - Forrás: Flickr

Romney is a bírálók közé tartozik, de közben kiáll a saját reformja mellett. Ez az ellentmondás az, amelyet célkeresztjébe vett a talán legfontosabb amerikai konzervatív lap, a Wall Street Journal, amely két napon belül két szerkesztőségi cikket is közölt Romney-ról. Egyik sem volt túl hízelgő a számára, és akkor még finoman fogalmaztam.

Az első cikk csütörtökön jelent meg, és már a címe is sokatmondó volt: Obama jelölttársa. Azért ez volt a címe, mert azt javasolták Romney-nak, hogy ha már ennyi hasonlóság van az egészségügyi reformjaik között, akkor ne a republikánus elnökjelöltséggel próbálkozzon, hanem valahogy üsse ki Joe Biden jelenlegi alelnököt, és foglalja el a helyét a 2012-es kampányban. Ennél keményebb ütés alig érhet egy republikánus aspiránst egy, a pártot általában támogató laptól.

A Journal különböző adatokat idézett annak illusztrálására, hogy miért nem tartja sikeresnek Romney reformját, és maga a kormányzó is elismerte, hogy vannak olyan elemek, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az egykori kormányzó ugyanakkor nem tartja elhibázott lépésnek a biztosítási kötelezettség bevezetését, és a lap szerint ez a legsúlyosabb probléma, ez ugyanis azt jelzi, hogy Romney nem érti azt a kormányzati filozófiát, amelyet egyébként szavakban ő maga is képvisel. A Journal szerint ugyanis nem fér össze az, hogy valaki egyszerre hirdeti a szabadversenyre alapuló gazdaságot, majd ezzel együtt az állam szerepét (és az adófizetők terhelését a növekvő állami egészségügyi kiadásokkal) növeli az egészségügy átalakításával. “Az egészségügy körül zajló durva vita nem ilyen vagy olyan technokrata részletekről szól, hanem az alapvető külünbségekről a kormányzat szerepének megítélésében” - írta a lap a csütörtöki cikkben.

Romney épp aznap mondott egy nagyobb beszédet a hivatalosan még el sem kezdődött kampányát beárnyékoló kérdésről, és ebben ismét megerősítette, hogy nem tartja hibának a massachusetts-i reformot. Megismételte azt is, hogy az Obama-féle törvényt ezzel együtt rossznak ítéli meg, amelyet szerinte vissza kellene vonnia. Helyette azt javasolja, hogy az egyes államokra kell bízni, milyen módon alakítsák a saját egészségügyi rendszerüket, országos szinten pedig többek között adókedvezményekkel ösztönözné az embereket arra, hogy biztosítást kössenek.

Azt egyelőre nem tudni, mit szólnak ehhez a republikánus szavazók tömegei, de a Wall Street Journalt mindenesetre nem sikerült megnyugtatnia. A lap pénteken egy újabb cikket közölt azzal az alcímmel, hogy “Mitt az áthidalhatatlant akarja áthidalna”. Az újság információi szerint Romney azért nem hajlandó megtagadni 2006-os reformját, mert nem akarja, hogy ismét azzal támadják, amivel 2008-ban. Akkor sokan a szemére vetették, hogy gyakran változtatta az álláspontját (korábban liberálisabb nézeteket vallott például abortusz-ügyben, de aztán bekeményített, vélhetően a konzervatív tábor kedvéért). A Journal szerint azonban “jobb álláspontokat változtatni, mint megpróbálni védeni azt, ami intellektuálisan védhetetlen”.

Súlyos szavak ezek, biztos nem utoljára hallottuk őket a 2012-es kampányban.

0 Tovább

Ron Paul harmadszor

Nem nagy meglepetés, de azért ne menjünk el mellette szó nélkül. Környezetének tagjai szerint pénteken bejelenti Ron Paul képviselő Texas államból, hogy versenybe száll a Fehér Házért. Ott volt csütörtökön a republikánus aspiránsok vitáján, már felállított korábban egy, a lehetőségeket felmérő bizottságot, és összegyűjtött több mint egy millió dollárnyi adományt is. Így igazából az lenne furcsa, ha azt jelentené be, hogy végül mégsem akarna elindulni a 2012-es kampányban.

A bejelentést Exeterben, New Hampshire államban teszi meg, amely az egyik első állomása a jövő év elején kezdődő előválasztási küzdelemnek. Paul számára ismerős lesz a terep, ez ugyanis már a harmadik elnökválasztási próbálkozása. 1988-ban a Libertariánus Párt jelöltjeként indult, majd 2008-ban már a republikánus elnökjelöltségért szállt harcba, és ugyan nem igazán rúgott labdába, lelkes támogatói tábor alakult ki körülötte.

Ahogy arról egy korábbi bejegyzésben már írtam, Paul számára számára nincsenek tabuk, ha gazdasági konzervativizmusról van szó: felszámolna minden külföldi segélyt (azt mondja, ezek a pénzek úgyis svájci bankszámlákon kötnek ki), megszüntetné a központi jegybankot, és azt vallja, hogy a szövetségi kormánynak nincs semmi keresnivalója a gazdaság szabályozásában.

Ezek radikális nézeteknek számítanak még az Egyesült Államokban is, ahol simán lekommunistázzák azt, aki szerint a gazdagokat nagyobb arányban kell adóztatni, mint a szegényeket. Paul így eddig inkább az érdekes, mint fontos kategóriába tartozott az amerikai politikusok között, viszont az utóbbi években részben épp az ő követőiből jött létre a republikánusok politikáját egyre inkább meghatározó Tea Party mozgalom. Pont az ilyen politikailag aktív embereken múlik majd az előválasztások kimenetele is, így lehetséges, hogy Ron Paul okoz majd még meglepetéseket a 2012-es kampányban.

0 Tovább

Kit érdekel 2012? Ott van 2016!

A 2012-es elnökválasztásra nehézkesen felsorakozó republikánus mezőnyről olvasgatva egyre többször futok bele egy másik évszámba: 2016-ba. Többek szerint ugyanis vannak, akik már igazából ezt szem előtt tartva alakítják stratégiájukat és hozzák meg döntéseiket. Bár az amerikai politikai élet néha tényleg úgy tűnik, mintha az egész egy soha véget nem érő elnökválasztási kampány lenne, de azért innen 2011-ből nézve egy kicsit mégis túlzásnak tűnik az, hogy bárki is azzal foglalkozzon, hogy 2016-ra pozicionálja magát.

Ha azonban jobban belegondolunk, van benne ráció. Barack Obamának ugyan van sok gyengesége - ezek leginkább a gazdaság állapotával függnek össze, ahogy arról itt és máshol is mindenki sokat olvashatott -, de mégiscsak ő az a politikus, aki az elmúlt évtizedek egyik legprofibb politikai kampányának volt a főszereplője három évvel ezelőtt. Akkor rekordot döntöttek a begyűjtött adományokkal, és Obama a végtelenül hosszú előválasztási küzdelem ellenére is teli kasszával fordult rá a szavazás előtti utolsó hetekre (elég csak felidézni azt a példátlan húzást, amikor főműsoridőben vásárolt fél órát a nagy tévéhálózatokon).

Az akkori csapat gyakorlatilag ugyanabban a felállásban már dolgozik most is, ezúttal azonban nem kell majd költeniük az előválasztásokra, miután nem várható, hogy Obamának komoly kihívója lesz a demokrata párton belül. A republikánusoknál eközben nyitott a verseny, így az indulóknak előbb a jelöltség megszerzéséért folytatott - minden bizonnyal meglehetősen költséges - kampányra kell koncentrálniuk.

Nem csoda, hogy ezek után vannak olyan republikánusok, akik már most inkább 2016-ra kacsintgatnak, amikor egy újabb Obama-ciklus után kedvezőbb körülmények várhatnak rájuk. Miután Obama az alkotmányos kötöttség miatt nem indulhatna újra két ciklus után, így a demokratáknál várhatóan nyitott lesz a pálya, már csak azért is, mert nem valószínű, hogy Joe Biden alelnök megpróbálkozna az indulással. Biden akkor már 74 éves lesz, ráadásul már kétszer is nekifutott - 1988-ban és legutóbb épp 2008-ban - az elnökválasztási kampánnak, nem túl sok sikerrel.

Vannak aztán olyan tényezők is, amelyek szerint ritka, hogy két ciklus után meg tudja tartani egy párt a Fehér Házat, illetve hogy a jelenlegi republikánus mezőny is tele van olyan politikusokkal - például Tim Pawlenty vagy Jon Hunstman -, akik 2016-ban a korukat és politikai pályájukat tekintve talán még inkább erejük teljében lesznek, mint most. Persze - csak hogy a fenti, nagyon leegyszerűsített képletet a végére azért egy kicsit megbonyolítsam - sok múlik majd azon is, hogy mit csinálnak majd a most induló politikai játszmákban, amelyekben a legfontosabb évszám azért továbbra is 2012 marad.

0 Tovább

potus & co

blogavatar

Mi és miért történik az amerikai politikában? Egy blog egyenesen Washington DC-ből.

Utolsó kommentek