potus & co

Nem mindig ülnek a poénjai az Onion című vicceskedő újságnak, de ez az anyaguk tényleg szórakoztató, és egyben találó is. Azt írják az egyik álhírükben, hogy egy kézzel készített Nobama 2012 transzparens került az elnökválasztásra felsorakozó republikánus mezőny élére. Ez jól leírja azt a helyzetet, hogy mekkora tanácstalanság uralkodik a republikánus jelöltkeresésben, amibe ugyan hozott egy kis izgalmat Sarah Palin turnéja, de igazából lényegi fordulatot ez sem hozott. Az álhír azonban annyiban pontos, hogy ha valamiben már biztosak a republikánusok, az az, hogy olyasvalakit szeretnének, aki nagyon nem olyan, mint a mostani elnök.

Pedig úgy tűnt, hogy minden olyan jól megy Barack Obama számára. A gazdaság ugyan lassan, de növekedésnek indult. Amerikai kommandósok egy merész akcióban megölték Oszama bin Ladent. Több népszerű republikánus politikus is úgy döntött, nem indul a 2012-es elnökválasztáson, a versenybe beszállókról pedig a saját párttársaik nyilatkoztak fanyalogva.

Úgy tűnt tehát, hogy az amerikai politika történéseinek vezérfonala - vagy használhatjuk a magyar bölcsészkarosok egyik kedvenc szavát: narratívája - az volt, hogy a még néhány hónappal ezelőtt is egyszerűen lúzernek tartott Obama halmozza a sikereket, ellenfelei között zűrzavar uralkodik, így minden esélye megvan arra, hogy másfél év múlva újraválasztják.

Vissza a mélybe? - Forrás: flickr.com/whitehouse

Pénteken azonban közzétették a legújabb állásadatokat, és ezekből lesújtó kép rajzolódott ki az amerikai gazdaságról. A májusban létrejött új munkahelyek száma csak töredéke annak, amennyit a hivatalos előrejelzések vártak. A munkanélküliségi arány így továbbra is 9 százalék körül áll, ami európai szemmel ugyan nem tűnik soknak, de amerikai sztenderdek szerint rendkívül magas.

Egyes elemzők azt mondják, hogy nem kell pánikba esni, a gyenge adatok nem valamiféle trend részei, hanem rendkívüli tényezőkre (például a japán gazdaságban a földrengés és cunami miatt történt zavarok) vezethetők vissza. Nem meglepő módon ezen a véleményen van a Fehér Ház is, a republikánusok viszont persze azt mondják, hogy ez újabb bizonyítéka Obama szerintük elhibázott gazdaságpolitikájának.

Az, hogy kinek van igaza, valójában nem sokat számít annak a bizonyos narratívának a szempontjából. Amíg nem következik be valamilyen újabb fordulat, addig ez lesz a téma, erről fognak vitatkozni a kábelcsatornák műsoraiban, és erről kapnak kemény kérdéseket a demokrata politikusok és Fehér Ház-i stábtagok, ha épp szembekerülnek egy-egy újságíróval.

Pár hétig a republikánusok voltak sarokba szorítva, most a demokraták kerülnek a helyükre. Obama számára vigaszt az jelenthet, hogy - mint ahogy most is látjuk - a narratíva bármikor gyorsan megváltozhat. Persze azért nem árt, ha valamit tesz is annak érdekében, hogy számára kedvező fordulat következzen be.

Amikor 2008-ban már érződött, hogy Barack Obamával komolyan kell számolni, akkor riválisai azzal az érvvel próbálták elgáncsolni, hogy ugyan szépen tud beszélni, de nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy elvezesse az Egyesült Államokat. Valami hasonlóval próbálkozik most Mitt Romney, aki csütörtökön egy New Hampshire-i farmon jelentette be, hogy elindítja elnökválasztási kampányát.

A republikánus politikus szerint ugyan az amerikai választók jóhiszeműen bizalmat szavaztak három éve a tömegeket inspiráló Obamának, de azóta rá kellett jönniük, hogy kudarcot vallott. A munkanélküliség továbbra is rendkívül magas, és Romney azt ígéri, hogy ő mint egykori sikeres üzletember majd rendet tesz a gazdaságban.

Az amerikai elnökválasztás rendszerint nagyon izgalmas politikai küzdelem, de az egyes politikusok kampánya gyakran unalmas önismétlésekből áll. Az elején kitalálnak egy üzenetet, és ezt sulykolják hónapokon át (emlékszünk még a reményre és a változásra?), persze közben vannak finomhangolások és nyilván alkalmazkodnak az esetlegesen megváltozó körülményekhez.

Romney most láthatóan azzal számol, hogy ez a kampány nem arról szól majd, hogy ki az inspirálóbb figura, hanem arról, hogy ki az, akinek szakértelmében jobban bíznak a választók. Ennek megfelelően fogalmazta meg a szeles időben elmondott beszédét, amelyet még biztosan sokszor hallhatunk majd tőle.

A munkanélküliség pedig tényleg súlyos probléma, jelenleg 9 százalékon áll azok aránya, akik dolgozni szeretnének, de nem találnak állást. Az elmúlt bő hetven évben nem volt példa még arra sem, hogy egy elnököt 7,2 százalékos munkanélküliség mellett újraválasszanak, arra pedig még a legoptimistább elemzők sem számítanak, hogy 2012 novemberére akár csak megközelíti ezt a szintet az állástalanok aránya. Így lehetséges, hogy ami nem működött 2008-ban, az hatásosnak bizonyul most.

Az emúlt napok Sarah Palin jegyében teltek. Előbb olyan jelzések érkeztek a környezetéből, amelyek szerint mégis komolyan gondolkodik azon, hogy belevág az elnökválasztási kampányba, majd elindult egy motoros-buszos turnéra. Ennek során ráadásul épp keleti parti államokat keres fel, ahol a felmérések szerint nem túl népszerű. Közben ugyanakkor az elnökválasztási indulásra vonatkozó újságírói kérdésekre hárító válaszokat ad (mint a Daily Beast fenti videóján). Csupa rejtély ez a Palin, vagy legalábbis nagyon jól érzi, hogyan kell ezt a látszatot kelteni.

Fanyalogtam már én is ezen a blogon arról, hogy milyen gyengének tűnik a jövő évi elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőny, főleg miután két meghatározó figura, Mike Huckabee és Mitch Daniels is jelezte, hogy nem fognak elindulni. Most azonban egyre nagyobb esély van rá, hogy csatlakozzon egy sztárkategóriába illő politikus: Sarah Palin.

Az egykori alaszkai kormányzó már tavaly állandó szereplője volt a találgatásoknak, de aztán ezek kicsit elcsendesedtek, miután több más potenciális indulóval ellentétben nem tette meg az ilyenkor szokásos lépéseket (pl. előkészítő bizottság felállítása, kampánycsapat felépítése). Sorra jelentek meg olyan felmérések is, amelyek szerint a szókimondó stílusáról ismert, a szociális konzervatív bázis kedvenceként számon tartott politikus túlságosan megosztó személyiség ahhoz, hogy esélye legyen a tágabb választói körben. Nem ment el februárban a konzervatívok éves gyűlésére, a CPAC-re sem, pedig az elnökválasztáshoz közeledve ez egy fontos fóruma az induláson gondolkodó politikusoknak.

Felforgatná a mezőnyt - Forrás: Facebook

Most azonban megint olyan jelzések érkeznek Palin környezetéből, amelyek arra utalnak, hogy talán mégis belevág a kampányba. Kiderült, hogy férjével házat vettek az arizonai Scottsdale-ben, ami után egyből megjelentek a találgatások, hogy biztosan ott akarja berendezni kampányközpontját. Szerdán pedig megjelent a hír, hogy Palin megrendelést adott egy konzervatív rendezőnek egy olyan film elkészítésére, amely alaszkai kormányzóságáról szól. A bemutatója júniusban lesz, méghozzá nem máshol, mint Iowa államban a jövő év elején induló republikánus jelölési verseny első állomásán.

Ezekből a részletekből kezd összeállni egy olyan kép, amely szerint Palin mégiscsak komolyan gondolkodik azon, hogy beszáll az elnökválasztási kampányba. Végső soron neki valóban nem kell sietnie, ha van politikus, akinek nem szükséges arra energiát fordítania, hogy a választók megismerjék (ellentétben például Tim Pawlentyvel), akkor az Palin. Bár csak három éve került be az országos politikába az akkori republikánus elnökjelölt John McCain alelnökjelöltjeként, de a sokakat meglepő jelölés egy csapásra ismertté tette. Két éve aztán lemondott a legforróbb politikai történésektől meglehetősen távol eső Alaszka kormányzói posztjáról, és azóta könyveivel járja az országot, beszédeket mond (jó pénzért), tévében szerepel (a Fox News állandó kommentátoraként és egy valóságshow szereplőjeként is), és ontja csípős megjegyzéseit a Facebookon és a Twitteren.

Az elnökválasztásra eddig felállt republikánus mezőnyt gyakran éri az a kritika, hogy nem túl karakteres politikusokból áll, és ezen biztosan változtatna Palin megjelenése. Volt szerencsém részt venni a 2008-as republikánus elnökjelölő konvención, és ma is élénken emlékszem arra, milyen őszinte ujjongás és üdvrivalgás fogadta a magát egyszerű vidéki anyukaként bemutató Palint. Valószínűleg most sem lesz gondja a hívei feltüzelésével, már csak a leendő riválisainak kell kitalálnia, mihez is kezdjenek vele.