potus & co

Valami szokatlan történt az amerikai politikusokkal. Az utóbbi néhány év arról szólt, hogy ha a két nagy pártnak volt valamilyen vitája, akkor abból mindig hatalmas háborúskodás lett, amelynek csak akkor sikerült véget vetni, amikor már tényleg nem volt más lehetőség az apokaliptikus (vagy annak leírt) következmények elkerülésére. Ez történt tavaly tavasszal a kormány leállásával fenyegető költségvetési vitában és augusztusban az adósságplafon felemelése körüli konfliktusban is.

Ehhez képest most kedden szépen csendben megegyeztek a törvényhozási republikánusok és demokraták egy olyan kérdésben, amelyről decemberben még kemény viták folytak köztük. Azon ment a marakodás akkor, hogy mi legyen az ottani társadalombiztosítási járuléknak megfelelő adó szintjével.

Egy korábbi törvény ugyanis a szokásosnál alacsonyabb csintre csökkentette ezt a legtöbb amerikai dolgozó által fizetett adót, viszont ez a kedvezmény csak tavaly év végéig szólt. A Fehér Ház és a törvényhozási demokraták azt mondták, hogy meg kell hosszabbítani, mert az adóemelés súlyos károkat okozhat a továbbra is gyengélkedő gazdaságnak. A republikánusok viszont feltételeket kötöttek ennek támogatásához, és végül csak egy olyan egyezségbe mentek bele, amely mindössze két hónappal - tehát február végéig - hosszabbította meg a kedvezményt.

Így arra lehetett számítani, hogy az újabb határidő közeledtével ismét kiújul a háborúskodás, a kongresszusi tárgyalásokon azonban különösebb feszültségek nélkül megszületett egy megállapodás. Ennek értelmében nemcsak az adókedvezményt tartják fenn, hanem meghosszabbítják a munkanélküli segélyek kifizetését és megmaradnak a jelenlegi szinten az idősek egészségügyi ellátását biztosító Medicare programban résztvevő orvosok juttatásai is.

Az alku elsősorban a demokraták számára jelent politikai győzelmet, miután elsősorban az ő követeléseik teljesültek, viszont hosszabb távon a republikánusok is profitálhatnak belőle. Így ugyanis lesz muníciójuk visszavágni azokra a demokrata vádakra, hogy a republikánus párt csak a leggazdagabb rétegek érdekeit képviseli, és nem támogatja a középosztályt segítő intézkedéseket. Választási évben (nemcsak elnökről, hanem kongresszusi helyekről is szavaznak majd novemberben az amerikaiak) ez is egy nagyon fontos szempont.

Persze az is lehet, hogy még nincs vége a történetnek, és a drámai jelenetek csak később következnek. A törvényhozás várhatóan pénteken szavaz majd a megállapodásról, és lehet, hogy lesznek olyanok - elsősorban a képviselőházi republikánusok legkonzervatívabb tagjainak körében -, akik még megpróbálják megtorpedózni.

A hetek óta bonyolódó, nem éppen könnyen érthető törvényhozási dráma újabb fordulatot vett. Pár napja még arról írtam, hogy a kongresszusi demokraták és republikánusok egymásnak feszültek két törvény miatt. Az egyik egy költségvetési jogszabály volt, amelynek elfogadása nélkül leállt volna a kormányzati gépezet. A másik arról szól, hogy meghosszabbítsák-e az ottani társadalombiztosítási járuléknak megfelelő adó szokásosnál alacsonyabban tartását.

A két jogszabály úgy kapcsolódott össze, hogy a demokraták megmondták, csak akkor hajlandók támogatni a költségvetési szabályt, ha a republikánusok belemennek az adótörvény (amelyhez még a munkanélküliségi segélyek és egyes egészségügyi kifizetések meghosszabbítása is társult) elfogadásába.

Úgy tűnt, hogy végül különösebb drámai jelenetek nélkül át is megy mindkét javaslat a kongresszuson. Előbb elfogadták a költségvetési jogszabályt, amelyet Barack Obama elnök már alá is írt, így elhárult a kormányzat leállásának veszélye. A szenátus aztán megszavazta az adótörvényt is, igaz, az egy kicsit felemásra sikeredett.

Egyrészt csak két hónapra hosszabbították meg az év végén lejáró adókedvezményt és a kifizetéseket, másrészt a szenátusi republikánusok csak azzal a feltétellel voltak hajlandó támogatni, ha egyben törvény kötelezi Obamát arra, gyorsítsa fel a Keystone XL nevű, Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó olajvezetékről szóló döntést. (Környezetvédők ellenzik a tervet, és Obama korábban úgy határozott, hogy eltolja a végső döntést a 2012-es választás utánra.)

Egy olyan törvényt fogadott el tehát a szenátus, amely ugyan nem jelentett hosszú távú megoldást, de minden fél számára adott valamit (Obama is jelezte, hogy elfogadja az alkut), és persze lehetővé tette a szenátoroknak, hogy további törvényhozási vesződés helyett végre ráfordulhassanak a pihentető ünnepekre. Az idei évre elvileg már be is fejezték az ülésezést, és a szenátorok többsége haza is utazott.

Úgy tűnik azonban, hogy egy kicsit korán örültek a korán kezdődő pihenőnek. A képviselőházban többségben lévő republikánusok ugyanis jelezték, hogy nem fogadják el a szenátusban megszavazott törvényt. John Boehner képviselőházi elnök vasárnap délelőtt a Meet The Press című tévéműsorban közölte, hogy szerinte a kéthónapos hosszabbítás csak a probléma megoldásának elodázását jelenti. Boehner annak ellenére bírálta most a törvényt, hogy a kiszivárgott hírek szerint szombaton még egy konferenciahíváson arról győzködte a republikánus képviselőket, hogy támogassák a szenátus által elfogadott jogszabályt.

Számos republikánus képviselő ugyanakkor tiltakozott, szerintük épp az ilyen felemás alkuk rombolják a törvényhozás tekintélyét. Azt is mondják, hogy szerintük az adókedvezmény fenntartásával járó bevételkiesést egyes kiadások csökkentésével kell kompenzálni.

A képviselőház hétfőn tárgyalja a törvényt, és ha módosít a jogszabályon, akkor az visszakerül a szenátus elé. Ha a kongresszus nem jut dűlőre az ügyben, akkor mintegy 160 millió dolgozónak kell majd több adót fizetnie januártól, mint idén. Ez az, amit mindenki el akar kerülni (vagy legalábbis mindenki ezt mondja), csak abban nem értenek egyet, hogyan oldják meg. Feszültnek ígérkezik az idei washingtoni karácsony.