potus & co

Több mint egy hete voltak a bostoni robbantások, de mintha kicsit még távolibbnak tűnnének. Nyilván a támadással kapcsolatos hírek töltötték meg leginkább az újságok címlapját, de nem szorították ki teljesen az egyéb történéseket (például a fegyverszabályozás kérdését), és nem látni a jeleit valamiféle nagy nemzeti önvizsgálatnak sem. Nem valószínű például, hogy lényegi változások jönnek az általános biztonsági intézkedésekben, például a közlekedési hatóságok is azt jelentették be, hogy nem lefújják, hanem csak elhalasztják annak engedélyezését, hogy zsebkéseket fel lehessen vinni a repülőkre.

Ahogy mondani szokás, az élet tehát ment tovább, aminek a legegyértelműbb jele volt, hogy amikor Bostonban egy héttel a robbantás után néma megemlékezést tartottak, akkor a gyalogosok megálltak, de az autós forgalom haladt tovább. Néhány sofőr ugyan leállította az autóját, de aztán a türelmetlen taxisok dudálgatására mégis elindultak.

Van azonban egy politikai ügy, amelyre lehet közvetlen hatása a terrorcselekménynek. A szenátus épp ezekben a hetekben tárgyalja a bevándorlási rendszer megreformálására tett javaslatot. A reform szokatlan módon viszonylag széles kétpárti támogatottsággal rendelkezik, de azért vannak bírálói, akiknek a hangja felerősödött, miután kiderült, hogy a robbantásokat bevándorlók követték el.

Két szenátor, Charles Schumer és Chuck Grassley egymásnak ugrott egy hétfői meghallgatáson 

Chuck Grassley republikánus szenátor volt az első, aki összekötötte a két ügyet, és jelezte, hogy szerinte a bevándorlási reformról a robbantások fényében kellene tárgyalni. Egy másik republikánus szenátor, Dan Coats pedig azt javasolta, hogy a történtek miatt inkább halasszák el a reform megvitatását egy-két hónappal. A halogatás valószínűleg rontana a csomag elfogadásának esélyein, a törvényjavaslatot ugyanis eleve nagy küszködés árán hozta össze a nyolcak bandájaként emlegetett, négy-négy republikánus és demokrata szenátorból álló csoport.

A reform egyik kényes pontja az, hogy megnyitná az állampolgársághoz vezető utat az országban jelenleg illegálisan tartózkodó mintegy 11 millió bevándorló előtt. Vannak, akik szerint a robbantások azt bizonyítják, hogy ennek a szerintük engedékeny hozzáállásnak komoly veszélyei vannak.

Igaz ugyanakkor, hogy a bostoni támadás egyúttal a reform támogatói számára is jó érvként szolgálhat, ők ugyanis rámutathatnak arra, hogy a merénylők a jelenlegi, problémásan működő rendszerben tudták megvetni a lábukat az Egyesült Államokban (a két fiú a szüleivel érkezett ide még gyerekként, a fiatalabbik azóta állampolgárságot is szerzett, de a testvére is legálisan tartózkodott az országban). Ahogy a reformtörekvés egyik vezéralakja, a republikánus Marco Rubio fogalmazott egy hétfői közleményben: “A támadás megerősíti azt, hogy a bevándorlási reformnak egy hosszú, nyitott és transzparens folyamatnak kell lennie, amelyben megválaszolunk minden fontos kérdést a törvényről. De ettől még a mostani rendszer működésképtelen, és meg kell javítanunk.”

Szegény Jeb Bushnak nincs szerencséje. Épp akkor jön Washingtonba a könyvét promotálni, amikor az egész városon eluralkodott a hókrízistől való félelem. Kedden tele voltak a hírek a vészjósló időjárási előrejelzésekkel, és én még az áramszolgáltatótól is kaptam egy telefonhívást, amelyben felhívták a figyelmemet arra a fizikai törvényszerűségre, hogy ha nagy mennyiségű hó esik a fákra, akkor egyes ágak letörhetnek, és elszakíthatják a vezetékeket, ami áramkimaradást okozhat.

Végül mégsem alakult annyira durván a helyzet, a hó ugyan esik, de szinte azonnal el is olvad. A város azonban ennek ellenére is kihaltnak tűnik, alig látni valakit az utcán, és a reggelenként tömött kávézók is üresen konganak.

Nem a legjobb alkalom tehát ez a washingtoni szereplésre, Jeb Bushnak azonban akadnak egyéb problémái is. A 41. elnök (George Bush) fia és a 43. elnök (George W. Bush) testvére a bevándorlás reformjáról írt könyvet (egy társszerzővel közösen), amelyért most saját párttársai részéről érik kritikák.

Jeb Bush (balra) tavaly Mitt Romney társaságában - Forrás: AFP

A korábban Florida államot kormányzó, spanyolul tökéletesen beszélő Jeb Bush (akinek nem mellesleg a felesége mexikói származású) eddig a republikánus párt mérsékelt szárnyához tartozott a bevándorlási reformot illetően. A tavalyi elnökválasztási kampányban például keményen bírálta a pártját, amiért annak meghatározó figurái számára a reform kimerült abban, hogy szigorúan fel kell lépni az illegális bevándorlókkal szemben.

Ezért tűnk most meglepetésnek az, hogy Bush a könyvben egy meglehetősen keményvonalas javaslattal áll elő. Ennek lényege az, hogy ugyan meg kell adni a lehetőséget az itt élő illegális bevándorlóknak a törvényes tartózkodásra, de Bush hozzáteszi azt is, hogy ha állampolgárságot akarnak szerezni, akkor előtte vissza kellene menniük a hazájukba.

Ez szigorúbb annál, mint amit a republikánus törvényhozók javasoltak az utóbbi hetekben, akik közül most többen értetlenül fogadják Bush elképzelését. “Váratlanul ért ez a javaslat, és aláássa azt, amit most tenni próbálunk” - idézte a Washington Post Lindsey Graham republikánus szenátort, aki tagja annak a demokrata és republikánus törvényhozókat is magában foglaló csoportnak, amely egy kétpárti reformtervezeten dolgozik.

Közben beindultak a találgatások, hogy Bush javaslata valójában része a 2016-os elnökválasztási kampányra való esetleges felkészülésének. A spekulálók szerint az egykori kormányzó azért állt elő egy szigorú elképzeléssel, mert így akarja elnyerni a választásban várhatóan kulcsszerepet játszó konzervatív bázis bizalmát. Ennek ugyanakkor ellentmond az, hogy más kérdésekben kifejezetten liberális álláspontot képvisel: a költségvetési vitában hajlandó lenne például elfogadni további bevételnövelő intézkedéseket, igaz, cserében elvárná, hogy a demokraták menjenek bele a nagy szociális ellátó rendszerek megreformálásába.

Bush környezetének tagjai szerint a bevándorlási javaslat mögött nem kell semmilyen hátsó szándékokat keresni, valójában ugyanis csak arról van szó, hogy a könyvet tavaly írta, amikor egy ilyen állampolgársági elképzelés még kifejezetten mérsékeltnek számított volna republikánus körökben. Azóta sokat enyhült a republikánusok szigorúsága (nyilván nem függetlenül attól, hogy az elnökválasztáson a bevándorlási kérdésre különösen érzékenyen tekintő latin szavazók túlnyomó többsége Obamára szavazott), és gyakorlatilag beelőzték Busht.

Bármi is volt a veterán politikus szándéka az állampolgársági javaslattal, azt nyilvánvalóvá tette, hogy fontolgatja az indulást 2016-ban. “Nem mondom azt, hogy igen. Egyszerűen csak nem mondom azt, hogy nem” - fogalmazott Bush az MSNBC csatornának adott interjúban.

A körülményes, óvatoskodó megfogalmazások által jellemzett politikai nyelvezetben ez egy határozott szándéknyilatkozatként is értelmezhető, bár Bush valószínűleg ennél simább belépőt szeretett volna. És akkor még nem is beszéltünk az elnöki székből rendkívül alacsony népszerűségi mutatók mellett távozó testvérének hosszú árnyékáról, amivel szintén meg kell majd küzdenie, ha komolyan gondolja az indulást.

Az elmúlt években visszatérő sirám volt az, hogy végletekig megosztott az amerikai politika, és ezek a panaszok nem is voltak alaptalanok. A demokraták és a republikánusok évek óta képtelenek megegyezni a költségvetési kérdésekben, a fegyvertartás szabályozása körül szenvedélyes vita dúl, a viták általános hangnemére pedig jellemző, hogy nem kell különösen extrémnek lennie senkinek ahhoz, hogy megkaphassa a szélsőjobboldali vagy a kommunista bélyeget.

Ehhez képest most itt van egy ügy, amelyben egy erősnek tűnő szövetség formálódik a Fehér Ház, valamint meghatrozó demokrata és republikánus törvényhozási vezetők között. Ez az ügy a bevándorlási reform, amely az egyik legsúlyosabb társadalmi problémája az Egyesült Államoknak. A több mint 300 milliós lakosú országban él 11 millió illegális bevándorló, akiknek többsége már berendezkedett itt - dolgozik, családja van -, de papírok híján a kitoloncolás veszélye fenyegeti őket.

A helyzet rendezése évek óta az egyik legérzékenyebb kérdésnek számít. Az egyik oldalon vannak azok (jellemzően demokraták), akik szerint meg kell adni a lehetőséget a dolgozó és törvénytisztelő bevándorlóknak a legális tartózkodásra, a másik oldalon viszont vannak azok (jellemzően republikánusok), akik szerint ez a fajta engedékenység újabb lökést adna az illegális bevándorlásnak, és ehelyett inkább a törvényszegők megbüntetésére és a határőrizet szigorítására kellene koncentrálni.

Sokáig úgy tűnt, hogy ezeket az egymásól távoli álláspontokat nehéz lesz kibékíteni, de az elmúlt napokban egy 4-4 demokrata és republikánus szenátorból álló csoport előállt egy reformtervezettel, amelynek lényege, hogy ötvöznék a két megoldást, és egyrészt megnyitnák a legális tartózkodás előtti utat, másrészt megerősítenék a határőrizetet, valamint új eszközökkel küzdenének az illegális bevándorlók munkahelyi alkalmazása ellen.

John McCain (középen) és Chuck Schumer (jobboldalon)

A szenátorokat a “nyolcak bandája” néven emlegeti a média, bár ketten közülük a Politico szerda reggeli fórumán megjegyezték, hogy nem igazán tetszik nekik ez az elnevezés. “Legyen csak csoport!”. “Legyen nagy amerikaiak!”. Így viccelődött egymás szavába vágva John McCain republikánus és Chuck Schumer demokrata szenátor, akiknek beszámolójából kiderült, hogy a hétvégén bemutatott tervezet előkészületei már hónapokkal ezelőtt, a novemberi elnökválasztás utáni napokban megkezdődött.

Schumer elmesélte, hogy egy szombati napon kapott egy telefonhívást Lindsey Graham republikánus szenátortól, aki közölte, “a banda visszatért, vágjunk neki a bevándorlásnak”. A bevándorlási reform téma volt az elnökválasztási kampányban is, de ott még nagyon különböző álláspontot képviselt a két oldal. Barack Obama a bevándorlók számára kedvező ígéreteket tett (és konkrét intézkedést is hozott az országba gyerekként érkezett, a társadalomba beilleszkedett bevándorlók védelme érdekében), míg Mitt Romney a keményvonalas republikánusok merev, szigorpárti vonalát vitte.

Ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye: Obamát támogatta a bevándorlási szempontból érzékeny latin szavazók több mint 70 százaléka. A szerdai beszélgetésen McCain is elismerte, hogy ez komoly figyelmeztetés volt a pártja számára. Szerinte a “republikánus párt nem volt képes megérteni ennek a problémának a súlyát”, most azonban fel kell fogniuk, hogy máshogy kell hozzáállni a latin szavazókhoz, ha nem akarnak hosszú távon háttérbe szorulni. Hozzátette, hogy ez a felismerés az egyik “mocskos kis titka” annak, hogy most kétpárti megállapodás formálódik a bevándorlási reformról.

A nagy egymásra találás üzenetére erősített rá az is, hogy a két szenátor egymással versengve dicsérgette a másik oldalt. McCain külön is méltatta Schumert, aki szerinte nagyon mérsékelten és megértően áll hozzá az ügyhöz, míg Schumer a legkedvesebb szavait a nyolc szenátorból álló csoport egyik kulcsfigurájának, Marco Rubiónak tartogatta. “Komoly erőt mutatott fel” - mondta a szenátor Rubióról, aki kubai bevándorlók gyerekeként személyesen is érintett ebben a bonyolult politikai kérdésben.

Rubio azért játszik fontos szerepet, mert népszerű a republikánus párt konzervatív köreiben, ahol a többség eddig csak a szigort volt hajlandó elfogadni a bevándorlási probléma megoldásaként. Különösen nagy az ellenkezés a konzervatív talkshowk házigazdái részéről, mint amilyen például Rush Limbaugh, Rubio azonban interjút adott többek között neki is, és sikerült is valamennyire megpuhítania a harsányságáról ismert műsorvezetőt. Schumer ezt egyfajta hőstettként emlegette a szerdai beszélgetésen, szerinte ugyanis Rubio “bement az oroszlán barlangjába”.

Bár a két szenátor elég optimistának tűnt, McCain megjegyezte azért, hogy talán túlságosan is rózsás képet festenek. Valójában ugyanis elég komoly akadályokon kell még átverekedniük magukat ahhoz, hogy a néhány papírlap terjedelmű javaslatból egy vaskos, minden részletre kiterjedő törvényszöveg legyen. Több republikánus politikus jelezte már, hogy elfogadhatatlannak tartja a tervezetet, és ahogy McCain megjegyezte, Schumernek sincs könnyű dolga a liberálisok meggyőzésével.

Fontos szempont az is, hogy mit tud hozzátenni a történethez Barack Obama, akinek egyik legfontosabb kampányígérete volt a bevándorlási reform megvalósítása. Épp kedden tartott egy nagyobb beszédet a témában, és ebben ugyan üdvözölte a szenátorok javaslatát, de jelezte azt is, hogy ő a reform egyik sarokpontjának azt tartja, hogy megnyíljon az illegális bevándorlók előtt a lehetőség az állampolgárság felé. Ezt a republikánus oldalon berzenkedve fogadják, ők ugyanis nem mennének ilyen messzire, de még ezzel együtt is szokatlanul nagy az egyetértés most az amerikai politika fő erői között.

Pár éve volt szerencsém eltölteni néhány napot a napfényes Miamiban. Bár tényleg nem lehetett panasz az időjárásra - a nap valóban hétágra sütött, legfeljebb a magas páratartalom volt kissé zavaró -, és még Miami Beach sem volt kifejezetten messze, az időm nagy részét egy rettentően erősen légkondicionált hotel ablaktalan helyiségeiben töltöttem. Egy konferencia előadásait hallgattam a bevándorlásról, ami Magyarországon nem feltétlenül forró téma, az Egyesült Államokban viszont a legfontosabb társadalmi kérdések közé tartozik.

Nem is csak fontos, hanem nagyon ellentmondásos is, amellyel a politika annak ellenére nem tud kezdeni, hogy viszonylag egyszerű - vagy legalábbis egyszerűen leírható - problémáról van szó. A helyzet ugyanis a következő: az ország tele van több milliónyi illegális bevándorlóval, akiknek száma ráadásul egyre nő, mert az Egyesült Államok továbbra is vonzó célpont a jobb életre vágyó embereknek. Ezeknek az embereknek egy jelentős része dolgozik, tanul, tehát mondhatjuk azt, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, de közben mégiscsak törvénytelenül vannak jelen az országban.

Ocean Drive, Miami - Forrás: saját fotó

Ez nyilván nem egy normális állapot, és adódik az a megoldás, hogy ha már ott vannak, és tisztességesen is viselkednek, akkor kapják meg a törvényes lehetőséget a maradásra. Erre mondják ugyanakkor sokan azt, hogy ez valójában a törvénytelen cselekedet jutalmazása lenne, és kitolást jelentene a jogkövető állampolgárokkal szemben, arról nem is beszélve, hogy újabb milliókat ösztönözne illegális bevándorlásra.

Nehéz ebben igazságot tenni, és egyelőre nem is sikerült. Még az előző elnök, George W. Bush idején volt egy nekibuzdulás, de az csúnya kudarcot vallott. Bushék azzal próbálkoztak, hogy ötvözzék a két nézőpontot: egyrészt teremtsék meg a lehetőséget a régóta ott élő, dolgozó vagy tanuló embereknek az állampolgárságra, másrészt pedig szigorítsák meg a határok ellenőrzését, hogy gátat szabjanak az újabb illegális bevándorlók további áradatának. Ez a reformpróbálkozás ugyanakkor elbukott, nem kis részben azért, mert a republikánusok keménymagja nem volt hajlandó lenyelni az amnesztiának is beillő állampolgársági lehetőséget.

Az ügyben azóta sincs előrelépés. Barack Obama ugyan a 2008-as kampányban sok más mellett azt is megígérte, hogy megreformálja a bevándorlás rendszerét, de a megvalósítás elmaradt. Nem mintha sok lehetősége lett volna rá, miután 2010-ben a republikánusok irányítása alá került a képviselőház, ráadásul bekerült sok olyan képviselő, akik még a korábbiaknál is keményvonalasabb konzervatívoknak bizonyultak többek között a bevándorlás kérdésében is.

A kongresszus támogatása nélkül az amerikai elnök nem sokat tud tenni a legtöbb belpolitikai kérdésben, Obama azonban most egy látványos manőverrel kikerülte a törvényhozást, és pénteken bejelentette, hogy elnöki rendelkezésként előírja azt, hogy az illegális bevándorlók egy jelentős része mentesül a kitoloncolás veszélyétől, és még munkavállalási lehetőséghez is jut. Konkrétan azokról a 16 és 30 év közötti fiatalokról van szó, akik már legalább öt évet eltöltöttek az országban, és tanulnak, esetleg már diplomát is szereztek, vagy pedig a hadseregben szolgálnak. Az állampolgárság lehetősége ugyan nem nyílik meg előttük, de hozzájuthatnak egy kétévente megújítható munkavállalási engedélyhez, attól pedig egyáltalán nem kell tartaniuk, hogy hazaküldik őket.

Bevándorlók buliznak Miamiban - Forrás: saját fotó

Ez az intézkedés egy korábban Obama által támogatott törvényjavaslatnak a felpuhított verziója. A reakciókat olvasgatva a bevándorlók és az őket támogató szervezetek nagy örömmel és megkönnyebbüléssel fogadták az elnök bejelentését, de vannak azért fenntartások is. Egyrészt ez az intézkedés csak a bevándorlók egy része számára jelent könnyebbséget (becslések szerint 800 ezren lehetnek, akikre vonatkozik a rendelet, de rajtuk kívül van még több millió illegális bevándorló), másrészt mivel ez egy elnöki rendelkezés, ezért nagyon könnyen meg is változtatható. Nem kell hozzá semmi más, mint hogy a novemberi elnökválasztáson egy olyan ember kerüljön a Fehér Házba, aki nem ért egyet ezzel a lépéssel.

Azt nem tudjuk, hogy Obama ellenfele, a republikánus Mitt Romney mit tenne a rendelkezéssel, egyelőre nem válaszolt ugyanis arra a kérdésre, hogy győzelme esetén visszavonná-e azt. Azt viszont tudjuk, hogy az előválasztások során tartotta magát a párt konzervatív szárnyának irányvonalához, és mereven elzárkózott attól, hogy megnyissák a lehetőséget az állampolgárság felé az illegális bevándorlóknak. A jelöltség megszerzése óta ugyanakkor kevésbé kategorikusan nyilatkozik a témáról, amelyről a republikánus párton belül is egyre látványosabb vita zajlik. Vannak ugyanis többen, akik szerint nem vezet sehova az, ha a bevándorlási probléma egyedüli megoldásának a kitoloncolásokat és a határok megerősítését tartják.

Ezt nem is csak a nemzetgazdasági felismerés (sok cégvezető mondja, hogy a bevándorlók rendkívül fontos szerepet játszanak a gazdaság működésében) vagy a humanitárius szempontok mondatják velük, hanem a saját politikai érdekeik is. Az illegális bevándorlók ugyan természetesen nem tudnak szavazni, de a rokonaik, barátaik közül sokan igen. A bevándorlók nagy része ugyanis latin országokból érkezik, és az állampolgársággal is rendelkező spanyol anyanyelvű közösség egyre meghatározóbb szerepet játszik a politikában is.

Nem más figyelmeztette ennek jelentőségére a republikánus pártot, mint Jeb Bush, az előző elnök testvére. Bush annak a Floridának volt korábban a kormányzója, amelynek meghatározó városa a bevezetőben emlegetett Miami. Amikor esténként kimentem a légkondicionált hotelből a tengerparti kocsmákhoz, sokkal több spanyol szót hallottam, mint angolt. A gyenge amerikai söröket és mojito koktélokat kortyolgató vendégek között biztosan voltak olyanok, akik jogosultak a szavazásra, és szívükön viselik az illegális bevándorlók sorsát. Obama most feléjük tett egy látványos gesztust az elnöki rendelkezéssel. Kérdés, mit lép majd erre Mitt Romney.

Nem tervezek nap képe sorozatot indítani, de emellett most azért ne menjünk el. A fotó (forrás: az AP egyik Youtube-videója) szerdán készült egy reptéren az arizonai Phoenix mellett, ahol az állam kormányzója, Jan Brewer fogadta a SOTU-beszéd után országjárásra indult Barack Obama elnököt. Ezek a találkozók legtöbbször nagyon unalmasak: kézfogás, mosoly, pózolás a fotósoknak, esetleg egy rövid kis beszélgetés. Most nem ez történt, ahogy a fenti képen is látható, nyilvánvaló feszültség volt Brewer és Obama között, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelent meg olyan kép is, amelyen mosolyogtak egymásra.

A republikánus kormányzó később újságíróknak azt mondta, hogy „kicsit fenyegetettnek” érezte magát a rövid találkozó során, amelynek állítása szerint úgy lett vége, hogy ő még beszélt, de Obama mondat közben faképnél hagyta.

A két politikus közötti feszültség nem új fejlemény. Az Obama-kormányzat tiltakozott az Arizona államban a kormányzó támogatásával 2010-ben meghozott, jogvédők által diszkriminatívnak tartott bevándorlási törvény ellen. Az arizonai kormányzó viszont a szövetségi kormány ellen indított egy pert, arra hivatkozva, hogy nem biztosítja megfelelően az ország határának védelmét. A pert tavaly ősszel egy szövetségi bíróság megszüntette.

Van egy másik, személyesebb oka is a konfliktusnak. 2010 júniusában Brewer a Fehér Házban találkozott az elnökkel, és később egy könyvben azt írta, hogy Obama leereszkedően viselkedett vele. A Fehér Ház tagadta ezt, és rosszallóan felemlegették ezt a sérelmet a mostani rövid reptéri találkozóról kiadott közleményükben is.