Ma épp nem robbant ki semmilyen kormányzati botrány, és ez elég szép eredmény a Fehér Ház számára az elmúlt néhány nap után.

Kezdődött ugye azzal, hogy pénteken újabb részletek derültek ki arról, hogyan maszatoltak bele kormányzati tisztviselők a bengázi támadásról szóló tájékoztatóba, majd még ugyanaznap nyilvánosságra került, hogy az adóhivatal politikai alapon pécézett ki magának vizsgálati célpontokat. Hétfőn pedig megtudhattuk azt is, hogy az igazságügy-minisztérium begyűjtötte az AP hírügynökség számos munkatársának telefonhívásaival kapcsolatos adatait. Ezek külön-külön is elég súlyos ügyek, így együttesen pedig elementáris hatással bírnak.

Az adóhatóságnál lezajlott belső vizsgálat azt állapította meg, hogy a hivatal különösen szigorú elbánásban részesítette azokat a konzervatív szervezeteket, amelyek adómentességi státusra jelentkeztek. A hivatalon belül olyan irányelv született, amely szerint figyelni kell azokra a csoportokra, amelyek nevében szerepel a tea party vagy hazafi szó, illetve azokra, amelyek tevékenysége kiterjed a kormányzati költések kritizálására. Ezek jellemzően olyan konzervatív - vagyis a demokratákkal szembenálló - szervezetek voltak, amelyek közvetlenül nem támogathatnak választási jelölteket, de közéleti aktivitásukkal képesek voltak a kampányok befolyásolására.

Bár az első kormányzati reakciók még arról szóltak, hogy ez csupán a hivatal alsó szintjén zajló, elszigetelt jelenség volt, most már kiderült, hogy kiterjedt működésről volt szó, és a vezetők is tudtak róla. Eric Holder igazságügyi miniszter kedden be is jelentette, hogy büntetőeljárás indul annak megállapítására, hogy az adóhivatal munkatársai elkövettek-e bármilyen bűncselekményt.

Közben azonban Holder hivatala is erős nyomás alá került, miután fény derült az AP telefonhívási adatainak begyűjtésére. A hírügynökség vezetője hétfőn közölte egy felháborodott hangú levélben, hogy a minisztérium több mint húsz telefonvonal kimenő hívásainak az információira tett szert, és erről csak utólag értesítette az AP-t. Az adatgyűjtésre egy nyomozás során került sor, amelynek célja annak kiderítése, hogy ki volt a forrása annak a tavalyi AP-sztorinak, amely egy amerikai célpont ellen tervezett terrortámadás meghiúsításáról szólt.

Lehet, hogy jogilag rendben volt az igazságügy-minisztérium eljárása, de az ügyet hatalmas felháborodás övezi ebben a sajtó szabadságára különösen érzékeny országban. Reggel a Morning Joe című tévéműsorban például a Watergate-botrányt feltáró egyik legendás újságíró, Carl Bernstein dühöngött a kormányzati akción. Nem volt ezzel egyedül, kedden több mint ötven szerkesztőség csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amely a begyűjtött hívásadatok megsemmisítését és a hasonló esetek megelőzését célzó törvény megalkotását követelte.

Egyelőre nem világos, hogy a Fehér Háznak konkrétan mennyi szerepe volt az egyes ügyekben, és az azokra adott kormányzati reakciók is különböztek egymástól. Obama egy hétfői sajtótájékoztatón Bengáziról azt mondta, hogy felfújt ügynek tartja, az adóhivatal eljárását viszont felháborítónak nevezte. Az AP-ügyre reagálva a Fehér Ház szóvivője kedden azt nyilatkozta, hogy az elnök nem tudott a telefonhívási adatok begyűjtéséről. Eric Holder állítja, hogy ő is távoltartotta magát az ügytől, mert korábban őt is meghallgatták a kiszivárogtatás forrását vizsgáló nyomozók.

Az egyes ügyeknek talán semmi közük nincs egymáshoz, de a második ciklusát egyébként is döcögve megkezdő Barack Obama számára mégis ugyanazt a kockázatot hordozzák. Obama az egész elnökségét arra a gondolatra alapozta, hogy a kormány nem valamilyen szükséges rossz, hanem fontos és hasznos szerepet lát el. A mostani botrányok nem sokat segítenek ennek elhitetésében.