potus & co

Fotók a rendezvényről, ahol megemlékeztek az 1963. augusztus 28-i washingtoni menetre, amely az egyik legnagyobb hatású tömegrendezvényként vonult be a történelembe. Martin Luther King polgárjogi vezető ott mondta el híres I have a dream beszédét.

Még semmit nem lehetett tudni arról, hogy mi is történt, de az nem volt kétséges, hogy mi volt az amerikaiak első gondolata: terrortámadás érte Bostont.

Akkor még nem volt biztos, hogy ez igaz, de ennek megfelelő volt a reakció. Én a Marylandi Egyetemen hallottam a hírt, és miközben a CNN-t bámultuk a tévén, az egyik barát egyből azzal a történettel jött, hogy mennyire félt, amikor a 2001. szeptember 11-i támadások után először hajtott át a New Yorkba vezető Lincoln alagúton. Hazafelé biciklizve rádiót hallgattam, és öt percenként bemondták azt, hogy ugyan nem kell tartani semmitől, de a metrón nagy a készültség, és a Fehér Ház előtti járdáról is leterelték az embereket.

A Boston Globe helyszíni videója a robbantásról

Mivel én egy külvárosi környéken tekertem át, így ebből nem tapasztaltam semmit, és nem volt semmilyen egyéb jele sem a feszültségnek. Nem mintha számítottam volna rá. Az amerikaiak abban a tudatban élnek, hogy ilyen cselekmények sajnos bármikor megtörténhetnek. Erre emlékezteti őket az is, hogy a mindennapok részévé váltak a biztonsági intézkedések. Nagyon sok épületbe csak fémdetektorokon keresztül lehet bejutni, az érzékenyebb helyeken - kormányzati épületek, bíróságok, stb. - pedig állandó a rendőri készültség.

Az is nyilvánvaló, hogy a biztonsággal itt nem lehet viccelni. Amikor elkezdtem az ösztöndíjprogramot tavaly augusztusban, akkor az egyik - szintén külföldi - csoporttársam elsütött egy poént arról, hogy ő valamilyen szituációt egy bombával oldana meg. A program egyébként állandóan vidám és kedves koordinátora azonnal figyelmeztette őt arra, hogy itt ezzel nem lehet poénkodni, mert hamar falhoz szorítva találhatja magát.

Ez a hozzáállás abszolút érezhető a hatósági embereken. Az amerikai tisztviselőkre ugyan általában jellemző az, hogy kedvesek és barátságosak, de ez alól szinte egyöntetű kivételt képeznek a biztonsági kapukban szolgáló őrök és a különböző épületeket biztosító rendőrök. Nemrég például egy lezárásba ütköztem a Capitolium körül, és a rendőröktől kapott kurta, szigorú instrukciókat hallva azonnal ismét Kelet-Európában éreztem magam.

Az állandó biztonsági készültség azonban nem terjed ki mindenre. Itt Washingtonban is rengeteg a tömegrendezvény, amelyeket képtelenség lenne úgy megtartani, hogy minden résztvevőt ellenőriznek előtte. Ezekben a hetekben például a város közepén lévő hatalmas parkot állandóan ellepték a cseresznyefák virágzásában gyönyörködő emberek. Olyan nagy volt a tömeg, hogy gyakorlatilag dugók alakultak ki a járdákon és sétányokon.

Lehet, hogy egy pillanatig haboznak majd az emberek, mielőtt újra kimennek a parkba, vagy egy, a bostoni maratonhoz hasonló tömegrendezvényre. Nem valószínű viszont, hogy a mostani robbantás tartósan visszatartja majd őket, a rendőrök szigorú tekintete ugyanakkor emlékeztetni fogja őket a veszélyre, amellyel kénytelenek együtt élni.

Mozgalmas volt a beiktatás óta eltelt idő, úgyhogy nem csoda, hogy elsikkadt egy apró, de valójában fontos hír. Ott volt ugye Obama sokak szerint meglepően pártos beiktatási beszéde, aztán tovább folytatódott a Fehér Ház-i stáb átalakítása (az elnök az egyik legrégebbi bizalmasát, Denis McDonough-t nevezte ki kabinetfőnöknek), arról a hatalmas botrányról nem is beszélve, hogy vajon Beyoncé playbackelve adta-e elő a himnuszt a hétfői ünnepségen (mint kiderült, igen, de a nagyon szenvedélyes tátogásból legalább megtudhattuk, hogy a szépséges énekesnő kiváló színészi képességekkel is bír).

Ehhez képest talán kevésbé tűnik érdekesnek vagy fontosnak az, hogy múlt szombaton lecserélték a rendszámtáblákat az elnököt szállító autókon. Valójában azonban komoly jelentőséggel bír, rávilágít ugyanis az Egyesült Államok politikai berendezkedésének egyik legrégebbi igazságtalanságára.

Az elnök új rendszámtáblája - Forrás: AFP

Az új rendszámtáblán ugyanis a szám-betű kombináció mellett szerepel egy felirat is: “taxation without representation”, vagyis “adózás képviselet nélkül”. Ez arra utal, hogy a fővárosban, Washingtonban élők ugyanúgy fizetik az adót, mint más amerikai állampolgárok, viszont nem rendelkeznek teljes értékű képviselettel a szövetségi törvényhozásban. Bár a képviselőházban van egy küldöttjük, ő nem bír szavazati joggal. A szenátusban még ennyi képviseletük sincs.

Ennek a hátterében az az elgondolás áll, hogy az államok egyenlősége miatt a szövetségi kormány székhelyének speciális közigazgatási státussal kell bírnia. Ahogy azonban a Huffington Post szerzője is érvel, Washington nemcsak kormányhivatalokból áll, hanem egy teljes értékű város, benne sok egyéb munkahellyel, iskolákkal, lakónegyedekkel. Arról nem is beszélve, hogy több mint 600 ezres lakosságával megelőz két államot (Wyoming és Vermont) is.

Az elmúlt hetekben több olyan törvényjavaslat is született, illetve került be újra a kongresszus elé, amely változtatna ezen a helyzeten, az elfogadásukra azonban gyakorlatilag semmi esély nincs. A legfőbb akadályt a republikánusok jelentik, akik számára komoly veszélyt jelentene, ha a washingtoniak is megkapnák az államoknak járó képviseleti jogot (ez két szenátort és a lakosság arányának megfelelő számú képviselőt jelentene). Washington az egyik legerősebb demokrata bázisnak számít, amire kiváló bizonyíték az, hogy négyévente mindig a demokrata elnökjelölt kapja magasan a legtöbb voksot.

Az elnökválasztásba ugyanis legalább van beleszólásuk a washingtoniaknak, de közben olyan alapvető önkormányzati jogokkal sem rendelkeznek, mint hogy saját maguk döntsenek a város költségvetéséről. Ezt is a kongresszus dönti el, ahol viszont ugye nincs valós képviseletük.

Az egyelőre nem világos, hogy Obama a szimbolikus lépésen túl hajlandó-e egyéb erőfeszítésekre is, hogy hozzásegítse a washingtoniakat ahhoz, hogy teljes jogú amerikai állampolgárokká válhassanak. A második ciklusára nagyon ambíciózus programmal állt elő (a fegyverszabályozás szigorítása, a klímaváltozás elleni harc, a költségvetés rendbetétele, a bevándorlás megreformálása), amelynek minden eleme hatalmas feladatnak számít külön-külön is, így nem valószínű, hogy újabb frontot nyitna.

Addig is maradnak tehát a meddő törvényhozási próbálkozások, és legfeljebb ha a washingtoniak elkeseredése tovább fokozódik, akkor a rendszámtábla szövege kiegészül még egy szóval. A teljes idézet ugyanis úgy hangzik: “az adózás képviselet nélkül zsarnokság”.

A helyiek csak úgy hívják, a 16. utcai kör, és mindenki tud róla valami rosszat mondani. Sok ott a baleset. Nem látni a forgalmat. Nagy dugókat okoz.

Amiről szó van, az egy kereszteződés, amely pontosan a Washingtont (vagy ahogy közigazgatásilag hívják, District of Columbia) és Maryland államot elválasztó határon fekszik. Ha például valaki délről érkezik, akkor Washingtonból hajt be a kereszteződésbe, de a Maryland államhoz tartozó Silver Spring nevű kisvárosba fog megérkezni. A 16. utca mellett még három másik utca fut benne össze, és ugyan a térképen nézve körforgalomnak tűnik, valójában nem az.

A 16. utcai kör a Google térképén

A Washington felől érkezőket ugyanis lámpák irányítják, a másik oldalon azonban csak táblák figyelmeztetnek a más irányból érkező forgalomra. Ugyanez igaz a gyalogos közlekedésre is: a washingtoni oldalon lámpák segítik az áthaladást, a marylandi térfélen azonban meg kell várni, amíg kiürül az út (az itteni autósok körében ugyanis nem divat a zebrán várakozók átengedése). A helyzetet bonyolítja, hogy a marylandi oldalról érkezők ugyan szabadon bemehetnek a kereszteződésbe, de megállíthatja őket az a lámpa, amely középen van elhelyezve. Emiatt a zavaros megoldás miatt könnyen alakulhatnak ki torlódások.

Elég gyakran tekerek át biciklivel a 16. utcai körön, és sokszor elgondolkodtam a furcsaságain. Hétfőn este végre megtudtam azt is, hogy mi áll a hátterében, és mint kiderült, ez a sajátos közlekedési képződmény akár a szimbóluma is lehetne a szövetségi berendezkedésből adódó amerikai kormányzati nehézségeknek.

Telefonos videó a két oldalról

A Washington Post honlapján olvastam vasárnap, hogy hétfőn lakossági fórum lesz a környék problémáiról, és mivel én is itt lakom (a marylandi oldalon, de kb. száz méterre a határvonaltól), úgy döntöttem, hogy kíváncsiságból elmegyek megnézni, hogyan zajlik egy ilyen rendezvény. Este 7-kor kezdődött a fórum a Washingtonhoz tartozó Shepherd Park nevű városrész általános iskolájának tornatermében, és már önmagában azt élmény volt nézni, hogy egy ilyen esemény is milyen hűen tükrözi ennek az országnak a változatosságát. A falra kirakott gyerekrajzokon a karácsonyfa mellett volt menóra és félhold is, ahogy a termet megtöltő felnőttek között is voltak fehérek, feketék és ázsiaiak. Láthatóan sokan régi ismerősök voltak, ugyanis hangosan köszönve és ölelkezve köszöntötték egymást.

A fórumnak két helyi politikus volt a moderátora: Muriel Bowser, aki a washingtoni képviselőtestületnek a tagja, és Valerie Ervin, aki a határ másik oldalán elterülő Montgomery megye (amely Maryland állam része) önkormányzati képviselője. Bár ők ketten nagyon barátságosan viszonyultak egymáshoz, egyételmű volt, hogy vannak azért feszültségek a határvonal két oldala között.

Az egyik ilyen feszültségforrás a 16. utcai kör. Mint kiderült, azért olyan kaotikus a kereszteződés, mert az egyik oldaláért a washingtoni közlekedési hatóságok, a másikért viszont a marylandiek felelnek. Mivel ezek teljesen függetlenül működnek egymástól, így hiába raktak ki lámpákat a washingtoniak, senki és semmi nem kötelezte a marylandieket arra, hogy kövessék a példájukat.

Ez talán érthetetlennek tűnhet, de valójában világos következménye az Egyesült Államok szövetségi berendezkedésének. Ennek lényege, hogy az egyes államok (valamint a sajátos közigazgatási státust élvező District of Columbia) komoly önállósággal bírnak a saját dolgaik felett, így nagy különbségek lehetnek köztük. Marylandben például a szupermarketekben nem lehet alkoholt venni (csak külön erre kijelölt üzletekben), de az ország másik oldalán elterülő Kaliforniában (meg még sok más államban) igen. De igaz ez az adózásra (Floridában például nincs személyi jövedelemadó), a fegyvertartásra (van, ahol lehet szabadon flangálni a pisztollyal az utcán, máshol nem), vagy például az autóbiztosításra is.

Lakossági fórum a Shepherd Park-i általános iskolában

A legtöbb esetben nem okoznak problémát ezek a különbözőségek, de mint a 16. utcai kör példája is mutatja, időnként azért akadnak problémák, és ezeket nem is könnyű megoldani. A hétfő esti fórumon például kiderült, hogy a helyi politikusok 2008-ban kezdtek el foglalkozni az üggyel, de az azóta eltelt öt évben sem sikerült közel kerülni a megoldáshoz.

Elsőként a Montgomery megyei közlekedési hatóság egyik szakembere szólalt fel, de ő csak annyit mondott, hogy az érintett útszakasz közvetlenül Maryland államhoz tartozik, és a megyének legfeljebb a majdan felállítandó jelzőlámpák fenntartásával lesznek feladatai. Ez után egy fiatal nő következett Maryland állam képviseletében, és ő elmondta, hogy sajnos nem egyszerű a helyzet, mert ha jelzőlámpákat állítanak fel a marylandi oldalon, akkor azt össze kell hangolni a washingtoni rendszerrel, ami azonban bonyolult. Azt is elárulta, hogy nincs semmilyen határidő, vagyis nem tudja megmondani, hogy várhatóan mikorra fog rendeződni az ügy.

Az egyébként békésen és nyugodtan viselkedő közönség körében ekkor már lehetett hallani morgolódó hangokat, majd nem sokkal később egy Rick néven bemutatkozó férfi némileg ingerülten feltette azt a logikus kérdést, hogy ha 2008 óta vannak tárgyalások, de még mindig nincs határidő, miközben hetente vannak balesetek, akkor “mi is történik?” Ezt helyeslő morajjal fogadták a többiek, mire Muriel Bowser képviselő azzal próbálta csillapítani a kedélyeket, hogy közölte, “igen, túl hosszú ideje tart” a dolog, Valerie Ervin képviselő pedig közbevetette, hogy ha határidő nincs is, de terv legalább van.

Vannak kétségeim afelől, hogy ez mennyire nyugtatta meg a hallgatóságot, főleg, miután néhány perccel később kiderült, hogy a közlekedési szakemberek fejében is vannak zavarok. Egy Carl nevű idős férfi felvetette ugyanis, hogy a jelzőlámpák hiánya mellett vannak láthatósági problémák is a kereszteződésben, mire a Marylandet képviselő nő próbált valamit válaszolni, de aztán a közönség lehurrogta azzal, hogy ez valójában a washingtoni oldalra vonatkozik, ott vannak ugyanis olyan fák, amelyek ágai akadályozzák az autósok látását.

Amikor egy nyugdíjas rendőrnő felállt és menetrendet, illetve határidőket követelt, akkor Ervin képviselő azzal próbálta leszerelni, hogy kérte az embereket, aktivizálják magukat és gyakoroljanak nyomást az illetékes hatóságokra. “Tehát akkor elakadt az egész” - fordította ezt le saját magának morogva az éppen mögöttem helyet foglaló egykori rendőrnő, mások azonban hangosan is kifejezték elégedetlenségüket.

“Ez az este egy vicc” - mondta például egy másik idős nő, és az arcokat nézve a többség egyetértett vele. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy tapssal köszönjék meg a közlekedési hatóságok szakembereinek a részvételt, amikor rátértek a fórum következő napirendjére, az államhatár mentén tapasztalt parkolási problémák rendezésére.

Egy Abraham Lincolnnak öltözött ember vendégszereplésével nyílt meg pénteken a Fehér Háztól néhány utcányira az a bolt, ahol Barack Obama második elnöki beiktatási ünnepségére árulnak ajándéktárgyakat. Ahogy a telefonommal lőtt alábbi videóban az egyik szervező elmondja, gondoltak minden korosztályra, így vannak termékeik fiataloknak és időseknek egyaránt. Ez jelent polókat, poharakat, táskákat és sok-sok jelvényt. Emellett felkészültek arra is, ha nagy hideg lesz a beiktatási ünnepség napján (január 21.), és így elnöki emblémával ellátott pokrócokat is árulnak.