potus & co

Kétségbeesett levelet küldött múlt héten támogatóinak Barack Obama. “Én leszek az első elnök az újkori történelemben, aki alulmarad a kiadásokban az újraválasztási kampányában, ha a dolgok úgy folytatódnak, ahogy eddig” - állt az üzenetben, amely arra szólította fel a szimpatizánsokat, hogy küldjenek adományokat az Obama-kampánynak.

Bár az elnök stábja még nem hozta nyilvánosságra júniusi adománygyűjtési adatait, nagy meglepetés lenne, ha sikerült volna túlszárnyalnia riválisát. Mitt Romney és a republikánus párt ugyanis a csütörtökön közzétett számok szerint 100 millió dollárt gyűjtött össze, aminek nagy része új adományozóktól származott. Ez az összeg ráadádásul nem tartalmazza azokat az adományokat, amelyeket a Romneyt és általában a republikánus pártot, illetve a konzervatívok számára fontos ügyeket támogató szervezetek kaptak. A republikánusok szerint a párt történetében még soha nem fordult elő, hogy egy jelölt ennyi pénzt szedjen össze egy hónap alatt.

Romney már májusban is jól teljesített, akkor a párttal együtt 77 millió dollárt gyűjtött össze, szemben Obamáék 60 milliójával. Ezek a trendek azt mutatják, hogy a republikánus jelölt masszív háttérrel tud ráfordulni a hagyományosan a nyár végén élesbe forduló elnökválasztási kampányra. Az utóbbi pár napban azonban úgy tűnt, hogy akadozott a profi republikánus gépezet.

Az egyik ilyen epizód a legfelsőbb bíróság múlt heti döntéséhez kapcsolódik. A testület többsége azzal az érveléssel ítélte meg alkotmányosnak Obama egészségügyi reformját, hogy a szövetségi kormány az adókivetési jogát gyakorolja akkor, amikor büntetést fizettet azokkal, akik nem kötnek maguknak egészségbiztosítást. Romney egyik tanácsadója előbb azt közölte, hogy a jelölt úgy gondolja, ez nem számít adónak (és így nem is alkotmányos), maga Romney azonban később előállt azzal, hogy ha már a legfelsőbb bíróság így gondolja, akkor ő is egyetért ezzel.

Ez a váltás tovább erősítheti azt a képet, hogy Romney mindig hajlamos az épp aktuális széljárásnak megfelelően alakítani a nézeteit, de akadt aztán ennél nagyobb problémája is. Csütörtökön az amerikai konzervatívok egyik legfontosabb fórumának számító Wall Street Journal szerkesztőségi cikkben támadta őt, a lap szerint ugyanis Romney szép lassan el fog szúrni egy történelmi esélyt a Fehér Ház megszerzésére.

“A Romney-kampány azt hiszi, hogy biztonsági játékkal eljuthat a Fehér Házba, ha csak annyit mond, hogy a gazdaság bajban van, és ez Obama hibája. Rajta vagyunk az e-mail listájukon, és a napi üzenet az, hogy “Obama nem működik”. Kösz, srácok, de az amerikaiak ezt már tudják. Amit hallani akarnak a kihívótól, az annak a megértése, hogy miért nem működnek az elnök intézkedései, és hogy mitől lesz jobb Romney programja” - írta a lap. Kemény szavak ezek, és ehhez hozzájött még az is, hogy a befolyásos konzervatív médiamágnás, Rupert Murdoch (többek között a WSJ tulajdonosa) a Twitterén azt üzente Romneynak, hogy rúgja ki a stábját, mert láthatóan nem jó munkát végeznek.

Nem a legfelhőtlenebb napjait éli tehát Romney, de persze az ilyen döccenők minden kampányban előfordulnak. Ráadásul épp pénteken várhatók az újabb állásadatok, és ha ezek is olyan lesújtó képet festenek majd az amerikai munkaerőpiaci helyzetről, mint az utóbbi hónapok számai, akkor ismét Obama felé fognak majd irányulni a kritikus hangok.

Mitt Romney minden elemzés és felmérés szerint az egyik legmeghatározóbb figurája a 2012-es elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőnynek. Sikeres üzletember, egykori kormányzóként tapasztalt politikus, a nevét is ismerik országszerte, és nem mellesleg nemcsak intelligens, de jóképű is. Azt ugyan még nem jelentette be, hogy el is indul a választáson, de a lehetséges aspiránsok közül talán ő tette eddig a legtöbbet (értek ez alatt rengeteg utazást, tárgyalást, szervezést, szereplést) azért, hogy sikeres kampánya legyen. Most azonban Mitt Romney bajban van. Méghozzá nagy bajban.

Romney legnagyobb gyengeségének már régóta azt tartották, hogy Massachusetts kormányzójaként egy olyan egészségügyi reformot vezetett be, amely kísértetiesen hasonlít az Obama-kormányzat szorgalmazására tavaly elfogadtatott, a republikánusok által keményen támadott törvényhez. Ennek az Obama-féle reformnak a központi eleme az, hogy gyakorlatilag kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítást minden állampolgár számára, és épp ez volt a legnagyobb újítása Romney 2006-os törvényének is. Ezt a kötelezővé tételt kifogásolják azonban leginkább az Obama-reform bírálói, szerintük ugyanis ezzel az állam gyakorlatilag átveszi az ellenőrzést az egészségügy felett (hiszen, aki nem tudja kifizetni a biztosítást, annak az állam támogatást nyújt), és korlátozza az állampolgárok szabad döntéshez való jogát.

Nem minden barátjának örülhet - Forrás: Flickr

Romney is a bírálók közé tartozik, de közben kiáll a saját reformja mellett. Ez az ellentmondás az, amelyet célkeresztjébe vett a talán legfontosabb amerikai konzervatív lap, a Wall Street Journal, amely két napon belül két szerkesztőségi cikket is közölt Romney-ról. Egyik sem volt túl hízelgő a számára, és akkor még finoman fogalmaztam.

Az első cikk csütörtökön jelent meg, és már a címe is sokatmondó volt: Obama jelölttársa. Azért ez volt a címe, mert azt javasolták Romney-nak, hogy ha már ennyi hasonlóság van az egészségügyi reformjaik között, akkor ne a republikánus elnökjelöltséggel próbálkozzon, hanem valahogy üsse ki Joe Biden jelenlegi alelnököt, és foglalja el a helyét a 2012-es kampányban. Ennél keményebb ütés alig érhet egy republikánus aspiránst egy, a pártot általában támogató laptól.

A Journal különböző adatokat idézett annak illusztrálására, hogy miért nem tartja sikeresnek Romney reformját, és maga a kormányzó is elismerte, hogy vannak olyan elemek, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az egykori kormányzó ugyanakkor nem tartja elhibázott lépésnek a biztosítási kötelezettség bevezetését, és a lap szerint ez a legsúlyosabb probléma, ez ugyanis azt jelzi, hogy Romney nem érti azt a kormányzati filozófiát, amelyet egyébként szavakban ő maga is képvisel. A Journal szerint ugyanis nem fér össze az, hogy valaki egyszerre hirdeti a szabadversenyre alapuló gazdaságot, majd ezzel együtt az állam szerepét (és az adófizetők terhelését a növekvő állami egészségügyi kiadásokkal) növeli az egészségügy átalakításával. “Az egészségügy körül zajló durva vita nem ilyen vagy olyan technokrata részletekről szól, hanem az alapvető külünbségekről a kormányzat szerepének megítélésében” - írta a lap a csütörtöki cikkben.

Romney épp aznap mondott egy nagyobb beszédet a hivatalosan még el sem kezdődött kampányát beárnyékoló kérdésről, és ebben ismét megerősítette, hogy nem tartja hibának a massachusetts-i reformot. Megismételte azt is, hogy az Obama-féle törvényt ezzel együtt rossznak ítéli meg, amelyet szerinte vissza kellene vonnia. Helyette azt javasolja, hogy az egyes államokra kell bízni, milyen módon alakítsák a saját egészségügyi rendszerüket, országos szinten pedig többek között adókedvezményekkel ösztönözné az embereket arra, hogy biztosítást kössenek.

Azt egyelőre nem tudni, mit szólnak ehhez a republikánus szavazók tömegei, de a Wall Street Journalt mindenesetre nem sikerült megnyugtatnia. A lap pénteken egy újabb cikket közölt azzal az alcímmel, hogy “Mitt az áthidalhatatlant akarja áthidalna”. Az újság információi szerint Romney azért nem hajlandó megtagadni 2006-os reformját, mert nem akarja, hogy ismét azzal támadják, amivel 2008-ban. Akkor sokan a szemére vetették, hogy gyakran változtatta az álláspontját (korábban liberálisabb nézeteket vallott például abortusz-ügyben, de aztán bekeményített, vélhetően a konzervatív tábor kedvéért). A Journal szerint azonban “jobb álláspontokat változtatni, mint megpróbálni védeni azt, ami intellektuálisan védhetetlen”.

Súlyos szavak ezek, biztos nem utoljára hallottuk őket a 2012-es kampányban.