Ma van tehát a napja annak, amit nemrég beharangoztam. Az amerikai pénzügyminisztérium számításai szerint május 16-án éri el az Egyesült Államok a törvényben megszabott úgynevezett adósságplafont. A jelenlegi korlát mintegy 14,2 ezer milliárd dollár, ennyi adósságot engedélyezett a Kongresszus a szövetségi kormánynak. A plafon elérése azt jelenti, hogy a kormány nem vehet fel újabb hitelt, ami azonban lehetetlenné teszi a további működését. A kormány ugyanis többet költ, mint amennyi bevétele van, így a különbözetet a hitelekből fizeti. A képlet egyszerű: ha nincs hitel, akkor a szövetségi állam (hacsak nem változtat sürgősen a működési költségein) fizetésképtelenné válik.

Ez ugyanakkor nem történik meg egyik napról a másikra, Timothy Geithner pénzügyminiszter már korábban közölte, hogy augusztus 2-ig meg tudják oldani a kifizetéseket. Addig kellene tehát megegyezésre jutnia a törvényhozásnak a plafon felemeléséről. Ez nem lesz könnyű, tekintve hogy a képviselőházat uraló republikánusok és a szenátusban többségben lévő demokraták nagyon mást gondolnak arról, hogy mi legyen a megoldás.

A republikánusok közölték, ragaszkodnak hozzá, hogy a plafon felemelését egy átfogó és konkrét kiadáscsökkentési programhoz kössék. Ezzel részben a demokraták is egyetértenek, de szerintük a hatalmas hiányt többek között adóemelésekkel (ami a gazdagabb rétegekre vonatkozna) és adókedvezmények megszüntetésével (ez például az olajvállalatokat érintené) kellene csökkenteni. A republikánusok ezt elutasítják, és azt mondják, adóemelés szóba sem jöhet, az ugyanis szerintük veszélybe sodorná az amúgy is törékeny gazdasági fellendülést.

Hasonló vitára számíthatunk, mint amilyen a költségvetési határozat körül tombolt április elején. Akkor a megállapodás néhány órával a határidő előtt jött létre, így az utolsó pillanatban sikerült elkerülni a szövetségi kormányzati intézmények leállását. Nem fogok csodálkozni, ha augusztus 1-én este hasonló izgalmakat élünk majd át.