potus & co

Abraham Lincoln hazudik. Ennek bemutatása az egyik legerősebb jelenet a Steven Spielberg által rendezett, az amerikai sajtóban elég jó kritikákat kapott új történelmi filmben. Spielberg az Egyesült Államok legnagyobb elnökei között számon tartott Lincoln életének utolsó hónapjaira koncentrál, azon belül is elsősorban a rabszolgaság eltörlését kimondó 13. alkotmánykiegészítés elfogadtatására.

A történelmi háttér röviden annyi, hogy a polgárháború még dúl, de Lincolnt 1864-ben újraválasztják, és ő eldönti, hogy még a második ciklus hivatalos megkezdése előtt elfogadtatja a törvényhozással - konkrétan a képviselőházzal, mert a szenátus már megszavazta - az alkotmánykiegészítést. A hozzá közel állók - felesége, tanácsadói - őrültnek tartják, amiért erre a ránézésre lehetetlen ügyre akarja pazarolni frissen szerzett politikai tőkéjét, de Lincoln hajthatatlan. Szerinte a rabszolgaság olyan méreg, amely meg fogja ölni az országot, ezért fel kell számolni.

Daniel Day-Lewis megint nagyon jó

Ez végül sikerült neki, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy Lincoln nemcsak nagyszerű beszédeket tudott írni és mondani, hanem ezzel együtt egy kifejezetten dörzsölt, mesterien manipuláló politikus is volt. Tudta azt, hogy végső soron az egész a matematikán múlik: tud-e elegendő támogató szavazatot szerezni vagy sem. Azzal számolt, hogy a saját pártjának képviselőit sikerül maga mögött felsorakoztatnia (bár ők is megosztottak a témában), a további szükséges mintegy húsz szavazatot pedig a jogszabályt ellenző demokraták soraiból kell megszereznie.

Itt jöttek be a képbe olyan eszközök, amelyek az általában megvetéssel kezelt politikai manipuláció kelléktárába tartoznak. Voltak olyanok, akiket valamilyen pozícióval vásároltak meg, másnak egyszerűen megígérték, hogy elintézik, megtarthassa a képviselői mandátumát (a szavazás eredménye vitatott volt, és egy kis közbenjárással pontot lehetett tenni a végére).

Az egész műveletnek fontos eleme volt az is, hogy miként is alakul a polgárháború sorsa. Ekkor már az északiak (vagyis Lincolnék) álltak nyerésre, és az alkotmánykiegészítési törekvésekkel egy időben Lincoln titkos tárgyalásokat kezdeményezett a déliekkel. Azért kellett titokban tartania ezt, mert ha kiderül, hogy küszöbön áll a háború befejezése, akkor a saját pártjának konzervatív szárnya kihátrált volna az alkotmánykiegészítés mögül.

A film bemutatója

Ehhez kapcsolódik Lincoln hazugsága is. A filmben egyik drámao fordulata az, amikor már épp a szavazásra készül a képviselőház, és a demokraták előállnak azzal, hogy információjuk szerint úton van Washingtonba a déliek tárgyalódelegációja, mire a konzervatív republikánusok kérik a voksolás elhalasztását. Ezzel veszélybe kerül az alkotmánykiegészítés, de az elnök több embere átrohan a Fehér Házba, ahol Lincoln egy nyilatkozatot ír arról, hogy tagadja a tárgyalódelegációról szóló információt. Odaadja a papírt az egyik emberének, aki egyből tiltakozni kezd, hogy ezzel félrevezetik a kongresszust, mire Lincoln csak annyit tesz, hogy az iratot egy másik, kevésbé gátlásos munkatársának a kezébe nyomja. Ő átfut vele a képviselőházba, ahol ugyan az egyik demokrata rámutat arra, hogy a nyilatkozat nem egyértelmű tagadást tartalmaz, Lincoln ugyanis úgy fogalmaz, hogy “nincs tudomása” az érkező delegációról, végül folytatódik az eljárás, és az alktománykiegészítés megkapja a szükséges támogatást.

Ez hatalmas teljesítmény volt, aminek persze megvoltak a maga árnyoldalai is, de erre mondja azt David Brooks, a New York Times publicistája, hogy épp ezért lehet szeretni a politikát. Szerinte Spielberg filmje megmutatja azt, hogy a politikában sokkal több jót lehet tenni, mint bármely más területen: “Felszámolhatod a rabszolgaságot, lehetőségeket nyithatsz meg és küzdhetsz a szegénység ellen. De ezeket csak úgy tudod elérni, ha hajlandó vagy bemocskolni a saját jellemedet azért, hogy másokat szolgáljál - ha hajlandó vagy félrevezető trükközésre, köpönyegforgatásra, sikamlósságra és képmutatásra.”

Azt tudjuk, hogy Barack Obama egyik nagy példaképének Lincolnt tartja, és hogy a Fehér Házban külön vetítést is rendezett a filmből. Ő is épp a második ciklusára készül, érdemes lesz figyelni, hogy követi-e majd a fennkölt célokat és a dörzsöltséget nagyszerűen ötvöző előd példáját.

Jim Messina hangja vékony, kissé görnyedten ül a széken, és miközben beszél, a kezeit összekulcsolva tartja a lábai között. Ránézésre tehát nem éppen olyan benyomást kelt, mintha ő lenne a világ egyik legsikeresebb embere, pedig túlzás nélkül illik rá ez a leírás. Messina volt a főnöke Barack Obama sikeres újraválasztási kampányának, és most kevés nála csodáltabb szereplője van a sok más ország vezetői által is szoros figyelemmel követett amerikai politikai világnak.

A választások óta eltelt két hétben eltűnt a nyilvánosság elől, hazament Montana államba, ahol sörözött és elment kedvenc egyetemi focicsapatának a meccsére. “Még abban az elképesztő dologban is részem volt, amit alvásnak hívnak” - mondta nevetve Messina a választás óta adott első hosszabb interjújában, a Fehér Ház szomszédságában található W nevű elegáns hotel legfelső szintjén kedd reggel tartott, a Politico nevű újság által szervezett rendezvényen.

Messina (jobboldalon) a választás utáni első hosszabb interjúján 

Messina végig nagyon szerényen és visszafogottan beszélt az általa sikerre vitt kampányról, pedig a feladat nem volt könnyű. A 2008-ban a változás és a remény jelszavával kampányoló Barack Obamának volt sok olyan ígérete, amelyet nem tudott megvalósítani, és az amerikai választókat leginkább aggasztó gazdasági helyzet is csak lassú javulás jeleit mutatta az elmúlt négy évben. A felmérésekből ugyan az derült ki, hogy az amerikaiak általában kedvelik az elnököt, az adatokból azt is tudni lehetett, hogy a többség úgy érzi, rossz irányba halad az ország, a politikai rivális republikánusok így joggal gondolhatták úgy, hogy van esélyük a győzelemre.

Messina feladata az volt, hogy meghiúsítsa ezeket a reményeket. Alacsonyabb beosztásban részese volt a 2008-as kampánynak is, aminek profizmusáról, kreativitásáról és fegyelmezettségéről számos újságcikk és könyv született, Messina azonban most azt mondta, már az elején nyilvánvaló volt, hogy 2012-ben egy másfajta kampányra lesz szükség. A felkészülés részeként sok emberrel beszélt, és köztük volt Steven Spielberg filmrendező is, aki azt a tanácsot adta neki, hogy mindenképpen más kampányban gondolkozzon, mint amilyen az előző volt. Messina szerint Spielberg azzal a hasonlattal élt, hogy ha valaki elmegy az első Rolling Stones koncertjére, akkor az nagy élmény lesz neki, de a másodiknál már úgy fogja érezni, hogy túl sokat fizetett a jegyéért.

Beszélt erről Messina és Obama is, és a tanácsadó szerint amikor ő még a megbízatás elején felvetette az elnöknek, hogy most egy másfajta kampányra lesz szükség, mint a 2008-as, akkor Obama azt mondta, hogy “de Jim, azt megnyertük”, mire a kampányfőnök közölte, hogy “persze, de azóta sok minden megváltozott”.

Messina szerint Obama legfontosabb útmutatása az volt, hogy ennek a kampánynak a választói aktivitásról kell szólnia. A kampányfőnök azt mondta, ehhez tartották is magukat, “oda mentünk, ahol az emberek voltak”, mert tudták azt, hogy egy bizonytalan választó esetében a legkomolyabb meggyőző erővel a környezetében élők rendelkeznek. Így nagyon sok energiát fektettek abba, hogy az aktivistáik személyesen felkeressék az otthonukban a meggyőzendő választókat, és emellett elmentek kampányolni a fodrászatokba és körömszalonokba is. “Mi az ajtókban győztük le a republikánusokat” – fogalmazott Messina.

Annak érdekében, hogy tudják, kiket kell megkeresni, egy rendkívül kifinomult és profi informatikai hátteret építettek ki. “Az egyik legjobb tanácsot Eric Schmidttől, a Google vezetőjétől kaptam. Azt mondta, nem politikai embereket akarsz, hanem olyanokat, akik felépítik azt, amit szeretnél” – idézte fel Messina, aki szerint ennek a hozzáállásnak kulcsszerepe volt a kampány sikerében. Példaként hozta azt a megoldást, amelynek segítségével az önkéntesek összevethették a saját Facebook-ismerőseiknek a listáját a kampány adatbázisával, és láthatták azt, hogy kik azok, akiket személyesen meggyőzhetnek arról, hogy támogassák Obamát, illetve hogy mindenképpen menjenek el szavazni. “Ez egyszerűnek tűnik, de valójában nagyon nehéz volt” – jegyezte meg Messina.

Az elnök azt kérte tőle, hogy az aktivistákra alapuljon a kampány

A kampánynak volt egy saját, 6­0 fős elemzői stábja, amely minden nap számításokat végzett arról, hogyan áll Obama a választás kimenetele szempontjából kulcsfontosságú államokban. Messina szerint ezekből az elemzésekből ő világosan látta azt, hogy a sajtóban megjelent közvélemény-kutatások jó része “nevetséges” volt. Ez azt is jelentette, hogy nem különösebben izgult amiatt, hogy sok felmérés azt mutatta, Romney látványosan megerősödött az október eleji első tévévita után. Messina szerint ugyanis a legtöbb közvélemény-kutató cég rossz mintákat használ (például vezetékes telefonokat hívnak csak, miközben a fiatalabb korosztály már szinte csak mobilt használ), és azt is rosszul mérték fel, hogy kik mennek majd el szavazni. Alulbecsülték például a kisebbségek arányát, pedig az ő részvételüknek döntő jelentősége volt Obama győzelmében.

“Nagyjából tíz nappal a választás napja előtt jöttek be a korai szavazások eredményei, és azokból látszódott, hogy nem tudtak lecsípni a támogatóinkból” – mondta Messina arra a kérdésre, hogy mikortól érezte biztosnak Obama győzelmét. Hozzátette azonban azt is, hogy ez végig egy nagyon szoros verseny volt, és Romneynak megvolt az esélye a nyerésre.

Messinát a rivális oldalon leginkább az adománygyűjtési teljesítmény nyűgözte le, legnagyobb hibájuknak pedig azt tartotta, hogy a kampány legvégén közzétettek egy olyan hirdetést, amely azt sugallta, hogy az Obama-kormányzat segítségével talpon maradt Chrysler autógyár Kínába helyez át amerikai munkahelyeket. Ez nem felelt meg a valóságnak, ami kiváltotta több autóipari szereplő felháborodását, így Messina szerint Romneyék végül védekező pozícióba szorultak ahelyett, hogy megpróbálták volna jobban kihasználni az utolsó napokat.

A beszélgetés során az egykori kampányfőnök többször is elmondta ugyanakkor azt, hogy végső soron nem a technológiai megoldásokon múlt a választás, hanem azon hogy továbbra is rengetegen bíztak Obamában. “Nem azért adtak pénzt, mert egy szexi pólót kaptak, hanem azért, mert hittek az elnökben” – magyarázta Messina, hozzátéve, hogy ez a hozzáállás meglátszott a terepmunkában is.

Elmesélte, hogy még augusztusban találkozott egy körzeti kampányvezetővel Ohio államban, aki részt vett az előző kampányban is, és azóta is kapcsolatban állt az Obama-stábbal. Messina szerint ez a kampányvezető ismert mindenkit a környéken, tudta, hogy ki kire fog szavazni, és még azt is, hogy nagyjából mikor fogja eldönteni. A Romney-kampány embere ehhez képes júliusban kezdte a munkát, ráadásul eleve egy másik államból érkezett, és Messina szerint a beszélgetés során a helyi vezető feltette neki a kérdést: “Mit gondolsz, ezek után ki fog jobban teljesíteni a kampány utolsó heteiben?” Messina azt mondta, ekkor biztos volt abban, hogy jó úton haladnak a győzelem felé.