potus & co

Kétségbeesett levelet küldött múlt héten támogatóinak Barack Obama. “Én leszek az első elnök az újkori történelemben, aki alulmarad a kiadásokban az újraválasztási kampányában, ha a dolgok úgy folytatódnak, ahogy eddig” - állt az üzenetben, amely arra szólította fel a szimpatizánsokat, hogy küldjenek adományokat az Obama-kampánynak.

Bár az elnök stábja még nem hozta nyilvánosságra júniusi adománygyűjtési adatait, nagy meglepetés lenne, ha sikerült volna túlszárnyalnia riválisát. Mitt Romney és a republikánus párt ugyanis a csütörtökön közzétett számok szerint 100 millió dollárt gyűjtött össze, aminek nagy része új adományozóktól származott. Ez az összeg ráadádásul nem tartalmazza azokat az adományokat, amelyeket a Romneyt és általában a republikánus pártot, illetve a konzervatívok számára fontos ügyeket támogató szervezetek kaptak. A republikánusok szerint a párt történetében még soha nem fordult elő, hogy egy jelölt ennyi pénzt szedjen össze egy hónap alatt.

Romney már májusban is jól teljesített, akkor a párttal együtt 77 millió dollárt gyűjtött össze, szemben Obamáék 60 milliójával. Ezek a trendek azt mutatják, hogy a republikánus jelölt masszív háttérrel tud ráfordulni a hagyományosan a nyár végén élesbe forduló elnökválasztási kampányra. Az utóbbi pár napban azonban úgy tűnt, hogy akadozott a profi republikánus gépezet.

Az egyik ilyen epizód a legfelsőbb bíróság múlt heti döntéséhez kapcsolódik. A testület többsége azzal az érveléssel ítélte meg alkotmányosnak Obama egészségügyi reformját, hogy a szövetségi kormány az adókivetési jogát gyakorolja akkor, amikor büntetést fizettet azokkal, akik nem kötnek maguknak egészségbiztosítást. Romney egyik tanácsadója előbb azt közölte, hogy a jelölt úgy gondolja, ez nem számít adónak (és így nem is alkotmányos), maga Romney azonban később előállt azzal, hogy ha már a legfelsőbb bíróság így gondolja, akkor ő is egyetért ezzel.

Ez a váltás tovább erősítheti azt a képet, hogy Romney mindig hajlamos az épp aktuális széljárásnak megfelelően alakítani a nézeteit, de akadt aztán ennél nagyobb problémája is. Csütörtökön az amerikai konzervatívok egyik legfontosabb fórumának számító Wall Street Journal szerkesztőségi cikkben támadta őt, a lap szerint ugyanis Romney szép lassan el fog szúrni egy történelmi esélyt a Fehér Ház megszerzésére.

“A Romney-kampány azt hiszi, hogy biztonsági játékkal eljuthat a Fehér Házba, ha csak annyit mond, hogy a gazdaság bajban van, és ez Obama hibája. Rajta vagyunk az e-mail listájukon, és a napi üzenet az, hogy “Obama nem működik”. Kösz, srácok, de az amerikaiak ezt már tudják. Amit hallani akarnak a kihívótól, az annak a megértése, hogy miért nem működnek az elnök intézkedései, és hogy mitől lesz jobb Romney programja” - írta a lap. Kemény szavak ezek, és ehhez hozzájött még az is, hogy a befolyásos konzervatív médiamágnás, Rupert Murdoch (többek között a WSJ tulajdonosa) a Twitterén azt üzente Romneynak, hogy rúgja ki a stábját, mert láthatóan nem jó munkát végeznek.

Nem a legfelhőtlenebb napjait éli tehát Romney, de persze az ilyen döccenők minden kampányban előfordulnak. Ráadásul épp pénteken várhatók az újabb állásadatok, és ha ezek is olyan lesújtó képet festenek majd az amerikai munkaerőpiaci helyzetről, mint az utóbbi hónapok számai, akkor ismét Obama felé fognak majd irányulni a kritikus hangok.

Bár Rupert Murdoch birodalmát továbbra is az Egyesült Királyságban érik a legsúlyosabb csapások (pénteken épp a főnök kedvenceként számon tartott Rebekah Brooks brit helytartó kényszerült lemondásra), az ausztrál médiamágnás mostanra már az amerikai érdekeltségeit sem érezheti biztonságban az egyre dagadó botránytól. Először egy demokrata szenátor, John D. Rockefeller állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy az amerikai hatóságoknak vizsgálniuk kellene, a Murdoch-érdekeltség által elkövetett lehallgatásoknak nem voltak-e amerikai sértettei is, majd ehhez csatlakozott több párttársa és egy republikánus képviselő is, és végül a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI nyomozást is indított.

Az eljárás közvetlen kiváltó oka a politikusi felszólítások mellett az volt, hogy egy brit lap, a Daily Mirror (konkurenciája a Murdoch-lapoknak) azt írta, a botrány miatt múlt hétvégén bezárt News of the World korábban megkeresett egy egykori New York-i rendőrt és pénzt ajánlott neki azért, hogy szerezzen adatokat a 2001. szeptember 11-i támadások áldozatainak telefonhívásairól. Az egykori rendőr állítólag visszautasította a megrendelést, de nem tudni, hogy a News of the World újságírói ez után felhagytak-e a próbálkozással.

Minden kiadásnak a címlapján - Forrás: Time.com

Az amerikai sajtó eddig is kiemelten foglalkozott az alapvetően nagy-britanniai üggyel (a New York Times weboldala többször átalakított, breaking news-formátumban tálalta a fejleményeket, Rupert Murdoch pedig rákerült a Time magazin és a Businessweek címlapjára is), a hatósági eljárás és a szaporodó politikai megnyilvánulások azonban egyre inkább amerikai belüggyé tehetik a sztorit. Márpedig a Murdoch-birodalom üzletileg legfontosabb vállalkozásai nem Nagy-Bitanniában, hanem az Egyesült Államokban vannak: ezek közül a legismertebbek a filmstúdió (20th Century Fox), a tévécsatornák (ezek közül több szintén Fox névre hallgat), egy harsány bulvárlap (New York Post) és egy patinás hírügynökség (Dow Jones) a hozzá tartozó üzleti lappal (Wall Street Journal).

Nagy-Britanniában azért is lett akkora ügy az illegális és etikátlan újságírói módszerekből, mert rávilágított a politikai elit és Murdoch-vállalat közötti szoros összefonódásra, a veterán üzletember amerikai érdekeltségei azonban szintén komoly politikai tényezőnek számítanak. Ez leginkább a Fox News csatornára igaz, amely a konzervatív (sokszor szimplán liberálisellenes) nézetek legfontosabb televíziós fóruma. Bár a csatorna szlogenje az, hogy tisztességes és kiegyensúlyozott (fair and balanced), a délutáni és esti talkshowknál egyértelmű a republikánusokhoz (azon belül is a konzervatív szárnyhoz) való húzás. A két legismertebb arc Bill O’Reilly és Sean Hannity, akik rendszerint azzal töltik meg a műsoridőt, hogy elmondják, miért is helytelen az, amit a demokraták csinálnak, és miért jó az, amit a republikánusok képviselnek.

Ez a hozzáállás nyílt konfrontációhoz is vezetett az Obama-kormányzattal, amelynek előbb tisztviselői bírálták a Foxot, mondván, hogy az igazából a republikánus párt meghosszabbított karja, majd egy tavaly szeptemberi interjúban maga az elnök is megszólalt, és a tévécsatornát egy olyan álláspont képviselőjének nevezte, amely szerinte káros az ország hosszútávú érdekei számára. A nyilatkozatok mellett volt komolyabb izmozás is a Fehér Ház és a csatorna között, miután az elnöki stáb próbálta távol tartani a tévét bizonyos eseményektől, arra hivatkozva, hogy igazából egy politikai szervezetről van szó.

Azt nem mondom, hogy az Egyesült Államokba átgyűrűző botrányt kihasználva a demokrata párt azonnal intézményesen nekiugrik a Murdoch-érdekeltségeknek, de a sokat látott üzletembernek fel kell készülnie arra, hogy az eddiginél is sokkal nagyobb figyelem irányul majd cégeire és azok módszereire nemcsak a politikusok, hanem a rivális médiavállalatok részéről. Ez ki is jár minden hozzá hasonló befolyásos embernek, de azért remélhető, hogy a nagy vizsgálódásban nem felejti el senki, hogy egyrészt más tekintélyes médiavállalatoknál is történtek súlyos hibák (hogy kettőt említsünk: Washington Post és Janet Cooke, illetve New York Times és Jayson Blair), másrészt hogy a könyörtelen üzletember hírében álló médiavállalkozó nevéhez nemcsak szennylapok felfuttatása, hanem olyan fontos és jelenleg is minőségi munkát végző újságok életben tartása is fűződik, mint például a Wall Street Journal és a londoni Times. Mindenesetre bárhogy is alakul, izgalmas lesz figyelni a britektől eredt botrány amerikai kifutását.