Legtöbbször a politikai frontvonal két oldalán állnak. Sok kérdésben keményen küzdenek egymással, és elborzadnak annak a gondolatától, hogy a másik kezébe kerül az ország sorsa. Most azonban egymással vállvetve küzdenek egy közös ellenféllel, a Fehér Házzal és szövetségeseivel szemben.

A furcsa szövetséget a Politico nevű újság liberáltariánusnak hívja, amely a liberális és a libertariánus szavakból áll össze. Előbbiek jellemzően a demokrata párt, utóbbiak a republikánus párt soraiban találhatóak, és most a titkos kormányzati hírszerzési módszerekről nyilvánosságra került részletek hozták őket össze. Szerintük ugyanis megengedhetetlen az, hogy a kormány válogatás nélkül gyűjti be az amerikaiak telefonhívási adatait, illetve hozzáfér a nagy internetes cégeknél tárol leveleikhez, fotóikhoz és egyéb dokumentumaikhoz (bár a hírszerzési programnak ez a része a külföldieket célozza, járulékosan a hírszerzés birtokába kerülhetnek az amerikai állampolgárok fájljai is).

Rand Paul, a libertariánus - Forrás: AFP

A republikánus oldalon a meghatározó figura Rand Paul szenátor (a libertariánus mozgalom kedvencének, Ron Paulnak a fia), aki szerint a vitatott hírszerzési módszerek “a magánszféra rendkívüli megsértését” jelentik, és hozzátette, hogy az amerikaiak szembe fognak szállni “a szaglászó kormánnyal” szemben.

A demokrata oldalon ott van Ron Wyden és Mark Udall szenátor, akik a szenátus hírszerzési bizottságának tagjaként már eddig is részleteiben ismerték a most mindenki által megismert gyakorlatot, de a titoktartási kötelezettség miatt csak általánosságban bírálhatták azt.

Elsősorban a Patriot Act (Hazafi Törvény) néven ismert jogszabály alkalmazását kifogásolták, amely szerintük papíron sokkal korlátozottabb lehetőséget adna a kormánynak az adatgyűjtésre, mint ahogy az ténylegesen történik. A törvény előírja, hogy a hírszerzési ügynökségek csak bírósági engedély birtokában gyűjthetik az információkat, de a zárt ajtók mögött döntő bírák meglehetősen általános kérésekre is igent mondanak (így például arra, hogy egy telefonszolgáltató összes ügyfelének hívásadataihoz hozzáférjenek a hatóságok). Wyden és Udall ezt problémásnak tartja, és konkrétumok nélkül erre figyelmeztetettek az igazságügy-miniszternek írt tavalyi levelükben: “Ahogy mi látjuk, jelentős eltérés van aközött, hogy az amerikaiak mit gondolnak a törvény adta lehetőségekről, és hogy titokban mit állít erről a kormány.”

Ron Wyden, a liberális - Forrás: AFP

A liberálisok és libertariánusok érvelése olyannyira hasonlít egymásra, hogy valójában nem is lehet őket megkülönböztetni. Talán csak a hangsúlyban érezhető az, hogy míg Pault a szerinte túlhatalomra törő kormány dühíti fel, addig a demokraták inkább az egyéni alapjogok felől közelítik meg a kérdést. Nem ez egyébként az első alkalom, hogy a sok kérdésben - például a költségvetési ügyekben - ellenkező oldalon álló politikusok egy táborba kerülnek. Hasonló szövetséget látni például a drogszabályozás ügyében (itt a könnyűdrogok liberalizálása jelenti a közös nevezőt), de voltak republikánus-demokrata kiskoalíciók az iraki háború esetében is.

Ezeknek az összeborulásoknak az erejét persze gyengíti, hogy ezek a politikusok nem igazán tartoznak a pártjuk első vonalához. Ráadásul tovább árnyalja a képet, hogy nemcsak ők szövetkeznek egymással, hanem a pártjuk vezetői is. Ebben a mostani hírszerzési ügyben például szokatlan módon együtt védelmezi a hírszerző hatóságokat a republikánus házelnök, John Boehner és a szenátusi demokrata többség vezetője, Harry Reid. Úgyhogy olyan nagyon azért nem kell tartania a Fehér Háznak a liberáltariánusoktól.