potus & co

Az elmúlt napokban az esték egy részét a politikailag egyértelműen elkötelezett kábelcsatornák (MSNBC=demokrata, FOX News=republikánus) nézésével töltöttem. Ismét megállapíthattam, hogy ezek a tenyérbemászóan elfogult műsorok kis dózisban nagyon szórakoztatóak, nagyobb adagban azonban szinte fizikai fájdalmat okoznak. Ettől függetlenül nagy segítséget adnak ahhoz, hogy megértsük a különböző politikai oldalon álló emberek gondolkodását, érvrendszerét (részben azért, mert a műsorok tükrözik azokat, részben pedig azért, mert nagy hatással vannak rájuk).

A FOX-on nagyon népszerű most például egy olyan film, amelyben korábbi katonai és hírszerzési tisztviselők bírálják Barack Obama elnököt a terrorellenes akciókról  - különösen Oszama bin Laden megöléséről - kiszivárgott információk miatt. Szerintük ugyanis az Obama-kormányzat szándékosan adta ki ezeket az infókat politikai célból, hogy erősítsék az elnök kemény parancsnoki imázsát. Nemcsak szándékos szivárogtatással vádolják a videó szereplői Obamát, hanem azzal is, hogy érdemtelenül fürdőzik bin Laden megölésének dicsőségében.

A film előzetese, ide kattintva pedig megnézhető a teljes video.

A politikai célú kiszivárogtatás vádja nem új, és a Fehér Ház többször is határozottan visszautasította. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen most, az elnökválasztási kampány felforrósodásának idején kerül elő ez a láthatóan jól megszerkesztett 22 perces videó, amelyet egy OPSECTeam nevet viselő szervezet tett közzé. A csoport szóvivője jelezte, hogy a jogszabályok szerint nem kötelesek nyilvánosságra hozni támogatóik nevét, a New York Times szerint ugyanakkor a megszólalók közül többen részesei voltak Mitt Romney kampányának, illetve a tea party nevű konzervatív mozgalom akcióinak.

Még nem tudni, hogy milyen kifutása lesz ennek a videónek, de adódik a párhuzam 2004-gyel, amikor egykori vietnami veterán támadtak neki John Kerry akkori demokrata jelöltnek, akinek egyik vélt erőssége épp háborús múltja volt. Eddig a videóig úgy tűnt, hogy a több katona által is dicsért Obamába nemzetbiztonsági alapon nem lehet belekötni, de a jelek szerint a politikai ellenfelek megpróbálkoznak azzal, hogy az erősséget fordítsák át gyengeséggé.

Továbbra is a gazdaság a fő témája a kampánynak, de azért időnként előkerülnek külpolitikai ügyek is. Ezek jellemzően akörül forognak, hogy vajon melyik jelölt képes határozottabban képviselni az amerikai érdekeket (és értékeket) külföldön. A legtöbb esetben a kérdés leegyszerűsíthető arra, hogy vajon ki a keményebb, és ez a játszma a mostani kampányban is elkezdődött.

Az általánosító leírás szerint a demokraták a puhányabbak, a republikánusok pedig a harciasabbak, de persze mint minden általánosítás, ez sem mindig állja meg a helyét. A stílusa alapján Obama is inkább konfliktuskerülő kategóriába tartozna, és valószínűleg ennek a hozzáállásnak szólt például az, hogy a megválasztását követő évben már meg is kapta a Nobel-békedíjat. Persze már a díj átvételekor feltűnő volt, hogy beszédének hangsúlya nem annyira a békén, hanem a háborún, pontosabban annak időnkénti szükségességén volt, azóta pedig konkrét tettekkel bizonyította, hogy puhánynak sem éppen nevezhető.

Obama Afganisztánban - Forrás: Flickr White House

Példátlan mennyiségű drone-támadásra adott parancsot terroristának tartott emberek ellen, és ezektől az sem tartotta visssza, hogy az ilyen akciók többsége civil áldozatokat is követel. Keménységre vallott az is, hogy Obama parancsot adott egy amerikai állampolgárságú al-Kaida-tag megölésére, ami miatt komoly bírálatok érték a demokrata párthoz általában közelebb álló liberális körökből is.

És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb trófeáról, Oszama bin Laden megöléséről. Bár Obama minden ezzel kapcsolatos eddigi megszólalásában az akciót kivitelező kommandósokat méltatta, most - az egyéves évfordulóval egybekötve - kampányának is fontos eleme lett. Nemcsak hogy igyekeztek mindent megtenni azért, hogy emlékeztessék az amerikai választókat arra, milyen bátor döntést hozott a kockázatos akció elrendelésével, de még attól sem riadtak vissza, hogy odaszúrjanak a nemzetbiztonsági területen általában keményebbnek tartott republikánusok színeiben induló riválisnak, Mitt Romneynek.

Az alábbi hirdetésben egyenesen azt sugallják, hogy Romney talán nem adta volna ki a parancsot Oszama bin Laden megölésére:

Ez a szpot még egyes liberálisokból  - például a Huffington Post alapítójából, Ariana Huffingtonból - is ellenérzéseket váltott ki, mondván, hogy Obama olcsó kampánycélokra használ fel egy ilyen fontos nemzetbiztonsági történést, de közben azért Romney sem hagyja magát. Láthatóan ő is keresi azokat a gyenge pontokat, ahol ki tudja kezdeni Obamát. Ilyennek ítélte meg például a házi őrizetéből megszökött kínai aktivista, Csen Kuang-csen esetét, aki először a pekingi amerikai nagykövetségre menekült, majd kissé zavaros körülmények között távozott onnan.

Bár az amerikai diplomaták állítják, hogy az aktivista saját elhatározásából, a feleségét ért fenyegetések miatt döntött a távozás mellett, megjelentek olyan hírek is, hogy a nagykövetség érdekében állhatott az, hogy Chen - még az épp közelgő amerikai-kínai tárgyalások előtt - elhagyja a képviseletet. “Ha ezek a jelentések igazak, akkor ez egy sötét nap a szabadságnak, és szégyen az Obama-kormányzat számára” - fogalmazott Romney.

Nem valószínű, hogy ezzel maradandó sérülést okozott riválisának, de a játszma nem áll meg. A két oldal abból indul ki, hogy egy gyengének tűnő jelölt nem tud nyerni, és mindent meg fognak tenni azért, hogy a másikat ilyennek fessék le.

Bár az elitosztagot szállító helikopter bedöglött, ettől eltekintve - az amerikai kormányzati tisztviselők beszámolói szerint legalábbis - gyakorlatilag hibátlanul zajlott az Oszama Bin Laden megölésével záruló vasárnapi katonai akció. Az al-Kaida-vezér mellett három férfi halt meg és egy nő, de állítólag utóbbi is azért, mert Bin Laden saját maga elé tartotta, hogy így védje magát az elitosztagosokkal folytatott tűzharcban.

Minden rendelkezésre álló információ arra utal tehát, hogy az amerikaiak egy sikeres katonai akciót hajtottak végre, de nemcsak maga a művelet volt profi, hanem az előkészítés is. Egyrészt önmagában az egy komoly fegyvertény, hogy ugyan már hónapok óta készültek az akcióra (itt most megintcsak az amerikai sajtóban megjelent, tisztviselőkre hivatkozó beszámolókra kell hagyatkoznunk), egy szó sem szivárgott ki róla. Ez azt jelzi, hogy jól működik a nemzetbiztonsági csapat.

Obama és a stábja az akció követése közben - Forrás: flickr.com/whitehouse

A legfontosabb döntéseket pedig maga a főparancsnok, vagyis az elnök hozta. Ő határozott például úgy, hogy nem robbantják fel az egész létesítményt, hanem a veszélyesebb utat választva egy elitkommandót küldenek oda. Ő adta meg a végső felhatalmazást az akció kezdetére is múlt pénteken.

A történtek után Obama meglepő helyekről is sorban kapta a dicséreteket. “A kormányzat egyértelműen elismerést érdemel a művelet sikeréért” - közölte például Dick Cheney korábbi alelnök. Igen, az a Dick Cheney, aki nemrég még azzal vádolta az elnököt, hogy annyira puhány nemzetbiztonsági kérdésekben, hogy azzal újabb terrortámadások veszélyének teszi ki az országot. Cheney nem volt egyedül, hasonló elismeréssel szóltak a kormányzatról olyan más ismert republikánus politikusok is, mint Rudy Giuliani és Tim Pawlenty.

Általánosságban igaz az, hogy a republikánusokat a biztonsági, katonai kérdésekben keményebbnek, a demokratákat pedig gyengébbnek szokták elkönyvelni. Más kérdés, hogy ez mennyire igaz, de mindenesetre ezt a látszatot erősítette a közelmúltban az is, hogy a saját gyors és határozott döntéshozatali stílusára büszke George W. Bush után jött Obama a maga egyetemi tanári múltjával és a megbeszéléseken rendszerint eljátszott hallgató-kérdező szerepével. Voltak ráadásul konkrét külpolitikai helyzetek az elmúlt szűk két és fél évben, amikor könnyű volt rásütni, hogy tétlenkedik. Az afganisztáni háborús stratégia felülvizsgálata például hónapokig tartott, és sok utólagos kérdést vetett fel a líbiai katonai akcióban való részvétel is.

Oszama Bin Laden megölése után ugyanakkor nehezebb lesz majd megpróbálni belegyömöszölni Obamát a gyengekezű főparancsnok skatulyájába. Azt persze még nem lehet megjósolni, hogy mindennek milyen következménye lesz a 2012-es elnökválasztásra, de annyi azért kijelenthető, hogy ha van politikai nyertese ennek a helyzetnek, akkor az Obama. Várható az is, hogy kormányzásának megítélése is javulni fog, de a korábbi tapasztalatok alapján hosszútávú erősödésre pusztán ebből kiindulva nem számíthat. (Például George W. Bush népszerűsége is csak átmenetileg ugrott meg Szaddám Huszein elfogása után.)

Az amerikaiak többségét továbbra is a gazdasági problémák nyomasztják leginkább, és ugyan Oszama halálának hírére sokan mentek ünnepelni az utcára Washingtonban és New Yorkban is, de azóta biztos beültek újra az autóikba, és így kénytelenek voltak szembesülni a továbbra is emelkedő üzemanyagárakkal. Ezt pedig Oszama halála nem fogja egy csapásra megváltoztatni.

Csak egy rövid reflexió a friss történésekre, vagyis mit jelent politikai szempontból Oszama Bin Laden megölése? Obama számára ez egy olyan ritka pillanat, amikor azok a riválisai is elismerően szólnak róla, akik amúgy rendszeresen kritizálják külpolitikáját. "Szép munka" - mondta például Tim Pawlenty, aki az elsők között jelentette be, hogy indul a republikánus elnökjelöltségért.

Az elnököt eddig legtöbbször azért bírálták - a líbiai katonai akció vagy az afganisztáni háborús stratégiával összefüggésben -, hogy túl határozatlan, sokat vár a döntésekkel. Ehhez képest most - a kiadott információk szerint - megfontoltan, de egyben hatarozottan döntött egy potenciálisan konfliktussal is járó (mármint Pakisztánnal, amelynek területén megölték Oszamát) katonai-titkosszolgálati műveletről. Kérdés, mit jelent ez számára hosszú távon, megváltozik-e esetleg az a kép, amelyet az ellenfelei nem is túl sikertelenül próbáltak róla kialakítani. Ennyi most, visszatérünk még a témára később.