potus & co

A Kentucky állambeli Louisville belvárosában csak lézengenek az emberek, lerobbant és üres üzlethelyiségek sorakoznak egymás mellett, a közeli Ohio folyó felől pedig hideg szél fúj. Elég apokaliptikus a hangulat, és passzol azokhoz a híradásokhoz, amelyek a legújabb költségvetési válságról szólnak.

A helyzet azonban az, hogy Louisville-t (ahol egy újságírói konferencián veszek részt) ugyanez jellemezte tegnap is, és valószínűleg előtte is. Nem tapasztalni tehát semmi drasztikus változást azzal, hogy beköszöntött a legújabb krízis az Egyesült Államokban. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy fellélegezhetnének az amerikaiak.

A demokratáknak és a republikánusoknak február végéig kellett volna megállapodniuk arról, hogy miként kerüljék el a sequesterként emlegetett megszorító csomag életbe lépését, de miután még csak a közelébe sem kerültek egy alkunak, így a vágások elkerülhetetlennek tűnnek. Bár pénteken még volt egy találkozó a Fehér Házban a két párt vezetőinek részvételével, de ezen sem történt áttörés.

A megszorító csomag minden kormányzati szervet érint, és az elnök szerint súlyos fennakadásokat fog okozni az állami szolgáltatásokban, a republikánusok viszont azt mondják, hogy ez erős túlzás. Mivel a vágások nem azonnal történnek meg, így csak idővel derül ki, hogy valójában kinek van igaza, és ez egy érdekes tesztje lesz annak a vitának, amely évek óta zajlik a két oldal között a kormány szerepéről.

Ha valóban ellehetetenül a kormányzati munka, ha a megszorítások valóban súlyos csapást jelentenek a gazdaságnak, akkor az a demokraták érvelését erősíti, akik szerint aktívabb állami szerepre van szükség. Ha azonban nem következik be semmilyen drasztikus változás, akkor a republikánusok fogják majd azt mondani, hogy végig nekik volt igazuk, és egy kisebb, kevesebb pénzből működő kormány is el tudja látni a szükséges feladatokat.

Ez a teszt hasznos lehet a kormányzati filozófiai vita szempontjából, de nem biztos, hogy a legésszerűbb módszert választották erre az amerikai politikusok. A sequester (amely az eredeti elképzelés szerint csak egy mesterséges kényszerítő erőként működött volna, és nem volt tervben az, hogy életbe is lép - erről részletek ebben a bejegyzésben) ugyanis válogatás nélküli megszorításokat tartalmaz, tekintet nélkül arra, hogy az adott kormányzati szerv vagy program mennyire fontos feladatot lát el.

Példa erre, hogy a University of Maryland hallgatójaként reggel én is kaptam egy levelet az egyetem elnökétől, aki leírja, hogy a vágások többek között a szegény, de jól teljesítő diákok állami támogatását is érinteni fogják. Az elnök ugyan hozzáteszi, hogy privát forrásokból biztosítani fogják, hogy ezek a hallgatók a következő egy évben is folytathassák a tanulmányaikat, de a távolabbi jövőről már nem beszél.

Ennél is nagyobb probléma azonban talán az, hogy miközben a kormányzati programok válogatás nélküli megszorítása körül megy a marakodás, addig alig esik szó a költségvetés valódi problémájáról. Az igazi veszély ugyanis abban rejlik, hogy a következő tíz évben jelentős mértékben megnőnek majd a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátási költségek.

Nyugdíjba megy szinte a második világháború utáni baby boom generáció egésze, és ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb teher nehezedik majd ezekre az ellátó rendszerekre. Ahogy arra a Wall Street Journal pénteki cikke rámutat, míg tavaly 46 millió amerikai részesült társadalombiztosítási kifizetésben, addig 2023-ra ez a szám 40 százalékkal több lesz. Hasonló emelkedés várható az egészségügyi ellátó rendszert, a Mediacare-t igénybe vevők számában is.

Valamikor talán ennek a problémának a megoldására is sor kerül, bár a most látottak alapján valószínű, hogy addig még jó néhány válságszituációt át kell élniük az amerikaiaknak Louisville-ben és máshol is.

Nem lennék az amerikai nagymamák helyében. Nagyon úgy tűnik, hogy ha eldurvul a politikai küzdelem - márpedig ez egyáltalán nem ritka -, akkor mindig ők kerülnek veszélybe. Amikor 2009-ben és 2010-ben ment a nagy vita a demokraták egészségügyi reformjáról, akkor a tervet hevesen bíráló republikánusok azzal riogatták az embereket, hogy az Obama-kormányzat halálbizottságokat fog felállítani, amely a másvilágra küldi majd azokat, akiknek gyógyítását túl drágának ítéli meg. A finoman szólva is túlzó állításokra az elnök akkor úgy reagált, hogy közölte: “Nem húzzuk ki a dugót nagyiból.”

Akkor tehát úgy nézett ki, hogy a demokraták jelentenek fenyegetést a nagymamákra, most viszont a republikánusokon van a sor. Előkerült egy, a Youtube-ra még 2011 májusában feltöltött klip, amelyen az látható, hogy egy magas, öltönyös férfi tol egy kerekesszékben ülő idős nőt, aki először még mosolyogva élvezi a kirándulást, a végén azonban elszörnyed az arca, a férfi ugyanis egy szakadékba löki. Közben az idősek egészségügyi ellátását biztosító állami rendszerről villannak fel feliratok, amelyek a rendszer halálát jósolják. Ha pedig valakinek kétsége lett volna, hogy a klip készítői kire akartak utalni az öltönyös férfi szerepeltetésével, akkor annak a végén feltűnő felirat egyértelművé teszi, hogy Paul Ryanről, a republikánusok költségvetési felelőséről van szó.

A klip azért került most elő, mert Mitt Romney szombaton bejelentette, hogy Ryant kéri fel alelnökjelöltjének, és ezzel egyből a kampány középpontjába kerültek a politikus korábbi tervei. Ryan évek óta drasztikus megszorításokat követel, különösen a nagy ellátó rendszerek esetében, mint amilyen például a 65 év felettiek ellátását segítő (teljes fedezetről ugyanis nincs szó) Medicare. A demokraták azt állítják, hogy Ryan jelölésével nyilvánvalóvá vált, hogy a republikánusok célja a Medicare mostani rendszerének felszámolása, Romneyék viszont azt mondják, hogy valójában ők azok, akik megvédik a rendszert, még ha ehhez át is kell némileg alakítani.

A helyzet egyébként az, hogy valójában mindkét oldal egyetért abban, hogy meg kell fékezni a hosszú távon fenntarthatatlan Medicare-költségeket. Még a megtakarítások méretében is nagyjából hasonló gondolataik vannak, ahogy azonban arra a New York Times is rámutat, ezt nagyon különböző úton képzelik el megvalósítani. Ryan és Romney azt javasolja, meg kell szüntetni azt, hogy a kormányzat korlátlan elkötelezettséget vállal a költségek fedezésére. Helyette azt csinálnák, hogy az állam fix összeget biztosítana az embereknek, akik aztán akár privát ellátást is vásárolhatnának maguknak ebből a pénzből. Obama ehhez képest ott próbálna spórolni, hogy csökkentené a kórházaknak és egyéb szolgáltatóknak fizetendő összeget. Ezt egy költségellenőrzési testület felállításán keresztül oldaná meg.

A két oldal tehát nagyon hasonló diagnózist állított fel, csak a megoldásban különböznek, és ugyan a nagyik kinyírásáról szóló riogatás nyilván nagyon erős túlzás, azt viszonylag egyszerű matematikai műveletekkel ki lehet számolni, hogyha egyre több az idős ember (ahogy ez Amerikára is igaz), viszont kevesebb lesz a pénz az ellátásukra, akkor a nagymamák biztosan nem fognak túl jól járni.

Egy izgalmas és fontos időközi választás zajlott le kedden New York állam 26-os körzetében. Chris Lee szövetségi képviselői helyéről döntöttek, miután a nős politikus lemondott, amikor nyilvánosságra kerültek olyan képek, amelyeken félmeztelenül látható, és amelyeket egy hirdetési oldalon talált nőnek küldött. Lee republikánus politikus, és a körzetet az elmúlt négy évtizedben republikánusok képviselték a washingtoni kongresszusban. Most azonban megszakadt ez a sor, a keddi választást ugyanis a demokraták jelöltje, Kathy Hochul nyerte.

Hochul kezdetben teljesen esélytelennek tűnt, de aztán (legalább) két fejlemény is hozzásegítette a győzelemhez. Az egyik az volt, hogy a republikánus jelölt, Jane Corwin mellett a konzervatív Tea Party is indított jelöltet, aki végül a voksok 8 százalékát szerezte meg. Hochul 48 százalékot kapott, Corwin 42-t.

Hochul esélytelenként indult - Forrás: flickr.com/photos/kathyhochul/

 A másik, az országos politika szempontjából még érdekesebb tényező az volt, hogy a választás nem helyi témákról, hanem az idősek egészségügyi ellátásának, a Medicare-nek az átalakításáról szólt. A képviselőházi republikánusok márciusban álltak elő egy olyan javaslattal, amelynek lényege, hogy míg most az állam fizeti az idősek gyógyításának költségeit, addig 2022-től az 55 év alattiak számára egy új rendszer lépne életbe, amelyben az emberek támogatást kapnának ugyan az államtól, de biztosítóval kellene szerződniük. Ez az elképzelés része egy átfogó kiadás- és hiánycsökkentési programnak, a demokraták azonban hevesen ellenzik az elképzelést, és azt ígérik, hogy mindenáron - ahogy ők fogalmaznak - megvédik a Medicare-t.

Ezzel az üzenettel kampányolt Hochul is, és sikerült meggyőzni még republikánus szavazókat is. A New York Times legalábbis idéz olyan választókat, akik azt mondják, hogy ugyan mindig a republikánusokra szavaztak, de a Medicare-ügy miatt most inkább a demokrata jelölt mellett döntöttek. “A Medicare privatizációja megijeszt” - mondta egy republikánus választó, Pat Gillick a lapnak.

Azt, hogy nagyon fontos választásról van szó, az is jelezte, hogy a kampányba becsatlakoztak országosan ismert politikusok is. Hochul mellett például Bill Clinton egykori elnök kampányolt, Corwin mögött pedig felsorakozott többek között Chris Christie, a republikánusok egyik új reménysége, a szomszédos New Jersey állam kormányzója. A kampány utolsó napján Corwin elismerte, hogy nem kezelte megfelelően a Medicare-ügyet. “Be kell vallanom, hogy amikor [Kathy Hochul] elkezdte tenni ezeket a megjegyzéseket, azt gondoltam, ez annyira felháborító, hogy senki nem fogja elhinni. Láthatóan néhány ember elhitte” - fogalmazott Corwin.

Nyilván fenntartással kell kezelni azt, hogy egy helyi időközi választásnak mekkora következménye van az országos politikára, de ha egy tanulsága lehet a keddi szavazásnak, az az, hogy ha komolyan gondolják a republikánusok a nagy visszavágást a 2012-es elnökválasztáson, akkor nem engedhetik majd meg maguknak azt a luxust, hogy félvállról veszik az olyan átlagemberek tömegeit érintő ügyeket, mint például a Medicare reformja.