Több ezren gyűltek össze vasárnap délben a Washington szívében elterülő parkban azzal a céllal, hogy üzenjenek egy közelben lakó embernek. Nem messze onnan található ugyanis a Fehér Ház, és a tüntetők azt követelték a lakójától, hogy lépjen fel a klímaváltozás ellen. Elvileg nyitott kapukat döngetnek, Barack Obama ugyanis legutóbb a szokásos év eleji programbeszédében tett ígéretet arra, hogy cselekedni fog. A helyzet azonban ennél bonyolultabb.
Obama már a 2008-as elnökválasztási kampányában is azt ígérte, hogy fellép a klímaváltozás ellen, de aztán az első ciklusában ez a téma hamar háttérbe szorult. A gazdasági válságkezeléssel és az egészségügyi reformmal durva törvényhozási csatákba bonyolódó elnök nem vállalta be, hogy frontot nyisson ebben a kérdésben is, tudva, hogy a republikánus oldalon sokan magának a klímaváltozásnak a tényét sem ismerik el.
Tüntetők a Washington emlékmű tövében
Most sem számíthat sokkal készségesebb fogadtatásra, és ezt elismerte a State of the Union beszédben is. “Dönthetünk úgy, hogy azt hisszük, a Sandy vihar, az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszályai és legrosszabb erdőtüzei csak valamilyen furcsa véletlen következményei voltak. Vagy dönthetünk úgy is, hogy hiszünk a tudomány elsöprő erejű ítéletében, és cselekszünk, mielőtt nem lesz túl késő” - fogalmazott Obama, majd hozzátette, hogy ha a kongresszus nem akar lépni az ügyben, akkor ő az elnöki hatalmával élve fog meghozni minden lehetséges intézkedést a “szennyezés csökkentésére, a közösségeink felkészítésére a klímaváltozás következményeire, valamint a fenntartható energiaforrások való átállás felgyorsítására”.
Bár a metsző hidegben zajló vasárnapi demonstráción a szónokok gyakran utaltak Obama beszédére, és egyikük egyenesen úgy fogalmazott, hogy “az elnök végre megtalálta a saját hangját”, vannak azért kétkedők. “Remélem, hogy megtalálja a hangját. Én azonban még nem bízom benne” - mondta nekem egy idős nő, Karen Zelermyer, aki New Yorkból érkezett a demonstrációra.
Zelermyer szerint Obama eddig inkább az üzleti szereplőket támogatta (ezzel a megállapítással mondjuk biztos vitába szállnának néhányan a konzervatív oldalon), de ő is úgy érezte, hogy a programbeszédben valóban szokatlanul erősen fogalmazott. “Okos fickó, úgyhogy remélem, rá tudjuk bírni arra, hogy cselekedjen. Nem fog tenni semmit, ha nem gyakorolunk rá nyomást” - mondta a nő, aki a vastag kabátokba bugyolált két unokájára mutatott, amikor arról kérdeztem, miért jött el a demonstrációra.
A klímaváltozás elleni fellépéshez összetett és átfogó megoldásokra van szükség, amelyek kidolgozása és végrehajtása hosszú időt vehet igénybe, van azonban egy aktuális ügy, amelyben Obamának rövid időn belül döntenie kell. Ez a Keystone olajvezeték, amely a kanadai olajmezőket kötné össze az Egyesült Államok déli részén található finomítókkal. Amerikai környezetvédő csoportok hevesen tiltakoznak a vezeték megépítése ellen, mert szerintük egyrészt a kanadaiak által alkalmazott kitermelési módszer káros, másrészt maga a vezeték is veszélyeztetné a környezetet.
Obama egyszer már elhalasztotta a döntést a vezetékről, de új külügyminisztere, John Kerry épp a napokban tett ígéretet kanadai kollégájának arra, hogy hamarosan megszületik a döntés. Ahogy arra a New York Times is rámutatott, az elnök nincs könnyű helyzetben, ha ugyanis megvétózza a vezeték megépítését, akkor azzal magára haragítja Kanadát, ha viszont engedélyezi, akkor az újraválasztását támogató környezetvédő csoportok fognak csalódni benne.
A vasárnapi demonstráción is sok olyan transzparenst lehetett látni, amely a Keystone ellen tiltakozott, jelezve, hogy sokak számára összekapcsolódik a vezeték és a klímaváltozás elleni küzdelem ügye. Közéjük tartozik Joseph Hardy, aki egyenesen az ország egyik legészakibb államából, Maine-ből utazott a washingtoni demonstrációra. A férfi azt mondta nekem, hogy szerinte Obama az újraválasztása miatti aggodalomtól vezérlve volt passzív a politikailag érzékeny klímaváltozás ügyében, de “most, hogy emiatt már nem kell aggódnia, remélhetőleg cselekedni fog”.
Utolsó kommentek