Nézzük először magát a hírt. Az amerikai legfelsőbb bíróság nagyrészt alkotmányosnak ítélte meg azt az egészségügyi reformot, amelyet Barack Obama elnök szorgalmazására fogadott el az amerikai törvényhozás - teljes republikánus ellenkezés mellett - két évvel ezelőtt. A bíróság előtt a törvény több elemét is megtámadták, ezek közül a legfontosabb az volt, hogy vajon kötelezheti-e a szövetségi kormány az amerikai állampolgárokat arra, hogy egészségbiztosítást kössenek.

Európai szemmel furcsának tűnhet, hogy erről vita van egy fejlett országban a 21. század elején, de a híres amerikai szabadságeszménynek része az is, hogy ott nagyon is meggondolják, mi az, amit előírhat polgárainak az elvileg őket szolgáló állam, és mi az, amit nem. Most azt a nagyon egyszerű kérdést tették fel sokan, hogy vajon a kormány kötelezhet-e bárkit is egy olyan termék megvásárlására, amit az adott ember nem akar megvásárolni. Például: kötelezővé lehet-e tenni a brokkoli vásárlását? (Ez konkrétan szerepelt példaként a legfelsőbb bírósági mérlegelésben.)

A bíróság végül szűk többséggel (5-4 arányban) a törvény vitatott elemeinek többségét alkotmányosnak ítélte meg. Köztük van a biztosításra való kötelezettség is (merthogy ez egyfajta adó, márpedig adót kivethet a kormány), ami nélkül valószínűleg az egész reform semmit nem érne. Ha ugyanis nem kötelező a biztosítás, akkor nem lenne fedezet a törvény több fontos intézkedésének végrehajtására (például, hogy ne tagadhassák meg a szolgáltatást, illetve ne szabhassanak felárat a biztosítók az előzetes betegségekkel rendelkezők esetében).

Ezt a fejleményt sokféle képpen lehet értelmezni. Egyrészt ott van a nettó politika: az egészségügyi reformról indulatos viták zajlottak a demokraták és a republikánusok között. Előbbiek szerint szégyen, hogy a gazdag országok közül az Egyesült Államok az utolsó, ahol nincs általános egészségbiztosítás (és ezzel együtt ellátás), utóbbiak szerint viszont a reform durva megsértése az egyén szabadságjogoknak. Mivel a törvény marad, így a legfelsőbb bírósági döntés egyértelmű politikai győzelem Barack Obamának és a kongresszusi demokratáknak, ami lendületet és némi önbizalmat adhat az elnök gyengélkedő újraválasztási kampányának is.

Van azonban egy másik fontos tanulsága a döntésnek. Az utóbbi hetekben mást sem lehetett hallani, mint hogy a legfelsőbb bíróság átpolitizálttá vált, és így képtelen betölteni szerepét, vagyis az alkotmányosság feletti őrködést. Szokták mondani, hogy a mindenkori amerikai elnök legfontosabb döntése az, amikor lehetősége van új tagot jelölni a legfelsőbb bíróságba. Megteheti ugyanis, hogy a saját ideológájának megfelelő bírát jelöl, aki aztán élete végéig (vagy pedig lemondásáig) tagja lehet a nagyhatalmú testületnek. Most jelenleg épp az a felállás, hogy van öt konzervatívnak és négy liberálisnak besorolt bíró. (Igaz, a konzervatív többséghez sorolják Anthony M. Kennedyt is, aki időnként a liberálisokkal szokott szavazni, így egyfajta mérleg nyelve szerepet is betölt.)

Sok példa van ugyanakkor arra, hogy a megbízható liberálisnak vagy konzervatívnak tartott bíró végül önjáróvá válik, és szembemegy az őt jelölő politikus érdekeivel/értékeivel. A keményvonalas konzervatívok között van például számon tartva a mostani főbíró, John Roberts is, aki azonban ezúttal a liberálisokkal együtt szavazott, és alkotmányosnak ítélte meg a törvény központi elemének tartott biztosítási kötelezettséget. Roberts tette ezt úgy, hogy nyilván tisztában volt az ügy politikai jelentőségével, azzal, hogy az elvileg hozzá közel álló oldal súlyos csapásként fogja fogadni a bírósági ítéletet. Ez mégsem tartotta vissza attól, hogy - minden bizonnyal alapos mérlegelés után - meghozzon egy nehéz döntést, és egyúttal leírja a következő nagyon bölcs mondatot: “Nem a mi feladatunk az, hogy megvédjük az embereket a politikai döntéseik következményeitől.”

Biztos vannak politikai győztesei is ennek az ítéletnek, de az igazi diadalt azok aratták, akik szeretnek hinni abban, hogy a demokrácia alapintézményei teszik a dolgukat.