potus & co

Önmagában elég érdekes volt az iowai caucus eredménye ahhoz, hogy elemzések tömkelege szülessen a republikánus erőviszonyokról. Ezek nagyjából egyeznek abban, hogy Santorumnak nehéz dolga lesz pénz és háttérszervezet nélkül építenie erre a győzelemmel is beérő vereségre, Romney számára viszont az a kínos, hogy annyi hónap munka, szervezés és elköltött pénz ellenére képes volt megszorongatni őt egy néhány héttel ezelőtt is esélytelennek tartott jelölt.

Mi történik viszont közben a másik oldalon? Az első nyilatkozatok alapján látszik, hogy Obamáék a fő ellenfélnek továbbra is Mitt Romney-t tartják, a reakciók többsége ugyanis vele foglalkozik. Egyrészt kudarcnak próbálták mindössze nyolcszavazatos győzelmét, és rámutattak arra is, hogy a szavazatok kisebb arányát kapta meg most, mint a négy évvel ezelőtti iowai caucuson (akkor Mike Huckabee lett a győztes).

Az elnök fő kampánytanácsadója, David Axelrod szerint ez után felvetődik a kérdés, hogy miért nem bíznak az emberek Mitt Romney-ban. A válasz szerinte az, hogy egyrészt Romney gazdasági vízióját nem osztják az amerikai emberek, másrészt pedig a választók nem tartják hitelesnek, miután sokszor váltogatta a nézőpontjait különböző fontos kérdésekben.

Obama a háttérben Axelroddal - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ez utóbbi érv nem újdonság a demokraták részéről, egyszer már készítettek egy „brutális videót” is erről. Könnyen lehet azonban, hogy ezt az üzenetet idővel hátrébb fogja sorolni a demokrata kampánystáb. Ahogy a BBC Newshour című rádióműsor szerdai késő esti adásában hallottam egy amerikai politikai elemzőtől (biciklizés közben hallgattam, így a nevét nem tudtam felírni), ez a fegyver könnyen visszaüthet a novemberi elnökválasztás előtt. A gondolatmenete nagyjából úgy hangzik, hogy ha Romney lesz a republikánusok jelöltje, és a demokraták úgy definiálják őt, mint aki váltogatja az álláspontjait, az a republikánus törzsközönséget talán zavarja, viszont az el nem kötelezett választók körében még a pragmatizmus jele is lehet, amit pozitívan értékelhetnek.

Talán ennek a megnyilvánulása az, hogy Obama stábja egy új fronton kezdte el támadni Romney-t az utóbbi hetekben. Úgy próbálják beállítani őt, mint a középosztály ellenségét, a republikánusokat pénzelő vagyonos rétegek védelmezőjét. Nyilvánvalóan erre az üzenetre akartak ráerősíteni azzal, hogy múlt hétvégén Iowa államban egy olyan munkásembert mutattak be a sajtónak, aki akkor veszítette el a munkáját, amikor a cég a Romney által vezetett kockázati tőketársaság érdekeltségébe került.

Az iowai eredmény még egy szempontból lehet fontos – és esetleg kedvező – az Obama-stáb számára. A szoros verseny és Rick Santorum hirtelen felemelkedése után várható, hogy elhúzódik a republikánus jelöltségért folyó harc. Így a jelöltek egymás szétcincálásával lesznek elfoglalva, és nem a novemberi nagy csatára való felkészüléssel. Ez jól hangzó érv, de épp Obama rá a bizonyíték, hogy nem feltétlenül állja meg a helyét. Négy évvel ezelőtt pont attól tartottak a demokraták, hogy Obama és Hillary Clinton közel fél éven át tartó, kíméletlen harca rontja az esélyeiket magán az elnökválasztáson. Mint tudjuk, Obama végül simán letolta a pályáról John McCaint, a republikánusok akkori jelöltjét.

Ilyen szoros eredmény után az a legkevesebb, hogy azt mondjuk, ennek a versenynek még közel sincs vége. De mi is következik most Iowa után?

Az előválasztások következő helyszíne New Hampshire állam, ahol nem caucust, hanem hagyományos szavazókörös választást fognak tartani. Iowához hasonlóan ennek az államnak is hagyományosan kitüntetett szerepe van az elnökválasztásokban, de lehetséges, hogy idén egy kissé elhalványul a jelentősége.

Egyrészt a felmérések szerint Mitt Romney akkora fölénnyel rendelkezik (43 százalékon áll egy hétfőn közzétett kutatás szerint, mögötte Ron Paul következik 16 százalékkal), hogy csoda lenne, ha egy hét alatt ezt sikerülne bárkinek is ledolgoznia. Ketten fel is adták a küzdelmet: Rick Perry és Michele Bachmann egyaránt úgy döntött, hogy nem kampányolnak New Hampshire-ben. (Perry talán végleg kiszáll, az iowai ötödik hely után közölte, hazamegy Texasba gondolkodni.)

Az apró észak-keleti állam politikai jelentőségének csökkenésében szerepet játszik az is, hogy most csak a republikánusoknál van előválasztás, és New Hampshire egyszerűen nem passzol a párt mostani képéhez. New Hampshire a kevésbé vallásos és nem túl konzervatív államok közé tartozik (pontosabban a lakóira jellemzők ezek a tulajdonságok), miközben a republikánus párton belül épp ezek az irányvonalak erősödtek meg.

Nem nagyon rúg labdába most egy olyan jelölt, aki nem utasítja el az abortuszt minden esetben (beleértve a nemi erőszakot, vérfertőzést vagy azt, ha az anya élete veszélyben van), és nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy semmilyen adóemelést nem szabad végrehajtani. A főbb kérdésekben lényegében egyet is ért mindegyik kampányoló politikus, kivéve az egyetlen Jon Huntsmant, aki a politikai középhez közelebb álló nézeteket vall bizonyos kérdésekben (például klímaváltozás elleni küzdelemben vagy melegjogokban). Nem véletlen persze, hogy Huntsman nem is zavar sok vizet ebben a kampányban, és épp New Hampshire az, ahol valamennyire komolyan vehető támogatottsággal rendelkezik.

Mindezek miatt úgy néz ki, hogy New Hampshire helyett most az előválasztási harc harmadik fordulója, a január 21-én esedékes dél-karolinai szavazás lehet a következő nagy csata. Ebben az államban kifejezetten erős a konzervatív mozgalom, így a jelöltek többsége már most erre a választásra koncentrál. Sokatmondó, hogy Mitt Romney is elutazik Dél-Karolinába még a New Hampshire-i szavazás előtt. Neki különösen fontos, hogy megmutassa magát ott, a keményvonalas konzervatív szavazók ugyanis gyanakodva néznek rá korábbi liberális elhajlásai miatt.

Minden jel arra utal tehát, hogy elhúzódó küzdelem várható a republikánus jelöltségért. Romney minden profizmusa ellenére sem tudott nyerni Iowában, és egy néhány napja is esélytelennek tartott versenyző szorongatta meg. Nehéz megjósolni, hogyan szerepel majd a következő fordulókban Rick Santorum, de az egyértelmű, hogy a republikánus szavazók nem akarják könnyen adni ezt az elnökjelöltséget.

Este caucus Iowában, és ezzel hivatalosan is elkezdődik az elnökválasztási verseny. Ennek alkalmából itt a fenti WSJ-videó az utolsó kampányeseményekről, itt pedig egy beharangozó cikkem, ami az [origo]-n jelent meg. Találkozunk hajnalban.

A karácsony alatti pihenés után újra teljes gőzzel nyomulnak a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői. A helyszín Iowa állam, ahol jövő kedden tartják az előválasztási küzdelem első fordulóját. Ez egy úgynevezett caucus lesz, ami nem egy hagyományos választási forma: ahelyett, hogy a választók fülkékben leadnák a voksukat, gyűléseken jönnek össze, és órákon át tartó jelölési folyamat során döntik el, melyik indulót támogatják.

Bár a New York Times egyik publicistája egész jó érvekkel alátámasztva levezette, hogy miért is nem fontos ez az egész iowai felhajtás, ettől még érdemes rá odafigyelni. És nem is csak a hagyományok miatt, hanem azért is, mert ha maguk a jelöltek komolyan veszik, és rengeteg pénzt és időt szánnak az iowai emberek meggyőzésére, akkor valamit biztosan jelezni fog az eredmény.

Meg persze azért is érdemes lesz figyelni, mert nagyon izgalmasnak tűnik a verseny. A szokatlan választási eljárás miatt eleve nehéz megjósolni, hogy ki lesz a győztes, az utóbbi hetek fejleményei azonban még nehezebbé teszik ezt. Hónapokkal ezelőtt úgy nézett ki, hogy Mitt Romney az abszolút esélyes (nem is csak Iowában, hanem az egész jelöltségi verseny megnyerésére), de aztán volt ugye előbb Herman Cain, majd Newt Gingrich emlékezetes felemelkedése. Utóbbiról komoly elemzések sora állapította meg, hogy nem fog elsüllyedni, mert egyrészt dörzsölt és tapasztalt politikus, másrészt annyira régóta szereplője az amerikai politikának, hogy mindenki ismeri a sötétebb oldalait is.

Ehhez képest a felmérések szerint Gingrich azóta visszacsúszott (tegyük hozzá: ellenfelei negatív kampányának hathatós segítségével), és helyette Ron Paul kezdett megerősödni. Ő a szövetségi kormány szerepének radikális csökkentésének üzenetével kampányol évtizedek óta, ötletei között van például a teljes külföldi segélyezés megvonása és a szövetségi jegybank felszámolása.

Paul esetében is érvényesült azonban a szokásos forgatókönyv: erősödésével párhuzamosan megnőtt iránta az érdeklődés is, ami hozta magával a kellemetlen kérdéseket. Konkrétan azt, hogy a 80-as és 90-es években a neve alatt megjelent hírlevelekben közölt rasszista nézeteket mennyire vallja a magáénak. Nem ez az első alkalom ugyan, hogy szembesítették ezekkel a hírlevelekkel (a 2008-as elnökválasztási kampányban is előkerültek), de láthatóan a bírálóit nem elégíti ki az a válasz, hogy egyrészt nem tudott a mások által szerkesztett hírlevél tartalmáról, másrészt ugyan elhatárolja magát a szélsőséges nézetektől, de a szélsőségesek támogatását nem utasítja vissza.

Paul mindenesetre nagyon szervezetten készül az iowai összecsapásra, az őt támogató fiatal aktivisták seregének még azt is utasításba adták, hogy frissen megborotválkozva (ez vélhetően a férfiakra vonatkozik) korteskedjenek érte a konzervatívnak tartott államban. Egy szerdán közzétett kutatás szerint van is esélye a végső győzelemre: Romney vezet ugyan 25 százalékkal, de rögtön mögötte van 22 százalékkal Paul. Érdekesség, hogy a harmadik helyen nem is Gingrich, hanem az eddig inkább a futottak még kategóriában számon tartott egykori szenátor, Rick Santorum áll.

Akár nagy meglepetést is hozhat tehát az iowai forduló, de a vesztes vigasztalhatja majd magát azzal, hogy egy itteni győzelem nem feltétlenül döntő jelentőségű az egész verseny szempontjából. Négy évvel ezelőtt például az a Mike Huckabee nyerte a republikánus caucust, aki aztán a továbbiakban annyira gyengén szerepelt, hogy néhány menettel később kénytelen volt kiszállni a küzdelemből.

Nem akarok állandóan azon lovagolni, hogy Mitt Romney hányszor és milyen ügyekben váltogatta a nézeteit, de ezt a videót azért nehéz kihagyni. Egy 2004-es felvétel, amelyen az akkori massachusetts-i kormányzó arról beszél, hogy ugyan a politikusok gyakran dobálóznak azzal a váddal, hogy a riválisaik szélkakas módjára politizálnak, de szerinte ez John Kerryre, az a demokraták akkori elnökjelöltjére tényleg igaz. Fel is sorol egy csomó témát, amelyben szerinte Kerry következetlen volt, és ezen elég jól elszórakozik, de aztán amikor most, hosszú kihagyás után interjút adott az egyébként a republikánusokkal általában barátságos Fox Newsnak, akkor kevésbé találta viccesnek a szembesítést saját nézetváltásaival.

Persze valószínűleg nem ez a régi videó a legnagyobb problémája most Romney-nak, hanem az, hogy gyakorlatilag már nincs olyan közvélemény-kutatás, amelyet ne Newt Gingrich vezetne. Igaz ez Iowa államra, az előválasztási verseny első helyszínére is, ahol a Washington Post és az ABC News felmérése szerint az egykori képviselőházi elnök 33 százalékon áll, míg Romney és Ron Paul képviselő egyaránt 18 százalékon.