Chris Wallace az egyik legismertebb amerikai újságíró. Korábban nagy televíziós hálózatoknak (NBC és ABC) dolgozott, jelenleg pedig a Fox News kábelcsatornán vezeti a vasárnap délelőtti (az amerikai televíziózásban hagyományosan ez az egyik legfontosabb politikai műsorsáv) közéleti háttérműsort. A Fox News ugyan elsősorban a harsány és politikailag elkötelezett (a republikánusok mellett) kommentátorairól (Sean Hannity és Bill O'Reilly) ismert, de a csatornának vannak tisztességesen kérdező és tudósító újságírói is. Wallace munkásságát csak felületesen ismerem, de annak alapján ebbe a kategóriába tartozik, és ebben csak megerősített az az előadása, amelyet a University of Marylanden tartott csütörtökön.
A tévést az izraeli intézet hívta meg, és ugyan a beharangozó szerint a rendezvény fókusza a Közel-Kelet és annak az amerikai politikára gyakorolt hatása lett volna, Wallace végül főként a választási kampányról beszélt, és arra vonatkozott a közönség által feltett kérdések nagy része is. A szürke öltönyt viselő, az első percekben már másoktól is hallott politikai vicceket mesélő újságíró (fotóm és videóm sajnos nincs az eseményről, ugyanis tilos volt kamerát használni) először helyzetelemzésként előadta, hogy a legfrissebb felmérések szerint Barack Obama előnyre tett szert a kampányban, majd megpróbált választ adni arra a kérdésre, hogy vajon miért áll az elnök ilyen jól a nyilvánvaló gazdasági problémák ellenére.
Wallace szerint ennek elsősorban két oka van, amelyeket szintén főként közvélemény-kutatási adatokból vezetett le. Rámutatott arra, hogy a választók többsége a gazdasági helyzetért továbbra is az előző elnököt, George W. Busht teszi felelőssé, másrészt nem győződtek meg arról, hogy a republikánus jelölt, Mitt Romney jó alternatíva lenne a folytatásra. Wallace azt mondta, hogy a republikánus politikusokkal folytatott beszélgetéseiből azt szűrte le, Romneyéknak volt egy olyan szilárd elképzelésük, hogy ez a választás egyfajta népszavazás lesz Obama teljesítményéről, és még akkor is hittek ebben, amikor Obamáék szőnyegbombázásszerű negatív kampányt indítottak ellene, és igyekeztek úgy lefesteni, mint egy rideg, számító milliomost.
Most már látszik, hogy ez a taktika a demokraták számára sikeresnek bizonyult, és a republikánusok nem igazán tudtak rá jó választ adni. Wallace felidézte például, hogy még őt is meghívták a stábjával együtt Romney házába, és többek között palacsintával kínálgatták őket, de az ehhez hasonló szereplések láthatóan nem sokat változtattak azon, hogy a válsztók többsége továbbra sem tartja rokonszenvesnek a republikánus jelöltet.
Ebben most nyilván nem segít az sem, hogy nyilvánosságra került egy videó, amelyen Romney hallható, ahogy egy zártkörű rendezvényen beszél arról, hogy szerinte az amerikaiak 47 százaléka áldozatnak érzi magát, és függ a kormánytól. Wallace szerint ez a videó egy módon jelenthet pluszt Romneynak: ha rákényszeríti arra, hogy ne ragaszkodjon továbbra is a népszavazásos forgatókönyvhöz, hanem úgy fogja fel a kampányt, mint egy választást az általa és Obama által javasolt irány között. Az újságíró emlékeztetett arra is, hogy csak októberben jönnek majd az elnökjelölti viták, az addig hátralévő időben pedig szerinte Romneynak elő kellene állnia valamilyen merész és nagy javaslattal: például azzal, hogy milyen adókedvezményeket szüntetne meg az adórendszer átalakítása során.
Mivel Wallace több megjegyzést is elejtett arról, hogy sok időt töltött Romneyval, az előadás végén megkérdeztem tőle, hogy vajon a politikus kamerán kívül is annyira robotszerűen viselkedik-e, mint a nyilvános szereplésein. Wallace erre azt mondta, hogy élőben sokkal háromdimenziósabb Romney, mint ahogy az a tévéből átjön, és megjegyezte, hogy George W. Bush volt az az elnök, akinél szerinte leginkább elütöttek egymástól a tévés és a személyes benyomások. Elmesélte, hogy a state of the union beszédek napján a tévécsatornák vezető újságíróit be szokták hívni a Fehér Házba egy ebédre, és ő meglepődve tapasztalta, hogy Bush egyáltalán nem annak a “buta cowboy”-nak tűnt, akinek sokan hitték, hanem nagyon intelligens volt, kifinomult, és jókat lehetett vele beszélgetni.
Wallace szerint ugyan Romney intellektusát a tévés szereplések alapján sem szokta senki sem megkérdőjelezni, de szerinte melegebb figura, mint ahogy az esetleg a választók többségének átjön. Hozzátette, hogy van egy kis bolondos karaktere, majd megkérdezte tőlem, hogy ismerem-e a National Lampoon filmeket. Mikor mondtam, hogy igen, azt mondta, Romneyt egy kicsit úgy kell elképzelni, mint a Chevy Chase által játszott figurát.
Utolsó kommentek