Bár az elitosztagot szállító helikopter bedöglött, ettől eltekintve - az amerikai kormányzati tisztviselők beszámolói szerint legalábbis - gyakorlatilag hibátlanul zajlott az Oszama Bin Laden megölésével záruló vasárnapi katonai akció. Az al-Kaida-vezér mellett három férfi halt meg és egy nő, de állítólag utóbbi is azért, mert Bin Laden saját maga elé tartotta, hogy így védje magát az elitosztagosokkal folytatott tűzharcban.

Minden rendelkezésre álló információ arra utal tehát, hogy az amerikaiak egy sikeres katonai akciót hajtottak végre, de nemcsak maga a művelet volt profi, hanem az előkészítés is. Egyrészt önmagában az egy komoly fegyvertény, hogy ugyan már hónapok óta készültek az akcióra (itt most megintcsak az amerikai sajtóban megjelent, tisztviselőkre hivatkozó beszámolókra kell hagyatkoznunk), egy szó sem szivárgott ki róla. Ez azt jelzi, hogy jól működik a nemzetbiztonsági csapat.


Obama és a stábja az akció követése közben - Forrás: flickr.com/whitehouse

A legfontosabb döntéseket pedig maga a főparancsnok, vagyis az elnök hozta. Ő határozott például úgy, hogy nem robbantják fel az egész létesítményt, hanem a veszélyesebb utat választva egy elitkommandót küldenek oda. Ő adta meg a végső felhatalmazást az akció kezdetére is múlt pénteken.

A történtek után Obama meglepő helyekről is sorban kapta a dicséreteket. “A kormányzat egyértelműen elismerést érdemel a művelet sikeréért” - közölte például Dick Cheney korábbi alelnök. Igen, az a Dick Cheney, aki nemrég még azzal vádolta az elnököt, hogy annyira puhány nemzetbiztonsági kérdésekben, hogy azzal újabb terrortámadások veszélyének teszi ki az országot. Cheney nem volt egyedül, hasonló elismeréssel szóltak a kormányzatról olyan más ismert republikánus politikusok is, mint Rudy Giuliani és Tim Pawlenty.

Általánosságban igaz az, hogy a republikánusokat a biztonsági, katonai kérdésekben keményebbnek, a demokratákat pedig gyengébbnek szokták elkönyvelni. Más kérdés, hogy ez mennyire igaz, de mindenesetre ezt a látszatot erősítette a közelmúltban az is, hogy a saját gyors és határozott döntéshozatali stílusára büszke George W. Bush után jött Obama a maga egyetemi tanári múltjával és a megbeszéléseken rendszerint eljátszott hallgató-kérdező szerepével. Voltak ráadásul konkrét külpolitikai helyzetek az elmúlt szűk két és fél évben, amikor könnyű volt rásütni, hogy tétlenkedik. Az afganisztáni háborús stratégia felülvizsgálata például hónapokig tartott, és sok utólagos kérdést vetett fel a líbiai katonai akcióban való részvétel is.

Oszama Bin Laden megölése után ugyanakkor nehezebb lesz majd megpróbálni belegyömöszölni Obamát a gyengekezű főparancsnok skatulyájába. Azt persze még nem lehet megjósolni, hogy mindennek milyen következménye lesz a 2012-es elnökválasztásra, de annyi azért kijelenthető, hogy ha van politikai nyertese ennek a helyzetnek, akkor az Obama. Várható az is, hogy kormányzásának megítélése is javulni fog, de a korábbi tapasztalatok alapján hosszútávú erősödésre pusztán ebből kiindulva nem számíthat. (Például George W. Bush népszerűsége is csak átmenetileg ugrott meg Szaddám Huszein elfogása után.)

Az amerikaiak többségét továbbra is a gazdasági problémák nyomasztják leginkább, és ugyan Oszama halálának hírére sokan mentek ünnepelni az utcára Washingtonban és New Yorkban is, de azóta biztos beültek újra az autóikba, és így kénytelenek voltak szembesülni a továbbra is emelkedő üzemanyagárakkal. Ezt pedig Oszama halála nem fogja egy csapásra megváltoztatni.