Épp legújabb könyvszerzeményembe (a Washington Post legendás kiadójának, Katharine Grahamnek vaskos önéletrajza, mindössze négy dollárért egy antikváriumban) mélyültem bele egy kellemes georgetowni kocsma bárjánál, amikor a pultos fiú előkapott egy másik könyvet, és lelkesen mutogatni kezdte a mellettem ülő - és egyébként idegesítően hangoskodó - srácoknak. Azt magyarázta nekik, hogy még csak az elején tart, de legalább öten mondták neki, hogy ezt a könyvet mindenképp el kell olvasnia.

A címét nem láttam, de a szerző nevét igen: Ayn Rand. Megkérdeztem a baseball sapkát viselő és kiszolgálás közben énekelgető pultos fiútól, hogy vajon szerinte Paul Ryan megjelenése is közrejátszott-e abban, hogy ez a könyv hirtelen ilyen népszerű lett, de valamiért nem tetszett neki a kérdésem, és nem válaszolt rá semmit. Tény azonban, hogy a harminc éve halott Rand az után lett téma, hogy Mitt Romney a republikánus párt egyik vezető gazdasági ideológusát, Paul Ryant választotta alelnökjelöltnek, aki többször elmondta korábban, hogy óriási hatást tettek rá a néhai írónő művei.


Mitt Romney és Paul Ryan - Forrás: Flickr/MittRomney

Ayn Rand - aróla elnevezett intézet honlapján közzétett életrajz szerint - 1905-ben született Oroszországban, de a bolsevik forradalom utáni fejleményeket látva 20 éves korában disszidált az Egyesült Államokba. Írással próbálta eltartani magát, de kezdetben nem volt túl sikeres, és csak a negyvenes években szerzett nevet magának a Fountainhead című regénnyel. Fő művének az Atlas Shrugged című regényt tartják, amely 1957-ben jelent meg, és utána Rand főként az irodalmi alkotásait is jellemző filozófiai irányzat, az objektivizmus boncolgatásával töltötte az idejét.

Egy 1962-es írásában pontokba szedte a saját elméletének lényegét. Többek között megállapította azt, hogy minden embernek a saját érdekében kell léteznie, és nem szabad feláldoznia magát másért, illetve elvárnia, hogy mások feláldozzák magukat érte. Azt is kimondta, hogy “az élet legmagasabb szintű morális célja az, hogy az ember erőfeszítéseket tegyen a saját racionális önérdeke és boldogsága érdekében”. Az objektivizmus tételei között szerepel az is, hogy az ideális politikai-gazdasági rendszer a szabadversenyes kapitalizmus, amelyben a kormány egyetlen feladata, hogy megvédje az emberek jogait.

“Azt szerettem a regényeiben, hogy azok megsemmisítő ítéletet mondtak a szocializmus végzetes gőgjéről, a túlzott kormányzati szerepről” - mondta Paul Ryan a New Yorkernek. A lap az auguszus elején megjelent cikkben idézte a politikus egyik 2005-ös beszédét is, amely szerint Rand volt az a gondolkodó, aki a legnagyobb hatással volt rá, és saját munkatársainak is kiadta kötelező olvasmánynak az írásait. Valóban felfedezhető rokonság a Rand által képviselt objektivizmus és a Ryan által javasolt politikai irány között: Romney alelnökjelöltje azt mondja, hogy drasztikusan le kell építeni a kormányzatot és az állami szabályozási rendszert, hogy felszabadítsák az üzleti szereplők energiáit, és ezzel lökést adjanak az amerikai gazdaságnak.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy Ryan mostanában nem sokat emlegeti Randet. Az ateista írónő ugyanis azt is hirdette, hogy a kormánynak nemcsak a gazdaságtól, hanem az egyházaktól is távol kell tartania magát, ez pedig nem éppen népszerű nézet a Ryanhez hasonló konzervatív republikánusok körében.