potus & co

Nem tervezek nap képe sorozatot indítani, de emellett most azért ne menjünk el. A fotó (forrás: az AP egyik Youtube-videója) szerdán készült egy reptéren az arizonai Phoenix mellett, ahol az állam kormányzója, Jan Brewer fogadta a SOTU-beszéd után országjárásra indult Barack Obama elnököt. Ezek a találkozók legtöbbször nagyon unalmasak: kézfogás, mosoly, pózolás a fotósoknak, esetleg egy rövid kis beszélgetés. Most nem ez történt, ahogy a fenti képen is látható, nyilvánvaló feszültség volt Brewer és Obama között, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelent meg olyan kép is, amelyen mosolyogtak egymásra.

A republikánus kormányzó később újságíróknak azt mondta, hogy „kicsit fenyegetettnek” érezte magát a rövid találkozó során, amelynek állítása szerint úgy lett vége, hogy ő még beszélt, de Obama mondat közben faképnél hagyta.

A két politikus közötti feszültség nem új fejlemény. Az Obama-kormányzat tiltakozott az Arizona államban a kormányzó támogatásával 2010-ben meghozott, jogvédők által diszkriminatívnak tartott bevándorlási törvény ellen. Az arizonai kormányzó viszont a szövetségi kormány ellen indított egy pert, arra hivatkozva, hogy nem biztosítja megfelelően az ország határának védelmét. A pert tavaly ősszel egy szövetségi bíróság megszüntette.

Van egy másik, személyesebb oka is a konfliktusnak. 2010 júniusában Brewer a Fehér Házban találkozott az elnökkel, és később egy könyvben azt írta, hogy Obama leereszkedően viselkedett vele. A Fehér Ház tagadta ezt, és rosszallóan felemlegették ezt a sérelmet a mostani rövid reptéri találkozóról kiadott közleményükben is.

Bár egyelőre semmi konkrétumot nem tudni arról, hogy mi volt az indítéka annak, aki szombaton meglőtte Gabrielle Giffords arizonai demokrata képviselőt és megölt hat másik embert, egyre többen vetik fel, hogy az elmérgesedett politikai légkörben kell keresni az okokat. Az alaphangot Clarence Dupnik, az arizonai Pima megye sheriffje adta meg, aki már szombaton arról beszélt, felháborító az “a düh, a gyűlölet és bigottság, ami az országban folyik”. A Giffords kampányait támogató, liberális sheriff hírében álló Dupnik hozzátette, hogy ez különösen igaz Arizona államra, amely “az előítélet és bigottság Mekkája lett”.

A demokrata párt más hívei sem késlekedtek a felelősök megnevezésével, és aktivisták különböző internetes fórumokon a republikánus párt konzervatív szárnyát hibáztatták annak a légkörnek a kialakulásáért, amely a feltételezések szerint az ámokfutáshoz vezetett. Felemlegették például, hogy Sarah Palin még tavasszal közzétett egy térképet azokkal a képviselői körzetekkel, amelyeket szerinte vissza kell szerezni a demokratáktól. Ezeket célkereszttel jelölték meg, és köztük volt Giffords körzete is.

A konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportosulásának alapítója, Judson Phillips szerint azonban képtelenség ilyen vádakkal illetni őket. “Még semmilyen tényt nem lehetett tudni, Giffords képviselőt épp csak elvitték egy hordágyon, még az állapotáról sem tudtunk semmit, de a háború már megkezdődött. A keményvonalas baloldaliak már elkezdték hibáztatni a Tea Partyt” - fogalmazott Phillips.

Giffords egy, a mexikói határ őrizetéért felelős katonatiszttel - Forrás: flickr.com/photos/gabriellagiffords

Arizona valóban a politikai háborúskodás egyik legjelentősebb terepe volt az utóbbi egy évben. Az állam törvényhozása tavasszal elfogadott ugyanis egy rendkívül szigorú bevándorlási törvényt, amely körül hisztérikus vita alakult ki. A törvény legvitatottabb pontja az, hogy a rendőrök számára kötelezővé teszi, hogy igazoltassanak mindenkit, aki a gyanú szerint illegális bevándorló. Bírálói - köztük a szövetségi kormány - szerint ez a latinok elleni diszkriminációhoz vezet, támogatói szerint azonban szükség van kemény eszközökre az egyre súlyosabbá váló illegális bevándorlás megfékezésére.

Giffords ugyan tiltakozott a törvény ellen (aminek hatályba lépését amúgy időközben megakadályozta egy bírói döntés), de azzal ő is egyetértett, hogy a Mexikóval közös határvonalat az eddigieknél jóval szigorúbban kell ellenőrizni. Ez a mérsékelt hozzáállás jellemző egész poltizálására is. Bár támogatta a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformtörvényt (és a szavazás után be is törték irodájának ablakát), a fegyverviselési jogot tekintve már inkább a konzervatívokhoz áll közel. Eltért a pártja hivatalos irányvonalától azzal is, hogy azon kevés demokrata képviselő közé tartozott, akik nem támogatták Nancy Pelosi korábbi házelnököt abban, hogy a párt képviselőcsoportjának vezetője legyen.

Giffordst nem lehet tehát könnyen beskatulyázni politikailag, és lehet, hogy kiderül, az ellene végrehajtott brutális támadásnak nincs is köze a politikához. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az amerikaiak nem tudják megspórolni maguknak azt a vitát, hogy vajon mennyire káros az a marakodó, féligazságokon alapuló, durva stílusú politizálás, ami elharapózott az országban.