Matt Stanislowsky és James Gray szerint nincs igazán jó választási lehetőségük az amerikaiaknak. A két húsz év körüli fiú úgy érzi, hogy sem Barack Obama, sem Mitt Romney nem tekinthető ideális jelöltnek, és szerintük egyik politikus sem igazán érti, hogy mihez kellene kezdeni az ország problémáival. Ennek ellenére mindketten elmennek szavazni, és azt is eldöntötték már, hogy kit fognak támogatni.

Matt elhatározta, hogy Obamára szavaz, de ebben a döntésben leginkább az vezérelte, hogy szerinte „Romney egy nagyon hülye ember”. James viszont inkább Romney felé hajlik, mert szerinte Obama nagyon káros gazdaságpolitikát folytat, és legfeljebb az olyan szociális kérdésekben ért vele egyet, mint hogy biztosítani kell a melegek jogát a házasságkötésre.

James és Matt az egyetemi vitanézésen

Matt és James ugyan egymás szavába vágva bírálta a másik által támogatott jelöltet, de azt is elmondták, hogy a barátságukat nem viselik meg a politikai nézetkülönbségek, és együtt jöttek el a University of Maryland egyik épületének konferenciatermében tartott elnökjelölti vitanézésre is. Ez volt az első alkalom a kampányban, hogy Barack Obama jelenlegi elnök és kihívója, a republikánus Mitt Romney személyesen is megütközött egymással, a november 6-i szavazás előtt azonban lesz még két másik vita is.

A szerdai vita előtt megjelent helyzetelemzések szerint a két jelölt közül Obama helyzete a kedvezőbb, a felmérések szerint ugyanis csekély, de stabilnak mondható előnye van Romneyval szemben. Bár a republikánus jelölt azzal az üzenettel indult neki a kampánynak még tavaly, hogy Obama elnöksége alatt nem sikerült talpra állítani a gazdaságot, ő azonban egykori üzletemberként képes lesz erre, ez láthatóan nem volt túl eredményes. A felmérések szerint ugyan az amerikaiak valóban aggódnak a gazdaság helyzete miatt, de a választók többsége úgy érzi, hogy a republikánus jelölt a vagyonos rétegek érdekeit képviseli, és ezt a képet csak erősítette az a kiszivárgott videó, amelyen az hallható, hogy a lakosság szegényebbik felét úgy jellemezte, hogy a kormánytól függnek, és nem is akarnak ezen a helyzeten változtatni.

Szívélyesen köszöntötték egymást  - Forrás: AFP

Nagy volt tehát a tét Romney számára, de az előnyének szűkössége miatt Obama sem vehette félvállról a vitát, amelyet a denveri egyetemen tartottak. A színpadra érkező két jelölt barátságosan üdvözölte egymást, és az első megszólalások alapján akár úgy is tűnhetett, mintha jóban lennének (pedig a környezetéből kiszivárgott információk szerint Obama például kifejezetten lenézi a szerinte elvtelen Romneyt). A szívélyesség jele volt, hogy amikor az elnök azzal nyitott, hogy üdvözölte feleségét, akivel épp húsz évvel ezelőtt házasodtak össze, Romney gratulált, majd viccelődve hozzátette, hogy Obama biztosan nagyon örül annak, hogy vele töltheti ezt az estét. Később is tisztelettel is szóltak egymáshoz, de azért érezhető volt a feszültség: Romneyra jellemző volt például, hogy többször is megpróbált belevágni Obama szavába, de az elnök sem hagyta magát, és időnként keményen odaszúrt riválisának.

Min szórakoztak a marylandi diákok? (Angol nyelvű videó)

A vita előre meghatározott témája a gazdaság, illetve az állami pénzügyek helyzete volt, nem sok újdonság derült ki ugyanakkor az eddigiekhez képest arról, hogy a két jelöltnek milyen konkrét tervei vannak ezen  a területen. Romney elmondta, hogy szerinte az adóterhelés csökkentésével – különösen a kisvállalkozások esetében – és a szabályozás visszafogásával kell lendületbe hozni a gazdaságot, Obama szerint viszont szükség van a legvagyonosabb rétegek adóterhelésének növelésére, hogy a középosztály lehetőségei ne sérüljenek. Ezeket már nagyon sokszor elmondták a különböző kampányrendezvényeken, a főbb irányok kijelölésén azonban most sem léptek túl. Romney például ezúttal sem árulta el, hogy milyen adókedvezményeket számolna fel az adóreformja keretében, Obama pedig nem részletezte, hogy a gazdagok adóterhének növelése mellett milyen ötletei vannak az adórendszer átalakítására, márpedig közgazdasági elemzések sora mutatta ki, hogy pusztán a milliomosok megadóztatásával nem fog sokra menni.

A vita egyik legfeszültebb része ezekhez a vázlatos elképzelésekhez kapcsolódott, Obama ugyanis többször is elismételte, hogy Romney egy ötezer milliárd dolláros adócsökkentésre készül, amely az általa idézett elemzések szerint elsősorban a gazdagokat segítené, miközben a középosztályhoz tartozókra újabb terhet tenne. Romney ugyanakkor azt állította, hogy neki valójában nincs ilyen terve, és közölte, hogy az ő elképzelése az, hogy az általános adószint csökkentésével együtt megszüntetne bizonyos kedvezményeket és kiváltságokat. A republikánus jelölt azt is állította, hogy pont azért tartja ezt szükségesnek, mert nem akarja, hogy a kieső bevételek miatt veszélybe kerüljön egyes fontos kormányzati programok finanszírozása. Obama erre kissé szarkasztikusan annyit mondott, hogy a kampányban eddig egészen mást mondott Romney, és láthatóan most, öt héttel a választás előtt gondolta meg magát.

Az egyetemi rendezvényen szavazásra buzdították a diákokat

Ez a kissé talán nehezen követhető szóváltás persze épp azért történhetett meg, mert Romney nem tette világossá, hogy konkrétan milyen adókedvezmények megszüntetésére gondol. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy ezek a kedvezmények nagyon népszerűek azok számára, akik igénybe veszik őket, és a republikánus jelölt nem szeretné magára haragítani őket a kampány kellős közepén. Ennek azonban az az ára, hogy támadási felületet biztosít az ellenfele számára.

Ugyanígy a régóta ismert érveket ismételték el a jelöltek a többi fontosabb témáról is. Romney megerősítette, hogy megválasztása esetén visszavonná az Obama által keresztülvitt egészségügyi reformot, mert az szerinte súlyos károkat okoz a gazdaságnak, az elnök ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a reform alapját épp egy olyan törvény jelentette, amelyet Massachusetts államban fogadtak el, amikor ott Romney volt a kormányzó. Ezt a közismert tényt a republikánus jelölt nem vitatta, de most is elmondta, hogy szerinte attól, hogy annak az államnak megfelelő volt az a reform (amelynek lényege, hogy kötelezővé teszik az embereknek az egészségbiztosítás vásárlását), az még nem jelenti azt, hogy az egész országra alkalmazható lenne.

Előkerült az idősek egészségügyi ellátását biztosító Medicare nevű rendszer fenntartása is. Abban mindkét politikus egyetért, hogy szükség van a társadalom elöregedése miatt hosszabb távon finanszírozhatatlanná váló rendszer átalakítására, de nagyon különböző módon képzelik el a megoldást. Jelenleg a Medicare egy állami fenntartású rendszer (bár a kezelésük költségébe be kell szállniuk a betegeknek valamennyi pénzzel), Romney szerint azonban az egyre duzzadó költségeket úgy lehet visszafogni, ha beengedik a magánbiztosítókat, és piaci verseny révén szorítják le a kiadásokat. Obama ehhez képest azt akarja, hogy egy szakértőkből álló tanács határozza meg, milyen módon lehet csökkenteni a Medicare-ben elköltött pénzt. A cél tehát azonos mindkét esetben, és a két álláspont is régóta ismert, a jelöltek így leginkább azzal töltötték a vitában rendelkezésre álló idejüket, hogy megpróbálták elhitetni a választókkal, miért jelentene súlyos kockázatokat számukra az ellenfél javaslata.

Mivel a kampány már hónapok óta gőzerővel zajlik, így eleve nem is lehetett arra számítani, hogy most, néhány héttel a szavazás előtt állnak elő vadonatúj elképzelésekkel a jelöltek. Nyitott kérdés volt ugyanakkor, hogyan viselkedik majd ebben a szituációban az eddigi szereplései alapján robotszerűnek tűnő Romney, illetve hogy miként teljesít az elsősorban szónoki – és nem vitázó - képességeiről ismert Obama.

Forrás: AFP

Meglepetéssel leginkább Romney szolgált, aki néha szinte már-már szenvedélyesnek tűnt egy-egy megszólalásnál, pedig korábban ez nem volt rá jellemző. Ehhez képest Obama az első negyedórában kissé zavartnak és szétesettnek tűnt, de aztán magára talált, és többször élt azzal az eszközzel is, hogy a kamerának fordulva közvetlenül az amerikai választókhoz szólt. Mindkét jelöltre jellemző volt emellett az is, hogy tisztelettel szóltak egymáshoz, és még a keményebb bírálatokat is könnyed, néha egyenesen vicces formában adták elő. Attól pedig kifejezetten tartózkodtak, hogy személyeskedő megjegyzéseket tegyenek egymásra, pedig a saját kampányhirdetéseik tele vannak ilyenekkel.

A nagy kérdés most az, hogy hoz-e bármilyen változást a kettejük között zajló küzdelemben ez a kilencven perces ütközet. Az elnökjelölti vitákat figyelő politikai elemzők általában azt mondják, hogy ezek az alkalmak elsősorban akkor tudnak jelentősen módosítani a kampányon, ha valamelyik jelölt elkövet valami súlyos hibát, vagy esetleg képes valami erős villanásra. Nem tűnt úgy, hogy bármelyik bekövetkezett volna, és amikor a vita befejezése után megkérdeztem Jamest és Mattet, hogy milyen benyomásokat szereztek, akkor azt mondták, hogy egyikük véleménye sem változott, és szerintük ezzel így van a választók többsége is.