Az elmúlt napok valahogy úgy alakultak, hogy különböző típusú szakmai (értem ez alatt az újságírást) élmények értek, és ezek ráadásul többé-kevésbé kapcsolódnak ennek a blognak a témájához, vagyis az amerikai politikához is.

Kezdődött azzal, hogy múlt héten egy invesztigatív újságírásról tartott konferencián vettem részt Kijevben. Ott volt több száz újságíró a világ minden részéből, de azért az a különböző előadásokból és szemináriumokból hamar kiderült, hogy ebben a műfajban - amúgy nem túl meglepő módon - az amerikaiak viszik a prímet. Egyrészt tőlük érkezik a legtöbb újítás a különböző online kutatási módszerek esetében, ők fektetik be a legtöbb pénzt az új eszközök kifejlesztésére, és még valójában a külföldön megszülető legkomolyabb teljesítmények mögött is ők állnak, mert jórészt az ő anyagi és szakmai támogatásukból működnek a nyomozó újságírásban jeleskedő központok (például a hozzánk közeli balkáni országokban is).

Kedden aztán Budapesten a Terror Házában egy korábban az invesztigatív műfajban utazó amerikai újságíró, Nicholas Gage volt a vendége egy rendezvénynek. Gage - akit a budapesti amerikai nagykövet férje, a szintén újságíró Markos Kounalakis kérdezett - a New York Timesnak dolgozott előbb politikai és szervezett bűnözési témákat feltáró riporterként, illetve később külföldi tudósítóként, majd Eleni címen bestsellerré vált könyvet írt anyjáról, akit a görög polgárháborúban kivégeztek. Érezhető volt némi nosztalgia Gage hangjában, ahogy a Watergate-időszak sajtójáról beszélt, és amikor a közönség egyik tagjaként megkérdeztem tőle, hogy milyennek látja az invesztigatív újságírás jövőjét az amerikai gazdaság és azon belül a médiapiac gyengeségeit látva, akkor röviden annyit válaszolt, hogy pesszimista, mert ez egy nagyon drága és időigényes műfaj.


Jill Abramson, a New York Times új főszerkesztője - Forrás: Youtube

És az élménysorozat harmadik darabja: tegnap elolvastam a New Yorker szokásosan hosszú - és persze szokásosan jó - cikkét Jill Abramsonról, a New York Times új, szeptember eleje óta regnáló főszerkesztőjéről. A nyers modora miatt többek által bírált Abramson dolga lesz az, hogy a világ talán legjobb, de az elmúlt években pénzügyileg megroggyant és leépítésekre is kényszerült lapját továbbvigye az online kiteljesedés útján. Tavasszal bevezették a fizetős rendszert, ami az első tapasztalatok alapján sikeresnek tűnik, de nyilvánvalóan még kell barkácsolni ezen az új, egyelőre kísérleti jelleggel létező üzleti modellen.

Lehetnek akár további megszorítások is a lapnál, de arra talán nem kell számítani, hogy ez az invesztigatív erőforrásokat is érintené, Abramson ugyanis nemcsak abban az első, hogy eddig még nem volt női főszerkesztője a Timesnak, hanem abban is, hogy ő nyomozói újságírói háttérrel rendelkezik, ellentétben elődeivel, akik rendszerint a külföldi tudósítói vonalról érkeztek. A sok vészjósló jel közben ez talán adhat némi megnyugvást a kijevi konferencia aggódó résztvevőinek és a régi időket visszasíró Nicholas Gage-nek is.