Szép hagyományai vannak a republikánus politikusoknál az érzelmek kimutatásának, de Newt Gingrichtől mégiscsak meglepetés, hogy nyilvánosan sírva fakadt. Nem, nem a legújabb közvélemény-kutatások hallatán omlott össze, hanem egy Iowa állambeli rendezvényen, amikor elkezdett beszélni édesanyjáról (ez látható a fenti videón). Egy anyákból álló egyesület vendége volt, és a műsorvezető arról kérdezgette, életének milyen fordulópontjai kötődnek édesanyjához, mire Gingrich elkezdett beszélni anyja időskori mentális betegségéről, és ekkor kezdtek el potyogni a könnyei.

Gingrichre eddig nem voltak jellemzőek az érzelmes megnyilvánulások, inkább rendkívüli határozottságot és szellemi fölényt sugárzott magából. Bár tudom, hogy könnyen magamra vonom a cinizmus vádját, de nem bírom megállni azt a párhuzamot, hogy a 2008-as előválasztásoknak is volt egy emlékezetes sírása. Akkor Hillary Clintonnak kezdtek el hullani a könnyei, amikor az iowai vereség után New Hampshire-be ment kampányolni, és arról beszélt, hogy személyesen is mennyit jelent számára a kampány. Sokak meglepetésére végül megnyerte azt az előválasztást, így életben is tartotta a győzelem reményét.

Azóta is vita tárgya, hogy Clinton részéről ez vajon tudatos lépés volt-e, és hogy a könnyeknek mekkora szerepük volt a New Hampshire-i győzelemben. A cinizmus vádja elleni védekezésként megjegyezném, Gingrich esetében még a lehetősége sem igazán merül fel a tudatos kampánymachinációnak (a kampányban eddig nem került elő az édesanyja, éz az esetleges személyes ridegsége sem volt téma úgy, mint Clintonnál), sokkal inkább valószínű, hogy tényleg csak egy egyszerű emberi pillanat tanúi lehettünk.