potus & co

Bárhogy is alakul ez az elnökválasztás, a történelemkönyvekbe úgy kerül majd be mint a viták kampánya - írta a legbölcsebb amerikai újságírók közé tartozó Dan Balz, és nagyon valószínűséggel igaza lesz. Az első elnökjelölti vita 90 perce elég volt ahhoz, hogy újraélessze Mitt Romney hetek óta halódó kampányát, a második vita Barack Obama visszatérésének jegyében telt (a Daily Showban Jon Stewart azt üvöltözte, hogy “életben van!, életben van!”), most pedig hétfőn következik az utolsó forduló.

Ez a vita kifejezetten a külpolitikának van szentelve, azon belül is - ahogy a moderátor Bob Schieffer bejelentette - a Közel-Kelet változásáról, az afganisztáni háborúról (és a pakisztáni helyzetről), az iráni nukleáris programról, Kína megerősödéséről és “Amerika szerepéről a világban” fog szólni. Ezek eddig eléggé háttérbe szorultak, miután a választókat leginkább az amerikai gazdaság problémái aggasztják, pedig valójában épp a külpolitika az, ahol az amerikai elnök viszonylag nagy mozgástérrel rendelkezik, és nem függ minden lépése a törvényhozástól. Fontos másfél óra elé nézünk tehát, és vajon mi az, amire oda kell figyelni?

Ki hibázott Líbiában?
Ez már előkerült a második vitában is, és nagy meglepetésre Mitt Romneynak sikerült vesztesként kikerülnie az egyébként számára kedvező helyzetből. Ahogy azt annak a vitának az előzetesében írtam, az Obama-kormányzat elég komoly támadási felületet adott a republikánusoknak a líbiai diplomáciai képviseletet (épp szeptember 11-án) ért támadás kezelésével. A Fehér Ház és a külügyi tisztviselők összevissza beszéltek az elmúlt hetekben arról, hogy vajon mi is állt a négy amerikai - köztük a líbiai nagykövet – életét követelő támadás hátterében (először azt mondták, hogy egy videó miatti demonstráció fajult halálos akcióvá, most már az a hivatalos verzió, hogy egy előre kitervelt támadás érte a diplomatákat, a kettő között pedig ennek a két magyarázatnak a legkülönbözőbb keverékeit adták elő). Az Obama-adminisztráció számára még kínosabbá tette az ügyet az, hogy azóta kiderült, a líbiai képviselet jelezte Washington felé, aggódnak a biztonsági helyzet miatt, ennek ellenére sem kaptak azonban fokozottabb védelmet.

Romney ott csúszott el a múlt heti vitában, hogy azt állította, Obamának két hétbe telt kimondani, hogy a bengázi támadás terrorcselekmény volt, valójában azonban - és erre a moderátor ott helyben rámutatott - már másnapi sajtótájékoztatóján így minősítette az elnök a történteket. Romney ezek után csak nyökögött, és már bele se ment abba, hogy vajon miért nem kaptak nagyobb védelmet az amerikai diplomaták a nyilvánvalóan egyre veszélyesebbé váló Líbiában. A téma ugyanakkor nem halt el, biztosra vehető, hogy újabb ütközetet vív majd efölött Romney és Obama, ráadásul a bengázi támadást nyilván ki fogják terjeszteni az egész arab tavasz-kérdéskörre, vagyis hogy vajon mennyire jól (vagy éppen rosszul) kezeli ezt a jelenséget az Obama-kormányzat.

Hányszor lehet megölni bin Ladent?
Barack Obama olyan sokat emlegeti Oszama bin Laden megölését az elmúlt négy év eredményei között, hogy ez már vicc tárgyává lett (legutóbb maga az elnök poénkodott önkritikusan a könnyed beszédekről ismert Al Smith vacsorán). Nem valószínű azonban, hogy épp a külpolitikának szánt vitán tartóztatná meg magát, így biztosan most is elő fog kerülni. Amire érdemes lesz figyelni, az az, mit szól majd ehhez Mitt Romney, aki ugyan azt eddig is elismerte, hogy bin Laden megölése komoly teljesítmény, de szerinte ezért nem az elnököt, hanem a hadsereget és a hírszerzést illeti köszönet. Romney helyzetét bonyolítja, hogy volt egy olyan nyilatkozata még évekkel ezelőtt, amely szerint nem feltétlenül célszerű minden erőforrást egyetlen ember felkutatására áldozni, és ezt a demokraták most gyakran az orra alá dörgölik.

Ki tud keményebb lenni Kínával?
Pár hete részt vettem a tekintélyes Carnegie Endowment elemző intézet egyik rendezvényén, amelyen a kínai-amerikai viszonyt boncolgatták, és visszatérő megjegyzés volt a fórumbeszélgetésen résztvevő szakértőktől, hogy nem kell különösebben odafigyelni arra, mit mondanak a jelöltek Kínáról. Szerintük elsősorban a demagógia megnyilvánulása az, hogy harcias nyilatkozatokat tesznek, és azt ígérik, keményen fellépnek majd a kereskedelmi szabályokat megsértő és ezzel az amerikai munkahelyeket veszélybe sodró Kínával szemben.

Obama már bizonyította az elmúlt négy évben, hogy nagyon pragmatikusan áll hozzá az ázsiai nagyhatalomhoz, és a gazdasági problémákat sem elsősorban konfliktusok vállalásán, hanem tárgyalások útján akarja rendezni. Romney esetében értelemszerűen még nem beszélhetünk ilyen tapasztalatokról, viszont épp üzletemberi múltja, a világgazdaság működésének ismerete alapján lehet arra következtetni, hogy nem vállalna be kockázatos ütközeteket az Egyesült Államok egyik legfontosabb üzleti partnerével. Érdemes lehet tehát nézni, hogy felsejlik-e bármi a Kínának intézett  - de persze elsősorban az amerikai választóknak célzott - kemény szavakon túl.

Most akkor tárgyalás vagy háború lesz Iránnal?
Az iráni atomprogram az Egyesült Államok talán legnagyobb külpolitikai kihívása rövid távon, így biztos, hogy erről fog szólni a vita egy jelentős része. A New York Times épp a hétvégén közölt egy cikket arról, hogy az amerikai és iráni kormányzati tisztviselők elvi megállapodást kötöttek arról, hogy a választások után tárgyalásba kezdenek egymással. Ez nagyon komoly fejlemény lenne, a Times állításait azonban tagadta mind a Fehér Ház, mind az iráni kormány. Így is esélyes azonban, hogy a tárgyalásos megoldás előkerül majd a vitában, és talán közelebbi választ kapunk arra is, hogy milyen körülmények között tartanának szükségesnek a jelöltek egy esetleges katonai akciót.

Mennyire forr fel a levegő?
A második vita szinte szó szerint olyan volt ,mint egy bokszmeccs: Romney és Obama egymást kerülgette, folyton belevágtak egymás szavába, és időnként közel kerültek a fizikai érintkezéshez is. Bár én személy szerint azt gondolom, hogy mindez belefér a vita műfajába, nagyon sok olyan reakciót olvastam és hallottam, amelyek szerint túl messzire mentek a jelöltek. Állítólag főleg a nők körében nem csapódott le túl jól ez a sok agresszió, így nem lenne meglepő, ha a harmadik vita stílusa visszafogottabb lenne. Mivel itt az első fordulóhoz hasonlóan egy moderátor fogja feltenni a kérdéseket, és nem lesz lehetőség mozogni sem, így a bokszmeccsekről ismerős táncolgatás, egymás kerülgetése ezúttal biztosan kimarad.

Hogyan tévednek át hazai terepre?
A téma ugyan kifejezetten a külpolitika, de Romney és Obama már sokszor bebizonyította az előző két vitában is, hogy nem igazán foglalkoztatja őket, hogy mi a kérdés, a válaszban bármi másról képesek beszélni. Tisztában vannak vele, hogy a választókat elsősorban továbbra is az érdekli, hogyan lesznek újabb munkahelyek, ezért biztosan nem hagyják ki a lehetőséget, hogy szóljanak erről is. Ráadásul a külpolitikai kérdések egy jó része lehetőséget is ad majd arra, hogy átmenjenek erre a terepre, hiszen az Egyesült Államok világhatalmi pozícióját nyilván nem lehet elvonatkoztatni saját gazdasági erejétől.

Nagy erőkkel folytatódik a küzdelem a nők megnyeréséért mindkét oldalon. Obamáék és Romneyék is készítettek ezzel kapcsolatos friss videókat, ezekből teszek közzé itt kettőt.

Az Obama-videó lényegében Romneyról szól, egyszerűen beidézik tőle azt, amikor még az előválasztási kampányban lelkesen kijelentette, hogy elnökként örömmel írná alá azt a törvényt, amely lényegében illegálissá tenné az abortuszt az Egyesült Államokban. Obamáék azért tartották ezt fontosnak felidézni, mert Romney az utóbbi hetekben már kevésbé keményvonalasan beszélt a kérdésről.

A Romney-videóban olyan nők szólalnak meg, akik dolgoztak a jelölt stábjában, amikor ő Massachusetts állam kormányzója volt. A megszólalók (akik talán benne voltak a híres mappában is) elmondják, hogy milyen nagyszerű és megértő főnök volt Mitt Romney.

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy mindjárt megütik egymást. Mitt Romney közelített Barack Obamához, egymás szavába vágtak, és egyre jobban felemelték a hangjukat. Pedig a téma alapján nem igazán lehetett az indulatok elszabadulására számítani: Romney ugyanis épp arról faggatta Obamát, hogy vajon mennyivel fogta vissza az állami földeken kiadott engedélyeket az energiacégek számára. A feszültség ugyanakkor olyan nagy volt a két ember között, hogy még egy ilyen, a választók többségét vélhetően nem igazán lázba hozó kérdésnél is felforrósodott a levegő.

Ez az egyetlen, néhány másodperces epizód is jelezte tehát, hogy milyen hatalmas volt a tét az elnökjelöltek második tévévitáján. A rövid jelenet jól mutatta azt is, hogy mennyire más volt ez a vita, mint az első. Akkor nagyon féloldalas volt a teljesítmény: Romney felkészült volt, frappáns és energikus, Obama pedig úgy viselkedett, mintha semmi tétje nem lenne a vitának, és néha egyenesen úgy tűnt, csak arra vár, hogy vége legyen az egésznek, és hazamehessen a feleségéhez (akivel egyébként épp aznap ünnepelték a házassági évfordulójukat).

Kemény ütközeteik voltak - Forrás: AFP

Az a vita hatalmas fordulatot hozott a kampányban, a felmérések ugyanis azt mutatták, hogy Romney behozta a korábban még csekély, de stabilnak tűnő előnnyel rendelkező Obamát. A vita hatása nemcsak a számokban tükröződött, hanem hatalmas csalódottságot is okozott a demokraták köreiben. Egy múlt heti kampányrendezvényen például nekem is arról panaszkodott az egyik demokrata aktivista, hogy nagyon elkeserítette Obama vitában nyújtott teljesítménye.

Hatalmas várakozás előzte meg tehát a keddi vitát, és a nézőknek nem kellett csalódniuk. Kemény, pörgős, izgalmas másfél óra volt (kicsit még hosszabb is), amelyben két profi politikus mérkőzött meg egymással. Felkészültek és koncentráltak voltak, ügyeltek arra, hogy ne hagyjanak a levegőben egyetlen labdát sem, és ugyan nagyon kemény ütközeteket vívtak meg egymással, közben azért figyeltek arra is, hogy az udvariasság elemi szabályain ne lépjenek túl, és személyesen ne sértegessék egymást.

A múltkori gyenge teljesítménye után a kontraszt természetesen Obama esetében volt az erősebb. A vita első perceiben ugyan kissé bizonytalannak tűnt, legalábbis ennek a jeleként lehetett értelmezni azt, hogy bár az első kérdés arra vonatkozott, hogy milyen lehetőségeik lesznek a mai diákoknak arra, hogy később munkát találjanak, ő néhány mondat után elkezdett előadni egy átfogó kormányzati programot, és így gyorsan elkanyarodott például az energiafüggőség felszámolásának irányába.

Összecsapás az energiapolitikáról

Később azonban a bizonytalanság jelei teljesen eltűntek, és lényegében az elnök volt az, aki uralta a vitát. Ezt egy nagyon egyszerű módszerrel érte el: minden egyes válaszát úgy építette fel, hogy előbb beszélt a saját intézkedéseiről vagy terveiről, majd az egészet összevetette Romney elképzeléseivel, amelyeket persze igyekezett a lehető legkedvezőtlenebb színben feltüntetni. Ezzel sikerült úgy alakítania a vitát, hogy Romney szinte végig beragadt egyfajta védekező pozícióba, és az ideje egy részét azzal töltötte, hogy a moderátorral vitatkozott azon, hogy van-e ideje hozzászólni vagy sem.

Ugyan Romney is többször nekiment az elnöknek, de furcsa módon ezeket mindig valamilyen mellékesnek tűnő részletkérdésnél tette meg. Az állami földekre kiadott energiacéges engedélyek mellett például még azzal a kérdéssel is ostrom alá vette Obamát, hogy vajon meg szokta-e nézni a nyugdíjalapjának a befektetéseit. Ezzel ugyan azt akarta bizonyítani, hogy nemcsak neki vannak befektetései kínai érdekeltségekben, hanem az elnöknek is, de Obama az egész kérdést elütötte egy olyan poénnal, amelynek a lényege az volt, hogy az ő nyugdíjbefektetése nagyon csekély Romneyéhoz képest, és ezért nem is szokta nézegetni.

Romney nem igazán tudott mit kezdeni az egyik legnagyobb ziccerhelyzetével sem. A kérdések között szerepelt a Líbiában szolgáló amerikai diplomatákat ért halálos támadás kezelése, amely miatt az Obama-kormányzat kínos magyarázkodása kényszerült az utóbbi hetekben. Egyrészt ellentmondásos nyilatkozatokat adtak ki arról, hogy mi is történt pontosan, másrészt kiderült, hogy a líbiai képviselet már korábban jelezte Washington felé a biztonsági aggályaikat, de ennek ellenére sem kaptak fokozott védelmet. Ez komoly támadási lehetőséget jelenthetett volna Romneynak, aki egyébként is gyakran szónokol arról, hogy erőtlennek tartja Obama külpolitikáját, a republikánus jelölt azonban ennél a résznél remegő hangon, szinte hebegve-habogva beszélt, és nem tudott igazán erőteljes ütést bevinni az ellenfelének.

Obama bevetette a teljes arzenált - Forrás: AFP

Változást jelentett az előző vitához az is, hogy Obama most bevetette a Romney ellen folytatott negatív kampány teljes arzenálját. Tett utalásokat arra, hogy a republikánus jelölt által korábban vezetett befektető cég olyan ügyleteken tett szert profitra, amelyek miatt sokan elveszíttették a munkájukat. Beszélt arról is, hogy Romney ugyan a kampányban keményen támadja Kínát, de közben az általa vezetett cég olyan vállalatokba fektetett be, amelyek külföldre - köztük Kínába - vittek amerikai munkahelyeket. És persze nem hagyta ki Obama azt sem, hogy egy kiszivárgott felvétel szerint Romney arról beszélt egy zártkörű rendezvényen, hogy a választók 47 százaléka a kormánytól függ, és áldozatnak érzi magát.

Ezt ráadásul kiváló ütemérzékkel épp az után dobta be, hogy Romney szenvedélyes hangon közölte, ő az összes amerikai (a száz százalék) érdekeit szem előtt tartja. Obama szúrására pedig nem is tudott reagálni, mert ezek a százalékos megjegyzések már a zárószövegekben kerültek elő, és az elnöké volt az utolsó szó (az első megszólalás pedig Romneyé volt).

Ez a vita más stílusú volt, mint az első (és mint amilyen az utolsó lesz jövő hétfőn), itt nem egy moderátor, hanem a közönség tagjai tehettek fel kérdéseket. Bár ezek elég széles területet fedtek le, az egész estén végigvonult az, hogy milyen nagy különbség van a két jelölt között abban, hogy mit kezdenének a választókat leginkább foglalkoztató gazdasági problémák kezelésével. Erről a két politikus a kampány során már rengeteg alkalommal elmondott érveket ismételte el újra. Romney azt mondta most is, hogy adócsökkentést hajtana végre, és visszafogná a kormányzati szabályozást, Obama viszont azt mondja, hogy szükség van a leggazdagabb rétegek adóterhelésének növelésére, és az állam szerepét sem lehet leépíteni, mert sok olyan terület van - például oktatás és infrastruktúra -, ahol szükség van kormányzati befektetésekre.

A kampány szempontjából a nagy kérdés az, hogy Obamának sikerült-e megállítani ezzel a szereplésével Romney előretörését, vagy pedig ez már túl későn jött. Az első vita után készült felmérések szerint jelentősen megugrott Romney támogatottsága, és vannak olyan kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a republikánus jelölt meg is előzte a két héttel ezelőtt még csekély előnnyel rendelkező Obamát. Az elnök számára még aggasztóbb az a fejlemény, hogy Romney előretört több csatatér államban is. A Politico által idézett felmérések szerint a republikánus jelölt vezet Floridában és Virginiában is, bár Obama még mindig jobban áll nála Ohióban.

A kutatásokból az is kiderült, hogy látványosan megugrott a republikánusok körében a lelkesedés Romney iránt. Ez fontos tényező, egy ilyen kiélezett versenyben ugyanis döntő jelentőségük van az önkénteseknek és aktivistáknak, akik azon dolgoznak, hogy minden lehetséges támogató elmenjen szavazni. Meg kell várni a számokat, hogy kiderüljön, vajon Obama szereplésének milyen hatása lesz a demokraták önbizalmára és lelkesedésére, de ha abból indulunk ki, hogy a párttal általában szimpatizáló MSNBC csatornán a vita után áradoztak az elnökről, akkor borítékolható a demokraták számára pozitív fejlemény.

Az amerikai politikához értő emberek azt szokták mondani, hogy minden kampányban az első elnökjelölti vita számít igazán, most azonban van egy olyan érzésem, hogy a másodikra is nagyon sokan kíváncsiak lesznek. Kedden ütközik meg egymással Barack Obama és Mitt Romney másodszor, és mivel a másfél héttel ezelőtti első forduló után még demokrata körökben is elkeseredve értékelték az elnök meglehetősen langyos teljesítményét, most érdemes lesz figyelni, hogy az egyébként nagyon gyors észjárásúnak ismert Obama képes lesz-e visszavágásra.

Előkészületek a vita helyszínén - Forrás: AFP

Ez a vita más stílusú lesz, mint az előző, itt a közönség tagjai tehetnek fel kérdéseket a két jelöltnek, bár valószínűleg így is elsősorban a kampány főbb témái - gazdaság, adósság, nemzetbiztonság - kerülnek majd elő. Lehet persze, hogy lesznek meglepetések (a Pizza Hut például azért kampányolt, hogy valaki feltegye a “kolbász vagy pepperoni?” kérdést, de aztán végül a cég felhagyott ezzel) de addig is itt van néhány előzetesen tudható dolog, amelyekre érdemes lesz odafigyelni.

Líbia
A külpolitika eddig eléggé háttérbe szorult, aminek egyrészt az volt az oka, hogy a választókat most leginkább a saját gazdasági helyzetük érdekli, másrészt pedig ez egy olyan területnek tűnt, amelybe nem nagyon tudtak belekötni a republikánusok, és így nem alakultak ki körülötte látványos konfliktusok. Most azonban változni látszik a helyzet. Az Obama-kormányzat elég komoly támadási felületet adott Romneyéknak a líbiai diplomáciai képviseletet (épp szeptember 11-án) ért támadás kezelésével. A Fehér Ház és a külügyi tisztviselők összevissza beszéltek az elmúlt hetekben arról, hogy vajon mi is állt a négy amerikai - köztük a líbiai nagykövet – életét követelő támadás hátterében (először azt mondták, hogy egy videó miatti demonstráció fajult halálos akcióvá, most már az a hivatalos verzió, hogy egy előre kitervelt támadás érte a diplomatákat, a kettő között pedig ennek a két magyarázatnak a legkülönbözőbb keverékeit adták elő). Az Obama-adminisztráció számára még kínosabbá tette az ügyet az, hogy azóta kiderült, a líbiai képviselet jelezte Washington felé, aggódnak a biztonsági helyzet miatt, ennek ellenére sem kaptak azonban fokozottabb védelmet.

A téma szóba került már a múlt heti Biden-Ryan vitában is, és az alelnök annak ellenére azt állította, hogy nem tudtak a líbiai aggályokról, hogy épp előtte volt egy kongresszusi meghallgatás, amelyen külügyi tisztviselők épp az ellenkezőjéről beszéltek. A Fehér Ház utólag azt mondta, hogy Biden nem általában a kormányzati szervekről, hanem saját magáról és Obamáról beszélt, amikor azt mondta, nem volt tudomásuk a Líbiából küldött aggódó üzenetekről. Szinte biztosra vehető, hogy ez a téma elő fog kerülni a keddi vitában, és talán mondani sem kell, hogy Obamának ennél valamivel meggyőzőbb magyarázattal kell majd előállnia, ha fényesebben akar szerepelni, mint legutóbb.

A 47 százalék és társai
Az első Obama-Romney vitában az egyik legérdekesebb dolog az volt, ami nem hangzott el. Obama annak ellenére nem hozta szóba Romney üzleti múltját, hogy szinte az egész eddigi kampánya annak megkérdőjelezésére alapult. Hónapokon át az volt az Obama-stáb egyik leghangsúlyosabb üzenete, hogy Romneynak a Bain Capital nevű befektető cég alapítójaként és vezetőjeként egy sor olyan ügylethez volt köze, amelyek miatt sok ember elveszítette az állását. A demokraták igyekeztek úgy beállítani Romneyt, mint aki képtelen átérezni és megérteni a gazdasági válságban megtépázott középosztály gondjait. Obamáék nagy szerencséjére szeptemberben még egy olyan videó is kiszivárgott, amelyen Romney arról beszélt, hogy a választók 47 százaléka a kormánytól függ, és áldozatnak tekinti magát, az ő dolga pedig az, hogy kampányoló elnökjelöltként ne foglalkozzon velük.

Az első vitában Obama még csak érintőlegesen se hozta szóba ezeket a témákat, amire az utólagos magyarázat az volt, hogy az elnök nem akart személyeskedni. Nem lennék meglepődve, ha a múltkori ütközet utáni reakciókat hallva meggondolta volna magát.

Nézések és mosolyok
Obama múltkori szereplésével kapcsolatban az egyik leggyakoribb kritika az volt, hogy úgy tűnt, mintha legszívesebben bárhol lenne, csak nem a vitán. Azt is felrótták neki, hogy amikor Romney beszélt, akkor legtöbbször csak a jegyzeteibe temetkezett, és ráadásul még önelégülten mosolygott is (“Mi, amerikaiak, nem szeretjük az önelégült mosolyt” - mondta kissé szarkasztikusan egy amerikai újságíró egy háttérbeszélgetésen, amelyen én is részt vettem). Romney ehhez képest jóval aktívabb volt, és ugyan többször is belevágott nemcsak Obama, hanem a műsorvezető szavába is, a felkészültségének és határozottságának köszönhetően ez inkább tűnt rámenősségnek, agresszivitásnak (persze, bevallom, nem könnyű ezt eldönteni). Várhatóan a republikánus jelölt megmarad majd ennél a jól bevált stílusnál, de Obama minden bizonnyal változtatni fog. “Túl udvarias voltam” - mondta az elnök egy rádióinterjúban, stábja pedig már előre jelezte, hogy a keddi vitában erélyesebb arcát fogja megmutatni.

Egy republikánus videó arról, hogyan vigyorgott Joe Biden az alelnökjelölti vitán

Mérsékelt Mitt
A politikai folyamatokat tekintve az első vita egyik leglényegesebb eleme az volt, hogy Romney láthatóan igyekezett középre húzódni. Például korábban még arról beszélt, hogy az adóreformja adócsökkentést fog hozni mindenkinek, beleértve a legvagyonosabb rétegeket is, a vitában viszont már azt hangsúlyozta, hogy valójában az ő adóterhelésüket nem csökkentené. Nagy érdeklődést váltott ki az is, amikor múlt héten az iowai Des Moines Registernek azt nyilatkozta, hogy nincs a tervei között olyan törvényi szabályozás, amely korlátozná az abortuszt. Bár ezzel közel sem azt mondta, hogy támogatná az abortuszhoz való jogot, a nyilatkozata mégis jóval enyhébb hozzáállást tükrözött, mint az, amikor még év elején arról beszélt egy konzervatív gyűlésen, hogy ő “súlyosan konzervatív” politikus.

A demokraták persze már ráugrottak ezekre az ellentmondásokra, és a kampánygyűléseken Obama is tesz gúnyos megjegyzéseket az elvi meggyőződéseiben eddig is rugalmasnak bizonyuló Romneyról. Az ilyen jellegű bírálatoknak azonban az a veszélye a demokratákra nézve, hogy ha sokat hangoztatják, mennyire mérsékeltté vált hirtelen Romney, akkor azzal talán még épp hogy népszerűvé teszik azoknak a kevésbé elkötelezett választóknak a körében, akik az álláspontok váltogatását nem elvtelenségnek, hanem pragmatizmusnak tartják.

Mondanak-e valami újat?
A kampány gyakorlatilag több mint egy éve tart, a szavazásig pedig már csak három hét van hátra, így elvileg nincs nagy esélye annak, hogy most hirtelen fog előállni bármelyik jelölt is valamilyen nagyszabású, eddig titokban tartott tervvel. Bár biztosan nagy médiafigyelmet tudna kiváltani egy ilyen lépés, legalább olyan könnyen tűnhetne kétségbeesett vagy felelőtlen lépésnek. Ettől függetlenül azonban tele van a kampány fontos nyitott kérdésekkel, amelyek megválaszolása mindenképp komoly fejlemény lenne. Például: milyen adókedvezményeket szüntetne meg például Mitt Romney, aki ezzel fedezné az általa ígért nagy adócsökkentés miatti bevételkiesést? Vagy: milyen elképzelése van Barack Obamának a költségvetési hiány csökkentésére azon kívül, hogy megadóztatná a milliomosokat?

Ezeken túl is vannak persze még kérdések, amelyek megválaszolását kerülik a jelöltek. Kedd este kiderül, hogy sikerül-e kihúzni belőlük annak a néhány szerencsés amerikainak, akiknek lehetőségük lesz személyesen feltenni a kérdéseiket. Ha pedig nem lesznek eredményesek, még mindig ott lesz utolsó lehetőségnek a harmadik vita jövő hétfőn.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nem bírom a főtt brokkoli szagát. Nagyfokú elszántságról kellett tehát tanúbizonyságot tennem akkor, amikor közel két órát töltöttem egy könyvtár alagsorában, amelyet teljesen belengett ez a – szerintem meglehetősen émelyítő – szag. Persze, számíthattam volna arra, hogy ez lesz, a közéleti sztereotípiák szerint ugyanis a nagyvárosi liberálisok kedvelik ezt a nagyon egészségesnek mondott zöldséget (amire a first lady csak ráerősített híressé vált faviccével), az alagsori helyiségben pedig épp ilyen emberek gyűltek össze.

A helyszín a Washington egyik legmódosabb külvárosaként számon tartott Bethesda volt (azon belül is a stílszerű nevű Democracy Boulevard), a rendezvényen demokrata aktivistáknak tartottak felkészítést, és a résztvevőknek kínált rágcsálnivalók között volt a főtt brokkoli. A gyűlés célja egyébként az volt, hogy megbeszéljék az elnökválasztásig hátralévő szűk egy hónap tennivalóit, azon belül is különösen az úgynevezett GOTV stratégiát. Az amerikaiak nagyon szeretnek rövidítéseket használni, és ez konkrétan azt takarja, hogy get out the vote, ami nagyjából olyasmit jelent, hogy mozgósítás a szavazásra.

A szavazók mozgósítására készülnek

A gyűlést egyértelműen beárnyékolta az, hogy Barack Obama nagyon gyengén szerepelt a múlt heti tévévitában, és azóta a demokraták számára lesújtó eredményeket mutatnak a felmérések. Bár papíron továbbra is az elnök az esélyes a győzelemre, tele van a média azzal, hogy a demokraták tartanak attól, ez a fordulat elindít egy olyan folyamatot, amely akár vereséghez is vezethet. Ez érezhető volt a gyűlésen is, az elsőként megszólaló szervező (egy helyi politikus) például azzal kezdte a mondandóját, hogy „most először gondolkodunk azon, hogy talán tényleg jó irányba megy-e a kampány”. A szemüveges, kockás zakós férfi ugyanakkor hozzátette egyből azt is, hogy nem kell elkeseredni, mert soha nem volt szó arról, hogy „mindig elől leszünk”.

Hasonló üzenetet próbált átadni az ötven-hatvan fős közönségnek a Mattként bemutatott helyi politikai igazgató is. Elmondta, hogy ugyan a médiából az árad, hogy a demokraták köreiben teljes a zűrzavar, de szerinte ezzel nem kell foglalkozni. Matt ez után azt tanácsolta mindenkinek, hogy vegyenek egy mély lélegzetet, majd közölte, higgyék el: „minden oké lesz”.  Az energikus fiatalembernek nem ez volt az egyetlen hasonló gyakorlata, nem sokkal később arra kérte a közönség tagjait, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék azt, a választás éjszakáján vannak, és telnek az órák, de a nagyon szoros szavazati arány miatt nagyon nehezen jönnek az eredmények. „Ekkor felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon tehettem-e volna többet is?” – mondta Matt, majd mielőtt még bárki kinyitotta volna a szemét, hozzátette: „Na, ez az, amit mi nem akarunk.” Helyette inkább mindenki dolgozzon, amennyit csak tud, hogy később ne kelljen szemrehányást tennie saját magának – magyarázta a kampánytisztviselő.

Az ezoterikus gyakorlatok mellett sok praktikus információ is elhangzott a gyűlésen. Az Obama-kampány tisztviselői elmondták, hogy mivel Maryland stabilan demokrata terepnek számít az elnökválasztáson, így a helyi aktivisták leginkább a szomszédos Virginiában és Pennsylvaniában tudnak segíteni, amelyek a csatatér államok közé tartoznak. Az önkéntesekre kétféle tevékenység vár a GOTV keretében: a lehetséges demokrata szavazók megkeresése telefonon, illetve személyesen.  Ahogy egy Billként bemutatkozó tisztviselő fogalmazott, a cél „meggyőzni azokat, akik támogatnak bennünket, de nem biztos, hogy elmennek szavazni”.

A pártoknak nagyon alapos adatbázisaik vannak ezekről a szavazókról, így az önkéntesek kész listákból dolgoznak, és a gyűlésen részletes tanácsok hangzottak el a telefonhívások és személyes beszélgetések lebonyolítására is. Fontos például, hogy természetesnek kell lenni, mert „senki nem akar egy robottal beszélgetni”. Ügyelni kell arra is, hogy „többet kell hallgatni, mint beszélni”, a személyes kampányolásnál pedig nincs értelme öt percnél többet az ajtóban állva tölteni, mert különben nem jut idő minden felkeresendő házra. Nagyon odafigyelnek tehát a részletekre a kampánystábban, a javaslatok között például még az is szerepelt, hogy „Érezd jól magad, és látszódjon is rajtad, hogy jól érzed magad!”

A kampánystáb nemcsak ilyen érdekes tanácsokkal szórakoztatta a buzgón kérdező és minden megszólalót tapssal jutalmazó közönséget, hanem egy politikailag kifejezetten fajsúlyos vendéggel is. A felkészítő előadások közben lépett be a terembe egy magas, öltönyös afroamerikai férfi, akit a szervezők úgy mutattak be, mint Obama környezetének egyik tagját. Mint kiderült, ez egyáltalán nem számított túlzásnak, a vendég ugyanis Mike Strautmanis volt, aki a Washington Post szerint Barack és Michelle Obama legközelebbi barátai közé tartozik. A jogász végzettségű férfi ugyanabban az ügyvédi irodában dolgozott, és ott barátkoztak össze. Strautmanis később segítette Obamát a politikai indulásban, jelenleg pedig a Fehér Házban dolgozik tanácsadóként, méghozzá az elnök legfőbb bizalmasaként számon tartott Valerie Jarett stábjában.

Obama régi barátja buzdítja az aktivistákat

Az aktivisták előtt tartott rövid beszédben csak futólag utalt a kormányzati tisztségére (mint mondta, „egy fehér épületben” dolgozik, de erről nem akart beszélni, mondván, hogy a kormányzás és a kampány két különböző dolog), de arról hosszasan értekezett, hogy ő közelről látja, milyen keményen dolgozik Obama az amerikai népért, és hogy az elnök mindig arra fókuszál, mi a jó hosszú távon az országnak, illetve a nehéz helyzetben lévő embereknek. A demokraták számára nem éppen kedvező fejleményekre utalva megjegyezte, hogy emlékszik rá, máskor is voltak nagyon nehéz pillanatok, például amikor mindenki esélytelennek tartotta a Barack Hussein Obama nevű jelöltet arra, hogy elnökválasztást nyerjen, vagy amikor csak egy hajszálon múlt az egészségügyi reform sorsa.

A múlt heti vitára és annak utóéletére utalva közölte azt is, hogy ő Obama mindegyik kampányában részt vett, és azokat soha nem „hirdetéseken, a trükkökön és a vitákon keresztül nyertük meg”, hanem azért, mert együtt dolgoztak a közösségekkel. Szerinte most is ez a helyzet, és megígérte az aktivistáknak, hogy az elnök nem fogja őket cserben hagyni. „Meg fogja tenni, ami tőle telik” – bizonygatta Strautmanis, majd távozása előtt közölte, hogy „én nagyszerűen érzem magam”.

A gyűlés záró pillanatai (angol nyelvű videó)

Mint azonban az hamar kiderült számomra, nem mindenki érezte magát hasonlóan a brokkoliszagú alagsorban összegyűlt emberek között.

A gyűlés végefelé ugyanis egy újabb gyakorlat következett, és ennek során az volt a feladat, hogy az emberek forduljanak oda a mellettük ülőkhöz, és pár percig beszélgessenek egymásról. Nem gondoltam, hogy nekem újságíróként részt kellene vennem ebben, és eleve egy olyan székre ültem le, amely távolabb esett a közönségtől, de nem messze tőlem foglalt helyet egy Tony nevű fiatalember, aki kedvesen odafordult hozzám. Először ugyan láthatóan kicsit meglepődött azon, hogy miként kerül mellé egy magyar újságíró, de aztán gyorsan megnyílt, és elmondta, hogy „őszintén szólva aggódom Obama vitában nyújtott teljesítménye miatt”. Hozzátette, hogy nem is elsősorban magával a vitával van baja, mert az egy egyszeri szereplés volt, de azóta a média egyfolytában azt ismételgeti, hogy Obama „nagyon rossz” volt, és ez kihathat az egész kampányra.