potus & co

Önmagában elég érdekes volt az iowai caucus eredménye ahhoz, hogy elemzések tömkelege szülessen a republikánus erőviszonyokról. Ezek nagyjából egyeznek abban, hogy Santorumnak nehéz dolga lesz pénz és háttérszervezet nélkül építenie erre a győzelemmel is beérő vereségre, Romney számára viszont az a kínos, hogy annyi hónap munka, szervezés és elköltött pénz ellenére képes volt megszorongatni őt egy néhány héttel ezelőtt is esélytelennek tartott jelölt.

Mi történik viszont közben a másik oldalon? Az első nyilatkozatok alapján látszik, hogy Obamáék a fő ellenfélnek továbbra is Mitt Romney-t tartják, a reakciók többsége ugyanis vele foglalkozik. Egyrészt kudarcnak próbálták mindössze nyolcszavazatos győzelmét, és rámutattak arra is, hogy a szavazatok kisebb arányát kapta meg most, mint a négy évvel ezelőtti iowai caucuson (akkor Mike Huckabee lett a győztes).

Az elnök fő kampánytanácsadója, David Axelrod szerint ez után felvetődik a kérdés, hogy miért nem bíznak az emberek Mitt Romney-ban. A válasz szerinte az, hogy egyrészt Romney gazdasági vízióját nem osztják az amerikai emberek, másrészt pedig a választók nem tartják hitelesnek, miután sokszor váltogatta a nézőpontjait különböző fontos kérdésekben.

Obama a háttérben Axelroddal - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ez utóbbi érv nem újdonság a demokraták részéről, egyszer már készítettek egy „brutális videót” is erről. Könnyen lehet azonban, hogy ezt az üzenetet idővel hátrébb fogja sorolni a demokrata kampánystáb. Ahogy a BBC Newshour című rádióműsor szerdai késő esti adásában hallottam egy amerikai politikai elemzőtől (biciklizés közben hallgattam, így a nevét nem tudtam felírni), ez a fegyver könnyen visszaüthet a novemberi elnökválasztás előtt. A gondolatmenete nagyjából úgy hangzik, hogy ha Romney lesz a republikánusok jelöltje, és a demokraták úgy definiálják őt, mint aki váltogatja az álláspontjait, az a republikánus törzsközönséget talán zavarja, viszont az el nem kötelezett választók körében még a pragmatizmus jele is lehet, amit pozitívan értékelhetnek.

Talán ennek a megnyilvánulása az, hogy Obama stábja egy új fronton kezdte el támadni Romney-t az utóbbi hetekben. Úgy próbálják beállítani őt, mint a középosztály ellenségét, a republikánusokat pénzelő vagyonos rétegek védelmezőjét. Nyilvánvalóan erre az üzenetre akartak ráerősíteni azzal, hogy múlt hétvégén Iowa államban egy olyan munkásembert mutattak be a sajtónak, aki akkor veszítette el a munkáját, amikor a cég a Romney által vezetett kockázati tőketársaság érdekeltségébe került.

Az iowai eredmény még egy szempontból lehet fontos – és esetleg kedvező – az Obama-stáb számára. A szoros verseny és Rick Santorum hirtelen felemelkedése után várható, hogy elhúzódik a republikánus jelöltségért folyó harc. Így a jelöltek egymás szétcincálásával lesznek elfoglalva, és nem a novemberi nagy csatára való felkészüléssel. Ez jól hangzó érv, de épp Obama rá a bizonyíték, hogy nem feltétlenül állja meg a helyét. Négy évvel ezelőtt pont attól tartottak a demokraták, hogy Obama és Hillary Clinton közel fél éven át tartó, kíméletlen harca rontja az esélyeiket magán az elnökválasztáson. Mint tudjuk, Obama végül simán letolta a pályáról John McCaint, a republikánusok akkori jelöltjét.

Eddig nem sokat foglalkoztam Rick Santorummal, de az iowai majdnemgyőzelme rávilágított egy nagyon érdekes (és szerintem szórakoztató, de ez persze megítélés kérdése) dologra. Ha beírjuk a vezetéknevét a Google-ba, akkor másodikként a spreadingsantorum.com nevű oldalt dobja fel a keresőoldal, és ennek leírásában szerepel, hogy a santorum annak a sikosítóból és székletből álló habzó keveréknek az elnevezése, amely néha az anális szex mellékterméke.

Rick Santorum - Forrás: Flickr.com/santorum

Ezt látva először kicsit tanácstalan voltam, mert nemcsak hogy nem találkoztam még ezzel a szóval, de nem is tudtam, hogy van olyan nyelv a világon, amely külön szót alkotott erre a folyadékra. A Google találati oldalát lejjebb görgetve persze gyorsan megtaláltam a Rick Santorum anális szex problémája című cikket a Mother Jones nevű újság oldalán, és ebből fény derült a rejtélyre. Az írás szerint az egészet az indította el, hogy Santorum egyszer még 2003-ban szenátorként arról beszélt, hogy a homoszexualitás szerinte a pedofíliához hasonlít, és hogy a házasság definíciója soha nem tartalmazta a férfi-gyerek, férfi-kutya kombinációkat sem.

Ezen felháborodva egy Dan Savage nevű meleg publicista versenyt hirdetett a “botrány emlékének megőrzésére”. Az olvasói válaszokból született meg az análszexes folyadékról szóló weboldal, amely egyébként jelenleg is működik, és egy blogra vezet, ahol a legutóbbi bejegyzés egy bocsánatkérés Rick Santorum jó szerepléséért a “haladóan gondolkodó” iowaiak nevében.

Ilyen szoros eredmény után az a legkevesebb, hogy azt mondjuk, ennek a versenynek még közel sincs vége. De mi is következik most Iowa után?

Az előválasztások következő helyszíne New Hampshire állam, ahol nem caucust, hanem hagyományos szavazókörös választást fognak tartani. Iowához hasonlóan ennek az államnak is hagyományosan kitüntetett szerepe van az elnökválasztásokban, de lehetséges, hogy idén egy kissé elhalványul a jelentősége.

Egyrészt a felmérések szerint Mitt Romney akkora fölénnyel rendelkezik (43 százalékon áll egy hétfőn közzétett kutatás szerint, mögötte Ron Paul következik 16 százalékkal), hogy csoda lenne, ha egy hét alatt ezt sikerülne bárkinek is ledolgoznia. Ketten fel is adták a küzdelmet: Rick Perry és Michele Bachmann egyaránt úgy döntött, hogy nem kampányolnak New Hampshire-ben. (Perry talán végleg kiszáll, az iowai ötödik hely után közölte, hazamegy Texasba gondolkodni.)

Az apró észak-keleti állam politikai jelentőségének csökkenésében szerepet játszik az is, hogy most csak a republikánusoknál van előválasztás, és New Hampshire egyszerűen nem passzol a párt mostani képéhez. New Hampshire a kevésbé vallásos és nem túl konzervatív államok közé tartozik (pontosabban a lakóira jellemzők ezek a tulajdonságok), miközben a republikánus párton belül épp ezek az irányvonalak erősödtek meg.

Nem nagyon rúg labdába most egy olyan jelölt, aki nem utasítja el az abortuszt minden esetben (beleértve a nemi erőszakot, vérfertőzést vagy azt, ha az anya élete veszélyben van), és nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy semmilyen adóemelést nem szabad végrehajtani. A főbb kérdésekben lényegében egyet is ért mindegyik kampányoló politikus, kivéve az egyetlen Jon Huntsmant, aki a politikai középhez közelebb álló nézeteket vall bizonyos kérdésekben (például klímaváltozás elleni küzdelemben vagy melegjogokban). Nem véletlen persze, hogy Huntsman nem is zavar sok vizet ebben a kampányban, és épp New Hampshire az, ahol valamennyire komolyan vehető támogatottsággal rendelkezik.

Mindezek miatt úgy néz ki, hogy New Hampshire helyett most az előválasztási harc harmadik fordulója, a január 21-én esedékes dél-karolinai szavazás lehet a következő nagy csata. Ebben az államban kifejezetten erős a konzervatív mozgalom, így a jelöltek többsége már most erre a választásra koncentrál. Sokatmondó, hogy Mitt Romney is elutazik Dél-Karolinába még a New Hampshire-i szavazás előtt. Neki különösen fontos, hogy megmutassa magát ott, a keményvonalas konzervatív szavazók ugyanis gyanakodva néznek rá korábbi liberális elhajlásai miatt.

Minden jel arra utal tehát, hogy elhúzódó küzdelem várható a republikánus jelöltségért. Romney minden profizmusa ellenére sem tudott nyerni Iowában, és egy néhány napja is esélytelennek tartott versenyző szorongatta meg. Nehéz megjósolni, hogyan szerepel majd a következő fordulókban Rick Santorum, de az egyértelmű, hogy a republikánus szavazók nem akarják könnyen adni ezt az elnökjelöltséget.

Este caucus Iowában, és ezzel hivatalosan is elkezdődik az elnökválasztási verseny. Ennek alkalmából itt a fenti WSJ-videó az utolsó kampányeseményekről, itt pedig egy beharangozó cikkem, ami az [origo]-n jelent meg. Találkozunk hajnalban.

Bár Rick Santorum most biztosan örül, én nem lennék a helyében. Több felmérés szerint hirtelen megnőtt a támogatottsága az elnökválasztási versenyben, és így talán megszorongathatja a fő esélyesnek tartott, de nem túl fölényesen vezető Mitt Romney-t a keddi iowai caucuson. Azért nem lennék Santorum helyében, mert sok ilyen látványos felívelést láttunk az elmúlt hónapokban, de aztán mindegyiknek az lett a vége, hogy a megerősödött politikusok (Rick Perry, Herman Cain, Newt Gingrich) összeomlottak a hirtelen médiafigyelem és a riválisok támadásai alatt.

Santorum ugyan állandó szereplője volt a késő tavasszal megindult kampányszezonnak, de a kevésbé izgalmas versenyzők közé tartozott. Nem voltak sem nagyobb hibái, sem feltűnően jó húzásai sem. Nem épített ki komoly háttérszervezetet és nem jeleskedett az adománygyűjtésben sem. Úgy tűnt, hogy végig megmarad a futottak még kategóriában, az utóbbi pár napban azonban már nemcsak a kampányról szóló cikkek mélyén jelenik meg a neve, hanem a címekben és címlapokon is.

Santorum eddig nem tűnt ki a mezőnyből - Forrás: Facebook

Santorum először 1990-ben, 32 évesen került be a szövetségi törvényhozásba a képviselőház tagjaként, majd négy évvel később bejutott a szenátusba. 2000-ben újraválasztották, de 2006-ban elbukott a demokrata riválisa elleni harcban, és ezzel megtört az addig látványosan felívelő karrierje (a szenátusi republikánusok között harmadik helyen áll a rangsorban). Már törvényhozóként is kitűnt azzal, hogy keményvonalas konzervatív volt, különösen szociális kérdésekben (például abortusz, melegek jogai), és ilyen üzenetekkel kampányol most is.

Hasonló nézeteket képvisel ugyanakkor a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért folyó küzdelem többi versenyzője is, így ez önmagában nem ad magyarázatot hirtelen felemelkedésére. A valódi ok egyrészt az lehet, hogy a Mitt Romney-val elégedetlen republikánus szavazók (és a felmérések szerint ilyenből elég sok van) továbbra is keresik a jelöltjüket: ennek a folyamatnak volt része a már említett Perry, Cain és Gingrich felemelkedése, majd bukása. Másrészt pedig egyszerűen az is magyarázhatja Santorum megerősödését, hogy kitartóan kampányolt az előválasztások első helyszínén, Iowa államban, és ez a sok munka most meghozza a gyümölcsét.

„Az egykori pennsylvaniai szenátor megtestesíti a régi politikai közmondást: dolgozz keményen és a végén tiéd lesz a szerencse” – írja az iowai Des Moines Register politikai riportere, Kathie Obradovich a Santorum-jelenségről. A cikk szerint Santorum több mint száz napot töltött kampányolással Iowában, többet mint minden más induló. Iowában ráadásul az előválasztásnak egy speciális formája, a caucus működik, amelynél különösen fontos a személyes ismertség. A választók ugyanis nem egy fülkébe mennek leadni a voksukat, hanem este összegyűlnek iskolákban, templomokban, egyéb helyeken, majd órákon át tartó, egymás meggyőzésével járó procedúrákon eldöntik, kit tartanak a legjobb jelöltnek. Mindehhez hozzájön még az is, hogy Iowa egyébként is konzervatív terepként van számon tartva, így hálás közönségre találhatott az egykori szenátor a vallásos értékekre alapozott üzeneteivel.

Több felmérés szerint Santorum egy hét leforgása alatt a második helyre ugrott, és csak néhány százalék választja el Romney-tól. Az ugyan kétséges, hogy képes lesz-e megerősödni annyira a caucusig hátralévő egy napban, hogy meg is nyerje azt, de az előválasztásokon nem is feltétlenül csak a győzelmek számítanak. Sokszor többet ér az, hogy milyen trendek olvashatók ki az eredményből, és ha keddről szerdára virradó éjszaka az látszik majd, hogy Santorum az új erős ember, akkor azzal elhomályosíthatja a tényleges győztest is. Persze ha így alakulnak a dolgok, kénytelen lesz megtapasztalni ennek az árnyoldalait – a múltjában való vájkálást, a támadó hirdetéseket, a kemény kérdéseket – is, és igazán komolyan csak akkor kell vele számolni, ha azt is túléli.