potus & co

Sok meglepetést szült már a mostani elnökválasztási kampány, de ez a floridai előválasztás nem tartozott közéjük. Napok óta világos volt, hogy Romney fog nyerni, és így is lett. A kérdés most az, hogy mi jön ez után? Most már a zsebében érezheti a jelöltséget vagy elhúzódó harcra kell számítani?

Nagyon úgy néz ki, hogy néhány hétig nem kapunk biztos válaszokat ezekre a kérdésekre. Februárban ugyanis csupa olyan előválasztás és caucus lesz, amelyek egyrészt nem bírnak hatalmas téttel, másrészt olyan terepnek számítanak, ahol Romney számít a biztos nyerőnek.

Ezek az államok jönnek a következő bő egy hónapban: Maine, Nevada, Colorado, Minnesota, Arizona, Michigan és Washington. Ezeknek egy jelentős részében közös az, hogy a 2008-as előválasztási küzdelemben Romney úgy tudta ezekben az államokban megnyerni az akkori szavazásokat, hogy valójában egy pillanatra sem számított valódi esélyesnek az jelöltség elnyerésére. A hét állam közül öt ilyen volt (a kivételek Arizona és Washington), és Romney azóta egyrészt tapasztaltabb kampánypolitikus lett, másrészt talán a mezőny is gyengébb most, mint négy évvel ezelőtt.

Nem várhatók tehát a mostanihoz vagy a dél-karolinaihoz hasonló drámai összecsapások, viszont annál inkább fontos lehet az, ami március 6-án következik. Ez lesz az úgynevezett superkedd, amikor egyszerre 11 államban lesznek előválasztások és caucusok.

Az elnökjelöltség hivatalosan a republikánus párt augusztusi konvencióján dől el (amelyre egyébként visszatér a párt Floridába, konkrétan Tampába), ahol az lesz a jelölt, aki legalább 1144 küldött támogatását bírja. Azon az egyetlen márciusi napon 466 küldött sorsa dől el, így ha más nem is, az biztosan egy döntő este lesz.

Ha úgy alakul, hogy Mitt Romney lesz Barack Obama kihívója a novemberi elnökválasztáson, a szavazók világos döntéshelyzet elé kerülnek. Egyrészt ott lesz egy, az állam szerepét a társadalom és a gazdaság alakításában fontosnak tartó jelölt (Obama), másrészt egy, az állam szerepének visszafogását szorgalmazó, az egyéni szabadságban mint társadalomszervező erőben hívő politikus (Romney).

Lesz azonban még egy segítség a választói döntéshez: az énektudásuk. Hétfőn Romney dakadt dalra (egy kampányrendezvényen Floridában, ahol kedden tartanak előválasztást, amelynek ő a toronymagas esélyese), néhány héttel ezelőtt pedig Obama. Most itt megtekinthető mindkét videó.

Romney dala

Obama éneke

Az utóbbi hónapokban cikkek tömkelege született arról (többek között ezen a blogon is), hogy milyen nyilvánvaló gyengeségei vannak Mitt Romney-nak. Szélkakasként váltogatja nézeteit, és így nem lehet tudni, ki is ő valójában. Vagyonát olyan ügyletekkel kereste, amelyek során sok ember elveszítette a munkáját. Titkolta az adóbevallását, majd amikor nagy nehezen kiadta, akkor kiderült, hogy jóval alacsonyabb kulccsal adózik, mint az átlagemberek. Ja, és ha ez még nem lenne elég, akkor ráadásként olyan merev, mint egy fatuskó, és még a poénjai is rosszak.

Sokat megtudhattunk tehát Romney-ról az elnökválasztási kampányból eddig eltelt időben, az utóbbi napokban azonban egyértelművé vált néhány más fontos tulajdonsága is. Nevezetesen az, hogy végtelenül fegyelmezett és hogy nagyon keményen tud küzdeni. Amikor Dél-Karolinában nagy megdöbbenésre súlyos vereséget mért rá Newt Gingrich, akkor arról szóltak a hírek, hogy Romney-t ez letérítette az útról, és talán végzetes csapást is szenvedett. Most azonban azt látjuk, hogy ismét ő vezeti a felméréseket Floridában, az előválasztási küzdelem következő helyszínén.

Kemény is tud lenni - Forrás: Flickr.com/mittromney

Nagyon úgy tűnik, hogy ez nem a szerencse műve. A dél-karolinai kudarc után Romney stábja hatalmas erővel feküdt rá a Gingrich elleni harcra, előástak róla minden olyan lehetséges információt, amely felhasználható ellene, és felkészültek minden tőle érkező támadásra. Az eredménye ennek az lett, hogy Romney szinte ledózerolta Gingrichet a múlt héten tartott tévévitákban. Ha Gingrich odaszúrt neki, arra azonnal megvolt a válasza, amit a korábbi vitákban sziporkázó Gingrich részéről időnként csak hallgatás követett.

Amikor Gingrich-től utóbb megkérdezte egyik tanácsadója, hogy mi történt vele, akkor ő állítólag csak annyit válaszolt, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy valaki (Romney) képes ennyit hazudni. Persze, valószínűleg nem állta volna ki Romney minden állítása az igazság próbáját, de ha van olyan amerikai politikus, akinek tisztában kell lennie azzal, hogy a politikai küzdelmeket nemcsak tiszta eszközökkel vívják, akkor az a több évtizede porondon lévő Gingrich.

Amit Romney most produkál, az bekerülhetne minden kampánykézikönyvbe. Legyél higgadt és fegyelmezett, veszélyhelyzetben ne pánikolj, hanem készíts tervet, majd koncentrálj a végrehajtására. Itt persze nemcsak Romney személyes kvalitásairól van szó, hanem a mögötte álló stáb profizmusáról is. Ez a gépezet láthatóan gördülékenyen működik, nem tudni belső feszültségekről és furkálódásról.

Van tehát sok igazság abban, hogy Romney nem egy ideális jelölt. Meg kell izzadnia azért, hogy pártja jelöltje legyen az elnökválasztáson, és ha ez sikerül, ott sem lesz könnyű dolga. Azt azonban már bebizonyította, hogy képes jól reagálni a válsághelyzetekre. Ez pedig nem mellékes tulajdonság egy elnökválasztásra készülő politikus esetében. Gondoljunk csak egy bizonyos Barack Obamára, aki négy évvel ezelőtt szintén hatalmas akadályokkal szembesült, de aztán nagyrészt fegyelmezettségének, profi háttérszervezetének köszönhetően sorra legyőzte azokat.

Sarah Palin visszatért. Persze igazából nem is ment el, csak nem figyelt rá senki, miután annyi kacérkodás után végül is nem szállt be az elnökválasztási kampányba. Most azonban ismét bekerült a hírek közé, méghozzá azzal, hogy védelmébe vette Newt Gingrichet. „Megpróbálják keresztre feszíteni, és átírni a történelmet, átírni mindazt, amiért kiállt az évek során” – mondta Palin a Fox Business Newsnak.

A nyilatkozat érdekessége, hogy Palin ezúttal nem elsősorban a demokratákat és a szerinte elfogult médiát értette a többes szám harmadik személy alatt, hanem a republikánus párt és környezete meghatározó figuráit, akik az utóbbi napokban kemény támadásokat indítottak a dél-karolinai győzelmével az előválasztási verseny egyik esélyesévé előlépett Gingrich ellen.

Palin megvédi a "támadó muffint" - Forrás: Palin Facebook-oldala

Mint arról a Politico csütörtökön egy összeállításban beszámolt, Ronald Reagan egykori kormányzatának egyik tagja, Elliot Abrams például azt emlegette fel, hogy Gingrich ugyan most úgy állítja be magát, mint aki Reagan szoros szövetségese volt, valójában azonban rendszeresen kritizálta őt. A szókimondásáról híres konzervatív publicista, Ann Coulter is elég egyértelművé tette, mit gondol Gingrichről, azt figyelmeztetést tette ugyanis közzé a honlapján, hogy „Válaszd újra Obamát, szavazz Newtra!” Nem válogatta meg a szavait a Wall Street Journalen publikáló Peggy Noonan sem, aki még hetekkel ezelőtt azt írta Gingrichről, hogy olyan, mint egy „dühös kicsi támadó muffin”.

Rajtuk kívül is sok republikánus és konzervatív mondja azt, hogy Gingrich rossz választás lenne a párt elnökjelöltjeként. Azt mondják, hogy lehet ugyan, hogy nagyon okos és vannak zseniális ötletei, de megbízhatatlan és túlságosan nagyra van magával. Az egyik legkeményebb kritikát egykori képviselőtársától, a jelenleg szenátor Tom Coburntől kapta, aki republikánus létére azt nyilatkozta, hogy Gingrich lenne az utolsó ember, akire ő szavazna egy elnökválasztáson.

Elég erős össztűznek tűnik ez, viszont egyrészt Gingrich továbbra is a felmérések élén szerepel – Mitt Romney-val együtt -, így láthatóan vannak támogatói, még ha nem is a párt első vonalában. Épp erre hivatkozva védi Palin, aki szerint Gingrichet azért támadják olyan hevesen a saját pártjából is, mert nem tagja az úgynevezett establishmentnek. Őket tartja fő ellenfelének az egykori alaszkai kormányzó és alelnökjelölt is, és minden alkalmat megragad arra, hogy kiossza a médiát, a demokratákat és a régóta a hatalom közelében lévő republikánusokat. Hasonló üzenete van Gingrich kampányának, sokak szerint ugyanis ennek tudható be például az hogy a tévévitákban szinte több időt tölt az általa liberálisnak tartott tévés műsorvezetők piszkálásával, mint a saját riválisainak a kritizálásával.

Nem tervezek nap képe sorozatot indítani, de emellett most azért ne menjünk el. A fotó (forrás: az AP egyik Youtube-videója) szerdán készült egy reptéren az arizonai Phoenix mellett, ahol az állam kormányzója, Jan Brewer fogadta a SOTU-beszéd után országjárásra indult Barack Obama elnököt. Ezek a találkozók legtöbbször nagyon unalmasak: kézfogás, mosoly, pózolás a fotósoknak, esetleg egy rövid kis beszélgetés. Most nem ez történt, ahogy a fenti képen is látható, nyilvánvaló feszültség volt Brewer és Obama között, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelent meg olyan kép is, amelyen mosolyogtak egymásra.

A republikánus kormányzó később újságíróknak azt mondta, hogy „kicsit fenyegetettnek” érezte magát a rövid találkozó során, amelynek állítása szerint úgy lett vége, hogy ő még beszélt, de Obama mondat közben faképnél hagyta.

A két politikus közötti feszültség nem új fejlemény. Az Obama-kormányzat tiltakozott az Arizona államban a kormányzó támogatásával 2010-ben meghozott, jogvédők által diszkriminatívnak tartott bevándorlási törvény ellen. Az arizonai kormányzó viszont a szövetségi kormány ellen indított egy pert, arra hivatkozva, hogy nem biztosítja megfelelően az ország határának védelmét. A pert tavaly ősszel egy szövetségi bíróság megszüntette.

Van egy másik, személyesebb oka is a konfliktusnak. 2010 júniusában Brewer a Fehér Házban találkozott az elnökkel, és később egy könyvben azt írta, hogy Obama leereszkedően viselkedett vele. A Fehér Ház tagadta ezt, és rosszallóan felemlegették ezt a sérelmet a mostani rövid reptéri találkozóról kiadott közleményükben is.