potus & co

Miközben a republikánus politikusok ádáz küzdelmet folytatnak egymással a legújabb előválasztási fordulókban, addig Barack Obama is a háborúskodás jegyében tölti az időt a Fehér Házban. Kedden olyan diákokat fogadott, akik tudományos újításokon dolgoznak, és ezek egyike egy olyan légfegyver, amely a marshmallow (magyarul mályvacukorként emlegetik) nevű édességet lövi ki. Itt megtekinthető a videó:

Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére. Valami ilyesmivel próbálkozik most Barack Obama kampányfinanszírozásügyileg. Az történt ugyanis, hogy ugyan Obama volt az egyik leghangosabb bírálója a politikai kampányokban egyre fontosabb szerepet játszó úgynevezett super PAC-eknek (a PAC a political action committee, vagyis politikai akcióbizottság nevet takarja), most a kampánystábja mégis ezekre próbál építeni.

Hogy meg lehessen érteni, miről is van szó, előbb pár szó arról, hogy egyáltalán mik is azok a super PAC-ek. Ezek olyan kampányszervezetek, amelyek jellemzően egy-egy politikushoz kötődnek, de hivatalosan tőle függetlenül működnek. Nem adnak neki pénzt, nem egyeztetik vele a tevékenységüket, de azt persze nem tiltja nekik semmi, hogy távolról - rendezvényekkel, reklámszopotokkal - támogassák őt. Ilyen szervezetek már a negyvenes évek óta léteznek, de a jelentőségük az utóbbi két évben nőtt meg. A legfelsőbb bíróság 2010-ben hozott ugyanis egy olyan döntést, amely szerint a PAC-ek korlátlan mennyiségben fogadhatnak el pénzt nemcsak magánszemélyektől, hanem szakszervezetektől és cégektől is.

A döntés ellen hevesen tiltakozott Obama, és 2010-es szokásos országértékelő beszédében azt mondta, a legfelsőbb bírósági határozat “hatalmas győzelem a nagy olajcégeknek, a Wall Street-i bankoknak, az egészségbiztosítóknak és más befolyásos érdekcsoportoknak”. (A főbírók ott ültek a kongresszusban, és láthatóan kényelmetlenül fogadták a kemény elnöki szavakat.) Obama érvelése az volt, hogy a korlátlan adományok eltorzítják az erőviszonyokat, és indokolatlanul nagy befolyáshoz jutnak a gazdagok és hatalmasok az átlagemberekhez képest.

Jim Messina kampányfőnök (balra) - Forrás: White House Flickr

Ennek megfelelően az elnök és környezete nem is támogatta super PAC-ek létrehozását és támogatását. Hűvösen fogadták azt is, amikor egy korábbi Fehér Ház-i tisztviselő, Bill Burton tavaly áprilisban megalapította a Priorities USA Action nevű politikai akcióbizottságot. Nyilván visszatetsző lett volna, ha Obama vagy stábja ennek a szervezetnek a támogatására szólít fel, miközben ők maguk tiltakoztak a leghevesebben a PAC-ek felturbózása ellen. Most ebben történt egy óriási, 180 fokos fordulat, Obama kampánystábja ugyanis hétfőn bejelentette, arra fogják kérni a támogatóikat, hogy adjanak adományokat a Priorities USA Actionnek.

A döntést a stáb azzal indokolta, hogy a republikánus oldalon olyan hatalmas erőnek bizonyultak a super PAC-ek, hogy a demokraták nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt tétlenül szemléljék. “Nem fogjuk ezt a harcot egyik kezünket hátra kötve megvívni” - mondta Jim Messina, Obama kampányfőnöke, aki nem titkolta, hogy a döntésben szerepet játszottak a legújabb kampányfinanszírozási adatok. Ezekből ugyanis az derült ki, hogy míg az elnökválasztáson indulni akaró republikánus politikusokat támogató PAC-ek mintegy 40 millió dollárt, az általában republikánus ügyekért kampányoló American Crossroads és a Crossroads GPS (mindkettő Karl Rove segítségével jött létre) pedig 51 milliót gyűjtött össze, addig az Obama mögött álló Priorities USA Action kasszájába mindössze 19 millió folyt be az elmúlt egy évben.

Nagy kérdés azonban, hogy mennyire lesznek hajlandók az Obamához közel álló politikai akcióbizottságot támogatni azok a demokrata szimpatizánsok, akiknek eddig végig azt sulykolták, hogy PAC-nek pénzt adni rossz dolog.

Persze az is igaz, nem lehet nekik szokatlan az, hogy Obama valamilyen fontos kampányfinanszírozási kérdésben meggondolja magát. A 2008-as választásnak is úgy indult neki, hogy vállalta, a felső költési korláttal járó közfinanszírozás keretében fogja lebonyolítani a kampányát. Amikor azonban szembesült azzal, hogy milyen irdatlan mennyiségben ömlenek hozzá az adományok, akkor meggondolta magát, és végül a magánfinanszírozás mellett döntött. Bár többen vádolták akkor képmutatással, a lépés végül eredményesnek bizonyult, a befolyt 750 millió dollárral megdöntötte a korábbi rekordokat, és egyértelműen uralta a terepet a kampányban.

Már áradoztam többször is arról, hogy mennyire profi, filmszerű reklámszpotok készülnek a kampányban. Ezek jellemzően republikánus megrendelésre készültek, most azonban egy valódi filmsztár, nem mellesleg korunk egyik legmegbízhatóbb és díjakkal alaposan kidekorált rendezője, Clint Eastwood szállított le egy hirdetést, amely minden jel szerint Barack Obama támogatására szólít fel. Azért mondom azt, hogy minden jel szerint, mert egyébként ez nem egy hivatalos kampányfilm, hanem a Chrysler autógyár reklámja, amelyet a Super Bowl félidejében játszottak le.

Nincs benne egy árva szó sem Obamáról vagy az elnökválasztásról, mégis képtelenség máshogy értelmezni, mint a mellette való kiállásként. Szigorúan véve ugyan arról szól, hogy az amerikai autóipar hogyan állt talpra egy súlyos válság után, de egyrészt a detroiti autógyáraknak adott mentőcsomag is Obama döntése volt, másrészt Eastwood általánosabb dolgokról - például munkanélküliségről - is beszél, ráadásul az üzenete is egyértelmű, "Amerika félidőnél tart, és a második félidőnk kezdődik".

Az előzetes adatok szerint minden úgy történt, ahogy arra már napok óta számítani lehetett. Mitt Romney sima győzelmet aratott Nevada államban, így most már elmondhatja magáról, hogy három államban is nyerni tudott (az eddigi ötből), és így még egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy ő legyen a republikánusok jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Negyven százalékos feldolgozottságnál Romney 42 százalékon állt, míg legfőbb riválisa, Newt Gingrich 26 százalékot ért el. A másik két versenyben lévő politikus közül Ron Paul 18, Rick Santorum pedig 13 százalékos támogatottságot szerzett.

A nevadai caucus (egy speciális, gyűlésekhez hasonló választási forma) eredménye azért sem túl nagy meglepetés, mert ezt az államot Romney-nak még a számára nem túl szép emlékű 2008-as kampányban is sikerült megnyernie. Akkor segített neki, hogy a helyi mormonok az átlagnál nagyobb arányban mentek el szavazni, és túlnyomó többségük rá voksolt.

Nyerési sorozatban van Romney - Forrás: flickr.com/photos/mittromney

Romney maga is mormon, és a mostani előválasztás során lényegében ez volt az első alkalom, hogy a vallása komolyan téma lett. A mormonokra az amerikai vallásos konzervatívok többsége gyanakodva tekint, és sokan közülük nem tekintik őket valódi kereszténynek. Egyelőre semmi jele ugyanakkor annak, hogy ez hátráltatná Romney-t, a floridai előválasztáson például meglehetősen jól szerepelt az evangélikus konzervatívok körében.

A nevadai adatok is azt mutatják, hogy széles körű támogatással tudott nyerni. Támogatói között nemcsak vallásos konzervatívokat, hanem az állami kiadások visszafogását követelő Tea Party mozgalom szimpatizánsait is megtalálni.

A nagy kérdés az, hogy vajon ez a harmadik győzelem megállíthatatlanná teszi-e Romney-t. Első ránézésre úgy tűnik, hogy igen, de ez a kampány annyi meglepetéssel szolgált már, hogy nem érdemes mérget venni semmire. A jelöltség végső soron annak alapján fog eldőlni , hogy az egyes indulók hány küldöttet tudnak maguk mögött az augusztusi republikánus konvención, és egyelőre csak ezeknek a töredékéről született döntés.

Az eddigi fordulók azt mutatták, hogy Romney számára a legnagyobb veszélyt az őt gyanakodva figyelő mélykonzervatív szavazók jelentik, és az ő szavazatuk továbbra is megoszlik két politikus (Newt Gingrich és Rick Santorum) között. Ha egyikük kiszáll, és koncentrálódik a támogatottság, akkor új lendületet kaphat a konzervatív vonal. Gingrich mindenesetre a nevadai forduló után jelezte, hogy nem adja fel, és úgy számol, hogy az áprilisi texasi előválasztásra behozza lemaradását Romney-val szemben.

Talán változtat a verseny dinamikáján az is, hogy Barack Obama jelenlegi elnök számára kedvező hírek érkeztek a héten. Minden hónap első péntekén közlik az amerikai állásadatokat, és a mostaniak azt mutatták, hogy a várakozásoknál jobban alakult a munkaügyi helyzet. A munkanélküliségi arány 8,3 százalékra csökkent, ahol utoljára három évvel ezelőtt állt. Ez persze még mindig túl magas ahhoz, hogy Obama diadalmenetbe kezdjen, viszont nem igazán passzol Romney fő üzenetéhez sem, amelynek lényege épp az, hogy ő az, aki képes lendületbe hozni a gazdaságot.

Ha az derül ki, hogy a mostani főnök is meg tudja ezt oldani, akkor rá nem feltétlenül lesz szükség. Márpedig - az eddigi előválasztási exit pollok szerint  - épp az Romney legfőbb erőssége, hogy a republikánusok róla tudják leginkább elképzelni, hogy le tudja győzni Obamát. Képlékeny tehát a helyzet, születhetnek még meglepetések a kampány minden szintjén.

Messziről kiszúrtam a tömegben, és azt hittem, könnyű lesz megszólítani, de nem sikerült. Kísérők gyűrűje vette körbe, és csak egy munkatársáig jutottam, aki átadta neki az üzenetemet, de ő nem reagált rá. A 2008-as republikánus konvención történt ez, ahol sok fontos ember gyűlt össze, és láthatóan az én kiszemeltem is közéjük tartozott. Nancy Goodman Brinkerről, az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövetéről (2001-2003) van szó, aki az utóbbi pár napban az amerikai lapok címoldalára került.

Nancy Goodman Brinker az alapítója a mellrák ellen küzdő Susan G. Komen Breast Cancer Foundation nevű szervezetnek. Egyetlen nővéréről nevezte el, aki 1980-ban meghalt a betegségben. Ma ez az alapítvány egy hatalmas és befolyásos hálózat több tízezer önkéntessel és sokmillió dolláros költségvetéssel. Ebből a pénzből támogatnak másokat, köztük a Planned Parenthood nevű szervezetet.

A Planned Parenthood arra kapja a támogatást, hogy mellrákszűréseket végezzen, a szervezet tevékenységei között ugyanakkor szerepel abortuszok végrehajtása is. Ez utóbbi nem fért össze a Komen konzervatív szellemiségével, és az elmúlt években több támogatója is jelezte, aggasztónak tartják a Planned Parenthooddal fennálló kapcsolatot.

Régóta halmozódott tehát a feszültség, tavaly decemberben pedig a Komen végül eldöntötte, hogy megszakítja a kapcsolatot a Planned Parenthooddal. Hivatalosan nem az abortuszokra hivatkozva hozták meg ezt a döntést, hanem azzal az indokkal, hogy egy vizsgálat folyik a szervezet ellen. Valóban folyamatban van egy eljárás, de ezt nem hatóságok végzik, hanem egy republikánus kongresszusi képviselő, aki annak próbál utánajárni, hogy a Planned Parenthood felhasznált-e közpént abortuszok végrehajtására (ha ez történt volna, az valóban törvénytelen lenne).

A Komen alapítvány döntése ezen a héten vált nyilvánossá, és hatalmas felzúdulás követte. Demokrata törvényhozók egy csoportja és számos szervezett tiltakozott a támogatás megvonása ellen Brinkernél, aki néhány nap után bejelentette, hogy meggondolták magukat, és nem zárják ki a Planned Parenthoodot a lehetséges támogatotti körből. A felzúdulásnak azonban volt egy másik, szintén erősen politikai jellegű oldala is, az abortuszt hevesen ellenző konzervatívok körében ugyanis ez a visszavonulás váltott ki felháborodást. A legjobban talán a legismertebb hangadójuk, Rush Limbaugh szavai foglalják össze ezt, aki szerint a Komen alapítvány “megadta magát a Planned Parenthood feminácijainak. Megdöbbentő!”