potus & co

Biztos mindenki emlékszik még Rick Santorum Google-problémájára. A melegek elleni kirohanásai miatt hoztak létre bírálói egy weboldalt, amely a nevét összekötötte az análszexszel. Az oldal népszerűsége töretlen (és a Google működése miatt ez egy öngeneráló folyamat), most pedig egy hasonló poénnal próbálják megnehezíteni (valakik) a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelem egy másik résztvevőjének, Mitt Romneynak az életét.

Ha csak annyit írunk be a Google-be, hogy Romney, akkor az első találatok (nekem a magyar verzióban a második oldal tetején) között lesz a spreadingromney.com, amely szerint a Romney szó jelentése az, hogy "beszarni a félelemtől". Ez utalás az egyébként látszólag az unalommal határosan példás életet élő Romney-család egyik emlékezetes kalandjára.

Romney családtagok körében - Forrás: flickr.com/photos/mittromney

Mint az egykori massachusetts-i kormányzóról szóló, nemrég megjelent könyv (The Real Romney) szerzői részletesen leírták, 1983-ban a család útnak indult Mitt Romney szüleinek a Huron tó kanadai oldalán fekvő nyaralójához. Egy fehér Chevy kombiban utaztak, amely annyira tele volt pakolva bőröndökkel, hogy nem maradt hely a kutyának, a Seamus nevű ír szetternek. Mitt Romney ezért azt találta ki, hogy az állatot betette egy kutyahordozóba, azt pedig felkötötte a tetőcsomagtartóra.

Romney körültekintő volt, és a hordozónak az előre néző oldalát lefedte, hogy megvédje a kutyát a menetszéltől, de így sem sikerült bonyodalmak nélkül megúszni az utazást. Órákkal az indulás után ugyanis az egyik Romney-fiú felkiáltott: "Apa! Ez durva!" A gyerek annak a látványába borzadt bele, hogy a hátsó szélvédőt egy barna folyadék borította be, amely nyilvánvalóan a tetőn utazó kutyából származott.

A gyerekek ugyan kórusban fújoltak, az apa azonban hidegvérrel megoldotta a helyzetet. Félreállt az autóval egy benzinkúton, egy slaggal leverette a kocsit és letisztította a kutyát, majd folytatták tovább az utazást. Seamus nem kapott új helyet, az út hátralévő részét is a tetőcsomagtartóra kötözött hordozóban töltötte. Ez a történet most a kampányban úgy él tovább, mint annak bizonyítéka, hogy Romney hideg profizmussal közelít minden probléma megoldásához. Ha a választóknak ez szimpatikus, akkor akár még jól is jöhet neki a Santorum mintájára elsütött Google-poén.

Normális esetben senki nem figyelne erre az eredményre, de ez most nem egy normális eset. Maine államban szombaton (magyar idő szerint vasárnap) hirdették ki a napok óta tartó caucusok eredményét, és kiderült, hogy Mitt Romney lett a győztes 39 százalékkal. Mögötte jön Ron Paul 36 százalékkal, míg Rick Santorum 18, Newt Gingrich pedig 6 százalékot szerzett.

Ennek az apró államban megszületett eredménynek nincs befolyása arra, hogyan alakul republikánus elnökjelölő konvención a küldötti támogatások sorsa (ahhoz, hogy valakiből elnökjelölt legyen, 1144 delegált támogatására lesz szüksége), ha viszont Mitt Romney ezt is elbukta volna, az újabb csapást jelentett volna számára a keddi vereségek után.

Romney eközben a szokásos éves konzervatív gyűlésen, a washingtoni CPAC-en igyekezett meggyőzni a republikánus bázist, hogy minden személyével kapcsolatos kétkedés ellenére ő az emberük az idei elnökválasztáson. Egyrészt sikeres volt, mert a rendezvényen tartott szimpátiaszavazást ő nyerte, másrészt viszont sokan értetlenül fogadták azt, amikor úgy jellemezte magát, hogy “én egy súlyosan konzervatív kormányzó voltam”.

A “súlyosan” jelzőn többen is megakadtak, a konzervatívok hangadója, Rush Limbaugh rádiós műsorvezető például egyből megjegyezte, hogy még soha nem hallotta, hogy valaki így jellemezte volna magát. Másrészt épp a kormányzósága alatt hozott Romney olyan döntéseket (a legismertebb az Obama-féle egészségügyi reformhoz hasonló modell bevezetése), amelyek nem éppen számítanak jó pontnak most a konzervatívok szemében.

Csak egy rövid bejegyzés a tegnapi folytatásaként: ha az elnök személyesen szólal meg, annak mindig súlya van, és most ez történt a fogamzásgátló-szabályozás esetében is. A napok óta tartó, egyre elmérgesedő konfliktust Barack Obama egy saját maga által bejelentett kompromisszumos megoldással próbálja rendezni, amelynek lényege, hogy az egészségügyi biztosítók felelősségévé tenné azt, hogy az egyházi kötődésű intézményeknél dolgozó nők is az ellátás részeként hozzájuthassanak fogamzásgátlóhoz.

Ezzel a megoldással kiiktathatják a fogamzásgátlás ellen tiltakozó egyházakat - illetve hozzájuk kötődő intézményeket - a láncolatból, és így nem kell olyan dologban részt venniük, amely ellenkezik a vallási elveikkel. Az első egyházi reakciók pozitívak voltak, de várható, hogy az elnök politikai ellenfelei egy darabig még nem engedik el az ügyet, amely szerintük olyan ékes bizonyítéka annak, hogy Obama egy, az emberek magánéletébe betolakodó államot épít.

Nem sokáig tartott a politikai idill Barack Obama számára. Múlt héten közzétették a várakozásnál jobb állásadatokat. Hétfőn kijött egy felmérés, amely szerint hosszú idő után először 50 százalék fölé került a megítélése. Kedden nagyot bukott a várható elnökválasztási riválisa. Eközben pedig ő maga vidáman szórakozott a Fehér Házban egy cukorágyúval.

Az elmúlt néhány napban azonban ismét forrong a levegő az elnök körül. Az egész konfliktus egy részletkérdésnek tűnő intézkedéssel kezdődött, amely az egészségügyi reform alkalmazásával függött össze. A reform része az, hogy a munkaadók által nyújtott egészségbiztosításnak a fogamzásgátlásra is ki kell terjednie, és ugyan az Obama-kormányzat hozott egy rendeletet arról, hogy az egyházak kivételt képeznek ez alól, azt is egyértelművé tették, hogy ez a kivételezés nem vonatkozik az egyházi kötődésű intézményekre (például iskolákra). Ez volt az, ami miatt kirobbant a politikai háború.

Obamáék egy egyházi szertartáson - Forrás: Flickr White House

Keresztény szervezetek (elsősorban a fogamzásgátlást leghevesebben ellenző katolikus egyház vezetői) és republikánus politikusok tiltakoztak a döntés ellen, amely szerintük súlyos megsértése a vallásszabadsági jogoknak. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner szerdán azzal vádolta a Fehér Házat, hogy “veszélyesen túlmerészkedett az alkotmányosság határain, és olyan módon avatkozik be a vallásszabadságba, ami amerikaiak millióira van hatással és sérti a nemzet legfontosabb intézményeit”. A republikánusok bejelentették azt is, hogy törvényi úton próbálják megakadályozni a vitatott rendeletnek az alkalmazását.

A Fehér Ház szóvivője ugyan szintén szerdán azt mondta, hogy az elnök nem fog meghátrálni (“minden amerikai nőnek a munkahelyétől függetlenül hozzáférést kell kapnia ugyanahhoz az egészségügyi ellátáshoz, beleértve a fogamzásgátlást is magában foglaló megelőző szolgáltatásokhoz), kissé bizonytalannak tűnik a kormányzati reakció. Egyrészt kiszivárgott, hogy Obamát alelnöke és kabinetfőnöke is óva intette a várható konfliktustól, másrészt az elnök egyik legközelebbi bizalmasa, az újraválasztásán dolgozó David Axelrod kedden arról beszélt egy interjúban, hogy szerinte a Fehér Ház biztosan nyitott valamilyen kompromisszumra az ügyben.

Axelrod nem véletlenül szólalt meg, Obama ugyanis választási szempontból kínos helyzetbe került. Bár felmérések szerint a többség támogatja az elnöki rendelkezést, a konfliktus okozhat politikai problémákat. Ha meghátrál, akkor magára haragíthatja a női szavazókat, akik 2008-as megválasztásában is fontos szerepet játszottak, és egy legutóbbi felmérés szerint is az átlagosnál nagyobb mértékben támogatják. Ha viszont nem változtat az álláspontján, akkor egyrészt feldühíti a katolikus választók egy részét (akik több, az elnökválasztáson kulcsfontosságú államban is nagy számban élnek), másrészt további muníciót ad republikánus ellenfeleinek azokhoz a támadásokhoz, hogy ő egy olyan államot épít, amely beavatkozik az emberek életébe.

A keddi előválasztási fordulókban meglepően jól szereplő Rick Santorum már egyenesen arról beszélt győzelmi szónoklatában, hogy az elnök lábbal tiporja az első alkotmánykiegészítést (amely a szólásszabadság mellett a vallásszabadságot is garantálja), és “rá akarja erőltetni saját szekuláris értékeit ennek az országnak az embereire”. Ráadásul nemcsak a republikánusoktól érkezik kritika, hanem - némileg enyhébb formában - a demokraták egy részétől is. Igaz, ők nem a teljes szabályozás eltörlését, hanem csak puhítását akarják, de ezek a megnyilvánulások is jelzik, hogy mennyire kényes szituációba került az elnök.

Nem tudom, ki írja ennek a forgatókönyvét, de nagyon jó dramaturgiai érzéke van. Épp amikor kezdene ellaposodni a történet, jön egy csavar, egy fordulat, ami felrázza az embert. Most itt mélyebben nem mennék bele, az [origo]-ra írtam egy részletes összefoglalót Rick Santorum feltámadásáról, de persze biztosan téma lesz ez még egy darabig.