Néhány héttel ezelőtt az egész Egyesült Államok hősként ünnepelt egy Antoinette Tuff nevű könyvelőt, aki lebeszélt egy fegyveres támadót arról, hogy lövöldözni kezdjen az iskolában, ahol a nő dolgozott. Ez azonban a ritka kivételek közé tartozik, legtöbbször nincs, aki megállítsa azt, aki lövöldözni akar.

Nem állította meg senki a fegyveres ámokfutást a washingtoni haditengerészeti központban sem. Jelen állás szerint nagyon keveset tudni arról, hogy mi is történt azon kívül, hogy meghalt legalább 13 ember. Az egyik támadó meghalt, de állítólag volt egy társa is.

Azt senki sem tudja, hogy mi volt a motivációjuk. Maga a történet azonban ismerős. Az Egyesült Államokban kevés dolog biztos, de az igen, hogy néhány havonta van egy-egy lövöldözés valamilyen nyilvános vagy legalábbis tömegek által látogatott helyen.

Készültség a kongresszus épületének környékén - Forrás: AFP

Az is törvényszerű, hogy az ilyen esetek után fellángol a vita a fegyvertartási szabályok szigorúságáról. Épp nemrég zajlott le egy újabb menet erről, miután tavaly decemberben egy támadó kisgyerekeket és tanárokat ölt meg egy connecticuti iskolában. Barack Obama és politikai szövetségesei komoly erőfeszítéseket tettek utána azért, hogy legalább kis mértékben szigorodjanak a szabályok, de kudarcot vallottak vele a törvényhozásban.

A jelenlegi meglehetősen laza (legalábbis európai szemmel nézve) szabályok bármiféle szigorítása ellen hevesen tiltakozó fegyverlobbista szervezet, a National Rifle Association olyan erős nyomás alá helyezte a kongresszus tagjait, hogy azok nem mertek igennel szavazni az elnök javaslataira.

Kérdés, hogy vajon Obama ilyen rövid idővel a kudarc után hajlandó lesz-e ismét az élére állni a szabályok szigorításáért folytatott harcnak. Azt már mindenesetre jelezte, hogy a washingtoni lövöldözést egy szomorú trend részének tartja. “Még nem ismerjük az összes tényt” - mondta az elnök, de hozzátette azt is, hogy “viszont tudjuk azt, hogy számos embert meglőttek, köztük többen meghaltak. Úgyhogy megint egy újabb tömeglövöldözéssel szembesülünk.”

A connecticuti mészárlás utáni vita megmutatta, hogy a fegyverlobbi nagyon erős, de megmutatkoztak a csírái egy ellenmozgalomnak is. Michael Bloomberg New York-i polgármester szervezete, a Mayors Against Illegal Guns (Polgármesterek a Törvénytelen Fegyverek Ellen) elég komoly összegeket költ a céljaival szimpatizáló politikusok támogatására, és aktivizálta magát az Obama kampányszervezetére épülő Organizing for Action is.

Az is világos ugyanakkor, hogy ezek az erőfeszítések még túl gyengék a fegyverlobbi ellen. Az NRA egy tömegmozgalom, és csak valami hasonló kezdeményezés tudná kikezdeni az erejét.

A New Yorker magazin szerint Barack Obama gyakran szokta emlegetni azt az állítólagos történetet, amely szerint Franklin Delano Roosevelt azt mondta a reformokat követelő szakszervezeti vezetőknek, hogy “egyetértek veletek, meg is akarom csinálni, úgyhogy most kényszerítsetek arra, hogy megcsináljam”. Obama ezt a saját híveinek szokta példaként hozni arra, hogy szükség van tömegmozgalmakra, mert az ad erőt neki is. Ez igaznak látszik a fegyverkérdésre is.