Többszöri halasztás után végül is megvolt a szavazás a képviselőházban a republikánusok adósságplafonos javaslatáról, és meg is kapta a szükséges többséget. Persze tudjuk, hogy a szenátus egyből le is szavazta, de menjünk vissza egy pillanatra oda, hogy miként is sikerült megszereznie a támogatást a javaslathoz John Boehnernek, a képviselőház republikánus elnökének. Mint arról már írtam, a republikánus képviselők közül többen tiltakoztak a javaslat ellen, mert vagy túl kevésnek tartották az abban szereplő megszorításokat, vagy pedig eleve nem is értettek egyet azzal, hogy felemeljék az adósságplafont (ezt várhatóan kedden éri el az Egyesült Államok, utána nem tud új hitelt felvenni, és gyakorlatilag fizetésképtelenné válik).

Boehner végül azzal tudta meggyőzni a kétkedőket (illetve azok egy részét, mert 22 republikánus végül így is nemmel szavazott), hogy ígéretet tett nekik arra, az általa javasolt csomagban szereplő további kiadáscsökkentésekhez feltételül fogják szabni egy alkotmánykiegészítés elfogadását. Ez egy úgynevezett kiegyensúlyozott költségvetési kiegészítés lenne, és előírná a mindenkori szövetségi kormánynak, hogy csak annyit költsön, amennyit adóban beszed. Azt is meghatározná, hogy a kormányzati kiadások legfeljebb a GDP 19,9 százalékát tehetnék ki, illetve szerepelne benne az is, hogy az adóemeléseket a jövőben csak minősített többséggel fogadhatná el a törvényhozás.

Múlt héten már megszavazott egy erről szóló javaslatot a republikánus többségű képviselőház, de a demokrata többségű szenátus visszadobta. Ezt a szövetségi kormány mozgásterét rendkívüli módon korlátozó alkotmánykiegészítést ugyanakkor nemcsak a demokraták, hanem még egyes republikánusok is ellenzik, és nemrég a megszorításokat egyébként lelkesen támogató konzervatív lap, a Wall Street Journal is felszólalt ellene egy szerkesztőségi cikkben. A bírálók szerint súlyos károkat okozhat a gazdaságnak, ha a kormányzat kezét ennyire szorosan megkötik, és így nem képes reagálni a hirtelen válsághelyzetekre.

Nem először kerül szóba egy ilyen alkotmánykiegészítés elfogadása (a Bloomberg szerint 1956-ban foglalkoztak vele a törvényhozók), sőt, már többször volt róla szavazás is a törvényhozásban, de mindannyiszor elbukott. Az elfogadást nehezíti ugyanis az, hogy egy sikeres alkotmánykiegészítéshez legalább kétharmados támogatás kell a képviselőházban és a szenátusban is, plusz emellett még az államok háromnegyedének is ratifikálnia kell a jogszabályt. A jelenlegi erőviszonyok mellett tehát gyakorlatilag lehetetlen átvinni egy ilyen változtatást, de egy, a CNN számára készült júliusi felmérés szerint az amerikaiak 74 százaléka támogatja.

Ha nem változik a közhangulat, akkor lehetséges, hogy eljön az az idő, amikor majd tömegesen küldik a választók a törvényhozásba a “kiegyensúlyozott költségvetési kiegészítés” jelszavával kampányoló képviselőket, illetve szenátorokat, és akkor valós forgatókönyvvé válik ez a most még elképzelhetetlen változtatás. A Boehner-féle alku jelzi, hogy az előörs már ott van a törvényhozásban.